Sokan a világon nem érzik azt,amit a szerencsétlen emberek.Némelyik pillanatban kiszolgáltatottak vagyunk,a másik percben a humor középpontjába állítanak minket.Mary Alan vagyok.Elmesélek nektek pár példát,hogy megértsétek földi életem legapróbb,legkisebb rejtelmeinek nyomorúságát.Az első kulcsszó:ISKOLA.Ami a legsűrűbben eszetekbe jut erről az intézményről,az a fujj szinoníma.Azonban nem erre a részére szeretnék kitérni,hanem egy teljesen más,árnyékos oldalára..na persze kinek mi…

Éreztétek már magatokat kellemetlenül?Feleslegesnek?Levegőnek?

Nos az átlagos divatpipik valószínűleg nem.Bele sem tudják képzelni magukat a helyünkbe.

Méregdrága ruhák,tele hamis barátokkal.Minden héten más frizura..talán olyan is akad köztük, aki a páros héten vágat,illetve hosszabít ”természetesen”, a páratlan héten pedig hajszínt vált.Festett,melírozott,cifra,élénk,szivárvány árnyalat…

A legkisebb bajuk is az,hogy mit kéne tenniük az ellen,hogy a csilli villi műkörmöcskéjük mitől keltsen fényesebb hatást.

Hmm..a pasit majdnem kihagytam.Pedig ez elkerülhetetlen bejegyzés a szótárukba,és a naptárukba.Minden napra egy..Hát nem cukcsi??...Csak egy kérdés,amit soha nem is értettem,és nem is fogok azt hiszem.Mitől jobb egy olyan csaj aki minden pasi farkát kipróbálja?Mitől népszerűbbek?

A választ csak azok tudják akik ezen az életvízen eveznek…

A sok millió emberből, sok millió velük foglalkozik,és csak velük haverkodik,mert ők a menők.Lealáznak minden embert aki az útjukba kerül,és le kell oltani mást.Hát persze,nekik ez a természetes.Ez lenne a cool?És mi hol vagyunk?Minket ki kérdezett meg bármikor is arról,hogy jól vagyunk-e?Egy általános hétköznapi kérdés.Nem jön oda hozzánk senki,ha látja,hogy segítségre lenne szükségünk.Ki kéri ki a véleményünket bármiről is?Azt hiszik nekünk semmi nem számít?Nem tudják,hogy mennyire tévednek.Fogalmuk sincs róla,hogy mi,mit ézünk.Attól,hogy nem dugatjuk magunkat minden éjjel mással,attól még ugyanolyan emberi lények vagyunk mint ők.Sőt!Van egy kis különbség.Enyhén szólva kicsi.Sokkal erősebbek vagyunk mi,mint a gyengeséget képviselő magukat ”nagylánynak” tartó emberek.Ők sohasem kerültek megalázó,alattomos helyzetbe.Sohasem érezték azt,hogy egyedül vannak.Sohasem alázkodtak meg,és sohasem mutogattak rájuk ujjal,ha végigvonultak az iskola udvarán,miközben a hátuk mögött összesutyorogtak,csak azért mert nem rendelkezünk pálcikalábakkal,deszkatesttel,és szétvakolt fejjel.Tehetünk mi erről?Meggyőződésem róla,hogy a keresett válasz a kérdésre,NEM.Ezek az emberek soha nem fogják megtapasztalni a negatív érzéseket.És a legrosszabb…éreztetik velünk azt,hogy feleslegesek vagyunk,és a tűrés határán állnak,hogy agyon ne verjenek minket,mert nem tetszik valami nekik. Dobálóznak kemény szavakkal de a jelentésükről fogalmuk nincs. Azt kívánom,hogy mind tapasztalja meg a lenéző pillantásokat,az undort az arcokon…Akkor talán átlátnának a rózsaszín felhőn túl lévő való világba.

Ha még nem rettentettem el mindenkit ettől a szép életúttól,következzen egy másik helyszín…A buli.

