Nem sokat aludtunk az éjszaka. Épp hogy lefeküdtünk és elnyomott minket az álom már kelhetünk is fel. Apu keltett minket fel és mosolyogva figyelte ahogy mindketten mosolyogtunk álmunkban. Egyből tudta hogy az éjszaka történt valami kettőnk között.

-Lányok. - bökdösött minket apu

-Na. - löktem el a kezét mikor csikizni kezdett

-Ideje kelni kis éjszakai hercegnők. Akik este éjszakai szórakozást találnak ki azoknak reggel is talpon kell állniuk. - apu

-Honnan tudsz róla hogy kint voltunk? - néztem fel rá

-Nem volt nehéz meghallani titeket. - mosolygott rám - Na gyerünk ki az ágyból nem sokára indulnunk kell.

-Oké oké már kint is vagyunk. - morogtam

-Rendben. - mondta mosolyogva

Majd megpuszilt és kiment a szobából. Miután nagyjából magamhoz tértem ami nem ment egy könnyen és elég nyúzott voltam felkeltettem Vicit akinek átadtam az elsőbbséget a fürdőben. Mikor végzett bementem a kiválasztott ruhámmal ami egy sort és egy póló volt majd egy gyors zuhanyt után elindultam le a konyhába de össze futottam Billel. Összenéztünk mire ő elmosolyodott én pedig csak álltam előtte össze szorult gyomorral. Mikor Tom szembe jött velünk megörültem kezdett zavarni Bill pedig szívesebben bújtam volna hozzá de nem bírtam megtenni. Nem ment túl gyáva voltam vagy csak féltem mi lesz a reakciója.

-Jó reggelt. - puszilt meg Tom

-Inkább hajnalt. - néztem rá

-Úgy látom valaki nem sokat aludt az éjszaka. - nevetett fel

-Vicivel leugrottunk egy kis éjszakai fürdőzésre. - én

-Oh és engem meg nem hívtál? - vonta fel a szemöldökét

-Nem is hiányoztál oda. - vágtam hasba nevetve

-Na jól van ezt megjegyeztem. - fordította el a fejét sértődötten

-Így jártál. - mosolyogtam rá

-Komolyra véve a szót beszéltél Billel? - kérdezett rá mert idő közben Bill lelépett mellőlem

-Nem. Csak elém állt összenéztünk, mire ő rám mosolygott aztán jöttél te. - én

-A fene később kellett volna jönnöm. - Tom

-A helyzeten úgy se változtatott volna. Szerintem egy idő után fogtam volna magam és ott hagytam volna. Kezdek lassan megőrülni. - én

-Dehogy kezdesz csak ez most nehéz neked. De rendbe fog jönni minden. - mosolygott rám

-Nem komolyan beszélek. Este mikor Vici és én lefeküdtünk volt egy olyan érzésem mint ha ő lett volna a szobámban és még az ajkait is az enyéimen éreztem. Ha ez nem a megörülés kezdette akkor semmi. - én

-Lehet nem csak álom volt. - Tom

-Nem hiszem hogy valóság volt akkor mért nem keltett fel? - én

-Bill sosem tudna felébreszteni. Figyelj lesz egy hetetek egymásra. - Tom

-De ott lesz apu. - én

-Na és? Eddig se volt akadálya hogy találkozzatok és egy éjszakai fürdő a tengerben és milyen sok dolgot lehet csinálni a sötétségben. - vigyorgott rám

-Na jó túl nagy a fantáziád. - intettem le majd ott hagytam

Miután ott hagytam Tomot aki egy idő után utánam rohant lementünk a konyhába ahol mindenki reggelizett. Mi is leültünk és reggelizni kezdtünk. Mikor mindannyian megreggeliztünk ideje volt elindulni. Két kocsi jött értünk ami kivitt minket a reptérre. Bepakoltuk a csomagokat és már indultunk is magángépünkhöz.

Már egy ideje útban voltunk Maldívra a többiek már mind aludtak de én nem tudtam pedig fáradt voltam de egyszerűen nem ment az alvás. A kezembe egy füzettel és egy ceruzával ücsörögtem mellettem pedig Vici aludt fejét pedig a vállamra döntötte. Jó pár oldalt tele rajzoltam már ruhákkal mikor rezegni kezdett a telefonom a zsebembe. Óvatosan kivettem a zsebemből és meglepődtem a feladótól.

"Gyere utánam egy két perc múlva. Bill! "

Ennyi állt az üzenetbe. Érdeklődve néztem fel a telefonomból mikor elhaladt mellettem Bill nem nézett rám csak ment előre. Mit akarhat? És mi van ha azt fogja közölni velem hogy legyen vége? Nem fogom kibírni ha most fogja velem közölni a dolgot. Megremegtem amitől leesett Vici feje a vállamról.

-Hé. - nézett rám álmos szemekkel

-Bocsi aludj csak. - léptem ki hogy Bill után mehessek

-Hova mész? - kérdezte de már csukott szemekkel

-Csak a mosdóba. - zártam le a beszélgetést

Majd elindultam arra amerre Bill volt. Ideges voltam. Liftezett tőle a gyomrom és nem bírtam nem arra gondolni hogy mi lesz. Nem számítottam semmi jóra nagyon rettegtem és szívesebben mentem volna vissza felkelteni Tomot de mire észbe kaptam egy kéz fonódott az ujjaimra és váratlanul behúzott a mosdóba. Már készültem felsikítani mikor Bill az ujjait a számra tette.

