-A jövő héten nem leszek itt...-,Mondta halkan.

-Mi?Miért?-,Kérdeztem szomorúan.

-El kell mennünk koncertezni meg interjút adni...-,Bill

-Már megint?-,Kérdeztem már a sírás határán.

-Ne haragudj!Én sem akarok menni, de David azt mondta, hogy muszáj.-,Bill

-Jó, de akkor is...-,Folytak le a könnyek az arcomon.

-Csss!Ne sírj!-,Ölelt magához.

-De miért nem tudnak legalább nyár elején békén hagyni?-,Sírtam egyre jobban.

-Nem tudom, mi is tiltakoztunk ellene.Viszont azt találtuk ki, hogy kárpótlásul elviszünk titeket nyaralni.Mit szólsz hozzá?-,Emelte fel a fejemet az államnál fogva.

-Tényleg?-,én

-Ühüm.Mind a négyen ott leszünk, meg ti is.-,Bill

-És hova megyünk?-,Szipogtam

-A Maldív-szigetekre, ha nektek az megfelel.Tommal voltunk már ott, és gyönyörű hely.-, Simogatta a hátam.

-Nekem ok!-,Mondtam picit jobb kedvűen, és a nyakához bújtam.

-Tényleg ne haragudj!-,Puszilta meg a nyakam.

-Mindegy...-,én

-Nem, nem mindegy.Nem akarom, hogy szomorú légy.-,Tolt el egy picit magától, hogy a szemebe nézhessen.

-Édes vagy!:)-,Csókoltam meg, és közben átkaroltam a nyakát.

-Szeretlek!:)-,Ölelt szorosan magához.

-Én is téged!:)-,én

-Nem megyünk be?-,Kérdezte kis idő múlva, miközben sejtelmesen mosolygott.

-De, menjünk!:)-,Kimásztunk a kádból és a szoba felé vettük az irányt, ahol...Khm!Na, tudjátok!XD Reggel vidáman ébredtem, aztán kicsit elszomorodtam, mert eszembe jutott, hogy Bill elutazik.Óvatosan feléfordultam és néztem, ahogy alszik.Felültem és csak néztem magam elé.

-Min gondolkozol?-,Fonta körbe a karjával a derekamat.

-Semmin...-,Sóhajtottam.

-Bánt, hogy el kell mennem, ugye?-,Bill

-Kicsit, de nem ez a bajom.Csak fáradt vagyok.-,én

-Gyere ide!-,Fektetett le és átölelt.

-Siess majd vissza, ok?-,Bújtam a mellkasához.

-Rendben!-,Simogatta a hátam...A héten, amíg nem voltak itthon Billék, a lányokkal kénytelenek voltunk lefoglalni magunkat, így szerencsére nem unatkoztunk.Hétfőn késő este érkezett meg hozzánk Bill.Halkan osont be a szobámba, mivel azt hitte, hogy már alszom.Mikor az ágyam mellé ért, elkaptam a kezét és magam mellé rántottam.

-Úristen!Azt hittem alszol.-,Kapkodott levegő után.

-Nem tudtam aludni.:DLátom, megijesztettelek.-,én

-Az nem kifejezés!Te boszorkány!-,Nevetett és elkezdett csikizni.

-Naaa!-,Sikítottam.

-Csss!Még a végén beperelnek csendháborításért!:)-,Tette a számra a kezét.

-Ok, de nem kapok levegőt!XD-,én

-Hupsz, bocsi!:)-,Bill

-Hiányoztál!-,Öleltem át a nyakát.

-Te is nekem!-Megcsókolt.-Nagyon!-,Újra megcsókolt, aztán mellémfeküdt.

-Szerdán megyünk, ugye?-,én

-Ühüm.Holnap még össze kell pakolni, meg beugrom anyuékhoz.-,Puszilta meg az arcom.

-Na!Nem oda kérek puszit!-,én

-Akkor hova?-,Mosolygott aranyosan.

-Rádbízom!Csak ne az arcomra!:)-,Mondtam, mire megpuszilta a fejem.

-Hé, ez gonosz volt!-,Duzzogtam.

-Te mondtad, hogy rámbízod.:)...Szeretlek!-,Bill

-Én is téged!-,Kezdtünk csókolódzni.Annyira jó volt érezni, hogy mellettem van, és annyira jó volt arra ébredni, hogy a karom simogatja.

-Jó reggelt!-,Puszilta meg a nyakam.

-Neked is!:)Akkor ma pakolunk?-,én

-Aha, délután meg anyuékhoz megyek de jöhetsz te is, ha szeretnél.-,Bill

-Nem akarok zavarni...-,én

-Nem zavarsz, biztos örülnének neked.-,Bill

-Ok, akkor szerintem keljünk is és kezdjünk csomagolni!-,Ültem fel.

-Rendben, csak iszom egy ávét, mielőtt állva elalszom.-,Kászálódott ki az ágyból és a konyha felé vette az irányt, de az ajtóból még visszafordult:

-Te is kérsz?-,Bill

-Igen, köszi!-,A nap elég gyorsan eltelt, másnap pedig már a repülőn ültünk.Mivel reggeli gép volt, ezért korán érünk oda, de amint elfoglaltuk a szobánkat, rögtön bevágtuk a szunyát és este 8-ig fel sem keltünk...