Mindenki csak ”A bulinak hívja”.Lehet ezt szervezni discoban,egy kibérelt helyen,pubban,pinceklubban,lehet szó akár egy házibuliról is.Lényeg,hogy ez A buli.Ha az ember elmegy szórakozni,akkor valószínűleg abban a reményben,hogy jól fogja magát érezni.De MI,ismét rosszul érezzük magunkat.Hát miért lenne ez másképp?Szokás szerint itt is tűrnünk kell és jópofizni.Példa következik: ha elmegy egy öt fős lánytársaság bulizni,és egy csajon kívül,mindegyikhez odamegy egy pasi,hogy érezheti magát az a személy?Első ok:nincs annál rosszabb érzés,amikor azt kell nézned,hogy a ”barátnőid” milyen jól szárnyalnak az örömtől,a tervük szerint alakult minden,és neked az a feladatod,hogy dicsérd őket mennyire ügyesek,mialatt az aktuális pasi elment két pohár vodka narancsért.Mi a dolgod?Hát persze,hogy a jópofizás a legfölsőbb szinteken.A másik dolog ami eléggé kiakaszt,hogy otthagynak egyedül,ott lötyögsz egy szál magadban,nem ülhetsz le,mert akkor olyan alak fog megtalálni aki már jócskán bevette a napi tízszeres adagját és árad belőle az alkohol szag.Azok a bizonyos barátnőim,mint például Jessica,Angela,Amy,Christina és még sorolhatnám,magasról leszarják,azt hogy,hogy is érzed magad  igazából.Nem tudják milyen idegesítő,megfeszülten,ott táncikálnod,és nyugodtságot áraztani magadból,miközben érzed,hogy az ér erősen lüktet a halántékodnál..Rajtam kívül Dorothy és Elen is ilyen volt…világéletükben soha többet nem jártak el szórakozni,mert egy hasonló esemény kedvüket szegte, ha csak meghallották azt a szót,hogy party.

Na lépjünk is tovább…

Ki gondolná,hogy az ember legjobb barátja az internet?Jobban szólva az általa szerzett emberek.Senki nem tudta elképzelni,hogy nekem miért oly fontos az online világa.Hát elmondom,de mi sem egyszerűbb erre a válasz.Ott vannak a barátaim.Ha az életben, a környékeden, a közeledben nincs senki,akire számíthatsz a bajban…akivel nem tudod jó szaftosan átrágni,hogy mi nyomja a kicsi szived…akivel elmehetnél sétálni,miközben vanília fagyit majszoltok….akkor ők ott vannak,és bármilyen hihetetlen is,sokkal jobban számíthatsz rájuk,mint azokra akik egykor a barátaid voltak,de elfordultak tőled és magadra hagytak a kisvárosodban.Samantha,és Sylvia…A két ”jó barátnő”.Mindkét lányt sok-sok éven át ismertem.Ovodáskorunk óta egymás nyakán lógtunk.Mikor átléptem az első napon a játék országának küszöbét,megláttam őket,ahogy pajkosan játszadoznak a homokozóban.Másnap már bővült a kör,velem kiegészülve.Együtt babáztunk a délelőtti órákban,és szegény dadusnak csak a huszonkettedik próbálkozásra sikerült minket elválasztani az alvás ideéig.Együtt sírtunk ha elestem a betonon,mert az egyik fiú nekem dobta a labdát,amit kicsit nagyobb lendülettel küldött felém.Aztán következtek az iskolás évek..minden jól ment..Addig amíg fel nem nőttünk,és be nem köszöntött a középiskola.Mind a hárman másfelé vettük életcélunkat,és nekik új barátaik lettek.Eleinte hagytam,hogy a dolgok gördüljenek ahogy kell,hisz megfér egymás mellett a régi és az új barát.Az,hogy velük jártak szórakozni, vagy akár moziba,még a gondolata sem árasztott aggodalmat a szivemben…Ám én köddé váltam az ő szívükben,éreztem,hogy elszakadt az a bizonyos kötelék.Többször hívtam őket,hogy segítség kell,tanács,szeretet..mindig kerestek kifogást és találtak is..csak ez nálam nem jött be…Egyik napon még egy utolsó próbálkozást megkíséreltem,de se Samanthánál,se Sylviánál nem volt kapcsolható a szám.Délutáni sétám során,találkoztam egy közös ismerőssel,akitől megkérdeztem,hogy miért nem lehet őket elérni,hátha tudja.Azt mondta,hogy  telefonszámot cseréltek.Érdekes..mind a ketten egyszerre,és velem nem közölték..…
Én,mint egy hiú,naív kisgyerek,szaladgáltam utánuk szánalmassá téve magam.Kis idő után rájöttem,hogy kár mindenért.Találtak egy jobb társaságot,akikért engem magamra hagytak..Nekem csak ők voltak..rájuk számíthattam….