-Megijesztettél. - mondtam mikor leengedte az ujjait a számról de a kezem nem engedte el

-Sajnálom nem akartam. - mosolygott rám

-Mért akartad hogy ide jöjjek? - nyeltem nagyot legyűrve a hatalmas gombócot a torkomba

-Már tegnap este akartam veled beszélni de már aludtál mikor átmentem hozzád és nem akartalak felébreszteni ezért úgy gondoltam meg várom míg elalszanak a többiek és csak reménykedtem hogy te nem tudsz aludni. - Bill

-Akkor csak nem álmodtam hogy voltál a szobámban. - mondtam inkább csak magamnak mint neki

-Rengeteget gondolkodtam kettőnkről. Már akkor meg kellett volna tennem mikor elmondtad nekem mi volt közted és Roli között de egyszerűen nem ment pedig már ott eldöntöttem mit fogok mondani. - Bill

-Megértem ha szakítani akarsz. - néztem rá bár a hangom elég hisztérikus volt

-Szakítani? Dehogy akarok szakítani. - tette kezét az arcomra

-Én ezt hittem hogy... - tátogtam meglepetten

-Ugyan kicsim. Ha jobban bele gondolok nem is történt köztettek semmi. Nem mondom hogy nem esett rosszul de tudom hogy szeretsz és hogy nincs szükséged Rolira. - Bill

-Bill én nem érdemlem ezt meg. Hibáztam és bele se merek gondolni mi lett volna ha megtörténik. - hajtottam le a fejem

-Dehogy nem. Nem tettél semmit. - emelte fel a fejem

-Mért vagy ilyen rendes velem? - fojtottam magamba a sírást

-Mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni. - fogta kezei közzé az arcom és letörölte az éppen lefolyó könnyeim

-Én is szeretlek. - csuklott el a hangom

Elmosolyodott és közel hajolva hozzám hosszan megcsókolt. Átkaroltam a nyakánál és magamhoz húztam ő pedig karjaival át karolt a derekamnál és megemelt ami után átkaroltam derekán a lábaimat.

Nem mentünk tovább és ez nehéz volt de ránk várt egy egész hét amit mindenképp ki akartunk használni. Utoljára megcsókoltuk egymást és visszamentünk a helyünkre. Vici még aludt  így óvatosan másztam vissza helyemre majd vigyorogva merengtem a füzetem felé és próbáltam lekötni a figyelem. Aztán újra rezegni kezdett a telefonom.

"Túl hamar jöttünk ki már most hiányoznak a csókjaid."

"Visszamehetünk még? És tovább is mehetünk."

Nem jött vissza válasz és vártam hogy most pötyög vissza választ de ehelyett megjelent mellettünk. Szélesen elmosolyodtam majd újra kivánszorogtam Vici mellől és kézen fogva mentünk vissza az előbbi helyünkre és élveztük ki egymást és vágyainkat.

Másfél órát utaztunk még és mikor kezdtünk a leszállást Vici furcsán nézett rám.

-Mi ez a hatalmas vigyor az arcodon? Mi történt amiről tudnom kéne? - Vici

-Semmi sem történt csak jó a kedvem. - rántottam meg a vállam

-Akkor is sántít valami. - mosolygott rám

-Csak képzelődsz tesókám. - veregettem meg a vállát

Nem beszéltünk többet. Nem akartam többet feszegetni a dolgot meg hát földet értünk a mi kis magán szigetünkön. Aputól megkaptuk a beosztásokat és nem tudom hogyan de mi egy négy személyes kis házat kaptunk. A fiúk pedig két két személyes házat kaptak. Az egyikben Georg és Gustav volt, a másikban Tom és Bill. A látvánnyal nem lehetett betelni. Egyszerűen fantasztikus volt a hely. Amint elfoglaltuk a helyeinket Vicivel ki se pakoltunk átvettük a fürdőruháinkat és rohantunk hogy megmártózzunk. Nem is voltunk sokáig egyedül a srácok is követtek minket és nagy vízi csata vette kezdettét. Apu és anyu pedig sétálgattak a parton és beszélgettek.

-Úgy látom a lányok elég hamar megkedvelték egymást. - apu

-Csak megkellet ismerniük egymást közelebbről. Szerintem nem lesz velük gond. - mosolygott anyu apura

-Tudod min gondolkoztam? - kulcsolta össze apu az ujjait anyuéval

-Min? - nézett fel rá

-Hogy mi mindent kell bepótolnunk kettőnknek. Még mindig olyan gyönyörű vagy mikor megismertelek. - apu

-Oh ugyan. Nem vagyunk más 20 évesek. - nevetett fel anyu

-Még mindig te vagy az első nő az életembe sosem tudtam más nőkre úgy nézni mint rád. Nyky folyton avval piszkált hogy igazán kezdhetnék már magammal valamit de én nem tudtam tovább lépni. Minden nőben csak téged kerestelek és csak remélni tudtam hogy egyszer újra rád találok. - apu

-Sosem fogom megbocsátani magamnak hogy magatokra hagytalak titeket. De tudnod kell én sem néztem más férfiakra. Még mindig szeretlek David. - anyu

-Én is szeretlek Maci. - lépett közelebb hozzá

Majd kezei közé fogta az arcát és hosszan megcsókolta és mindketten bele remegtek ebbe az egyetlen csókba és megindított bennük valamit amit mindketten már 20 éve nem éreztek.

-Hajrá apu. - kiáltottam nekik Vicivel mire mindketten ránk emelték a tekintetüket

-Minek szóltál nekik? - fröcskölt le Tom vízzel

-Hé. Na várj ezért kapsz. - ugrottam Tom nyakába amitől hátra esett és bedőltünk mind a ketten a vízbe

Sokat nevettünk és szórakoztunk de még is azt vártam hogy nyugalom legyen és evvel nem csak én voltam így hanem Bill is akivel nehezen tudtuk egymást elkerülni...