20. rész
Felvettem a telefont.
-Igen? –veszem fel
-Összejöttem egy 40 éves csajjal, bocsi. –mondta Tom semmi köszönés nélkül
-Mi? –kérdeztem
-Összejöttem vele. Egész éjjel nála voltam, ma jöttem reggel haza tőle, csak gondoltam elmondom.
-Hát… ok… te tudod. De miért?
-Mit miért? Te is összejöttél egy 40 éves pasival, én meg egy nővel. Ennyi…
-Hülye vagy? Ezt hol, meg kitől hallottad? –emeltem fel a hangomat
-Bill mondta ma.
-Ez nem igaz!
-Mi? Az, hogy megcsalsz a hátam mögött, rögtön első adandó pillanatban? Ki ez a David mégis?
-Az Apám… de nem hagyod elmondani… -ordítottam vele
Majd egy perces néma csend. Csak a szuszogását hallottam Tomnak.
-Komolyan?
-Nem, majd viccelek! Persze, hogy komolyan… -mondtam
-Bocs… én csak ideges voltam. És nem jöttem össze senkivel. Csak úgy mondtam.
-Hát reméltem is.
-Billt meg megölöm.
-Ne mondj neki semmit! Tudod! Ő nem tudhat erről… -mondtam
-Igaz, bocsi.
-Semmi baj!
-És ne haragudj még egyszer!
-Nem haragszom, de máskor engedd, hogy beszéljek én is.
-Rendben. Mi lesz a mai program?
-Hát ugye divatbemutató, aztán meg parti a rendezőknek… -mondtam
-Nem olyan rossz akkor.
-Nem. Majd csak kibírom…
-Sok sikert!
-Köszi, de nekem le kell tennem.
-OK! Szia!
-Szia, puszi. –mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Gyorsan rendbe szedtem magamat, és szóltam a lányoknak, hogy jöjjenek a szobámba. Rövid időn belül be is jöttek min egy szálig.
-Na csajok! Elmegyünk megnézni a színpadot, egyszer elpróbáljuk még a koreográfiát, és kész. Este bemutató, utána szabadok vagytok, én nem leszek, mert utána egy partira kell mennem. Szóval… egy óra múlva indulunk. –mondtam, majd elmentek a szobámból. Viky ott maradt.
-Mi a helyzet? –kérdeztem
-Ne is mondd…
-Ilyen rosszul aludtál?
-Ezzel egy légtérben meglenni…
-Mesélj!
-Először is. Fél óráig volt a fürdőben. Mire ő végzett, én teljesen elálmosodtam. Utána bementem, hogy lezuhanyzom mire kimegyek, ő már aludt. Teljesen elnyúlva az ágyon, szal nekem kb. 5 centim maradt, ahol aludhatok… alig pihentem ki magamat. –mondta, és lefeküdt az én ágyamra
-Ha gondolod, most aludhatsz! Én még úgy is elmegyek megnézni a díszletet. –mondtam
-Nem, köszi. Megyek inkább a sajátomba. –állt fel az ágyról Viky,
-Jól van! Akkor szia! –mondtam
-Szia! –lépet ki a szobából
Én magamhoz vettem a táskámat, és mentem el.
Egy kicsit még irányítgattam ott a jó népet, majd elmentem. Az órák rohantak, és már azt vettem észre, hogy el kéne kezdeni, készülni a bemutatóra. De amikor annyira izulok…
Elkezdtem hát öltözni. Felvettem a piros estélyimet, amit saját magam terveztem. Hosszú, merész kivágású, mell alatt összefogott, gyönyörű ruha. És nem csak azért, mert én terveztem, hanem mert tényleg nagyon szép volt. A hajamat kiengedve hagytam, majd egy kis smink, és elindultam a lányokkal. Az öltözőben voltunk, és készülődtek. Aztán beálltak a színpad mögé, és elindulta ki egyesével. Nagyszerű volt. Minden tökéletesen ment, a közönségnek iszonyúan tetszett. A bemutató végén fennállva tapsolt a New Yorki nép.
A taps közepette színvonalasan kimentem én. Majd a mikrofon elé álltam. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy milyen nyelven is szólaljak meg, mert van tolmács. De rájöttem, hogy az csak jó pont, ha angolul.
-Jó estét kívánok mindenkinek! Nagyon köszönöm, hogy megtisztelték jelenlétükkel bemutatómat. Nos, remélem jól érezték magukat, és tetszett önöknek. További szép estét kívánok. –mondtam ezt a pár gondolatot.
Majd feljött egy kislány a színpadra, egy csokor virággal, és átadta nekem. Adtam neki két puszit, majd levonultam, és újra nagy taps. Örültem. Nagyon…
-Hát lányok megcsináltuk! Gratulálok, és ügyesek voltatok. Nem csalódtam bennetek. –mosolyogtam
Majd egyenként adtam mindenkinek puszit, Viky még egy hatalmas ölelést is kapott. Aztán egyesével elkezdtek kiszállingózni az öltözőből. Csak Viky, Bill, meg én voltunk bent. Ekkor apa jött be.
Egyből megöleltem.
-Gratulálok Kicsim… nagyon ügyes vagy! Nem csalódtam benned. –mosolygott, és megölelt
-Köszönöm. Annyira izgultam. Szerinted tetszett nekik is?
-Viccelsz? Ha nem kötnek ma szerződés veled, akkor bolondok. –nevette el magát Apa
-Annyira örülök.
-Jössz a partira majd?
-Ki nem hagynám. Te ott leszel?
-Persze. Majd még beszélünk ott! Pakolj nyugodtan össze. –kacsintott, és elment
-Kicsim? –nézett rám Bill felhúzott szemöldökkel
-Igen. Az apám… -mondtam
Nem tudott szegény mit mondani. Látszott rajta, hogy elszégyellte magát.
-Én azt hittem…
-Hogy a pasim. Tudom… -mondtam
-Ne haragudj! –húzta el a száját.
-Nem haragszom! De máskor inkább beszélj velem! Tudtommal barátok vagyunk. –mondtam
Ő csak nézett rám, megbánó tekintettel.
Én pedig mosolyogva megöleltem őt…
-Na, én megyek! –rohanok ki a teremből, majd taxival elmentem a parti helyére
Viky meg Bill még pakolták a cuccaikat.
-Megyünk? –kérdezte Viky
-Igen! –Bill, majd kimentek, és fogtak egy taxit.
-Csinálunk valamit? –ajánlotta fel Bill
-Mire gondolsz? –kérdezte Viky
-Elmehetnénk sétálni.
-Második randi? –Viky mosolyogva
-Talán… -pirult Bill rendesen
-Átöltözök, és mehetünk! –mondta Viky, majd bement a fürdőbe.
Én eközben megérkeztem a partiba, és bementem, majd leültem Apához. Egyből kiszúrtam őt…
|