Azonban az internet világa sok barátot adott.Igen.Barátot.Nem az a lényeg,hogy milyen messze vagytok egymástól,hanem az,hogy mennyire érzed a szeretetüket és a törődésüket.Ha nevetés hiányzott,mosolyt csaltak az arcomra,ami aztán átváltott őrült vihogásba.Ha segítségre volt szükségem megkaptam,ha bátorítás kellett megadták,ha szeretetre éhes voltam,szeretet óceánt zúdítottak rám.Igen.Ők az én barátaim.

Nos,akkor nézzük meg a perceket,hogy mi is történt,amitől szárnyakra leltem…

Két órával ezelőtt:

-Mary kicsim,tudom,hogy este nyolc óra felé jár az idő,de nem ugranál el nekem a sarki üzletbe mazsoláért?Kora reggel kelek,és szeretnék sütni fánkot mielőtt elmegyek dolgozni.Délután voltam a boltba,de elfelejtettem hozni,és tízig nyitva van a közért.-kérte Daisy a lányát,aki a konyhában ücsörögve próbálta megoldani az aznapi házifeladatokat.A márványt idéző lapokból díszített kis bárpult,egy Las Vegasi kaszinó pókerasztalához hasonlított.A különbség csupán annyi volt,hogy kártyák helyett könyvek és füzetek voltak kiterítve.Mary Alan kezében szorgalmasan járt a toll,amit ő irányított kedvére.Szemébe néha-néha belelógott fekete,szögegyenes hajának egy-egy előrelógó tincse,amit aztán egy laza mozdulattal besöpört a füle mögé.A hirtelen hangtól,ami anyja száját hagyta el,kissé összerezzent,felnézett,letette a kezéből az írószert,megfogta székének háttámláját ami a hátaközepéig ért,és megfordult.

-Hát persze.-összecsukta füzetét,amit egy világoskék mappába csúsztatott a többi közé.Leszállt a bárszékről,ügyelve arra,hogy nehogy szaltózzon egyet vele.

-Öltözz fel,hűvös van,hamar beköszöntött a télies időszak.Már csak a hó hiányzik semmi más.Apád hol van?

-A számítógépnél.-felelte,miközben felvette hófehér mellényét amit tavaly karácsonyra kapott a keresztanyjáéktól,és felhúzta a vadiúj csizmáját amit múlt héten vett.Nagyon szerette,akárhányszor felhúzta,mindig megcsodálta.-Kell még valami?
-Két csomag mazsola,meg vegyél magadnak valamit.-Mary kezébe nyomta a pénztárcáját és egy csíkos hálót,majd elindultak a kapu felé.-Beszéltél már ma a barátnőiddel?-Daisy mosolyogva lépkedett a betonozott úton lánya mellett.Tudja jól min megy keresztül Mary,és tudta azt is,hogy  sokat jelent neki a megértés,és ő mindent megtesz annak érdekében,hogy egyetlen gyermekének ha tökéletes nem is,de elviselhető legyen az élete.A lány keze a kapukilincsen volt,de mielőtt lenyomta volna,csillogó szemekkel nézett anyjára.

-Natasha azt mondta,hogy a téli szünetben eljön egy pár napra,és semmi nem állhat az útjában.Azt hiszem ennyire még nem vártam semmit,mint ezt a találkozást,végre.-egy pillanatig gondolkodott,majd kiléptek a járdára.-Na most már megyek,sötét van már így is…

-Rendben szivem,akkor amit megbeszéltünk,légy óvatos,nézz a lábad elé,ne állj szóba senkivel csak a pénztárossal,siess haza,és húzd már össze azt a kabátot!

-Anyu,csak emlékeztetni szeretnélek,hogy 19 éves vagyok,és mielőtt a szavamba tudnál vágni,már itt sem vagyok.-adott egy gyors puszit anyja arcára,és máris útban volt a cél felé.

Forgalmas volt a közlekedés,hisz a főúton laktak,egy meseszép parkkal szemben.Mary nyáron sokszor kiszokott ülni a kis tóhoz,főleg este,amikor a csillagok felváltják a fehér felhőket.

Nem volt messze a kisüzlet,de mégis összehúzta magát az enyhén csípős hideg miatt,és lépteit is sietősebbre vette,majd pár perc múlva már a bolt kínálatai között válogatott.

Egy kis ideig ácsorgott az édességes polc előtt,majd teketóriázva leemelte  kedvenc tejcsokoládés puszedliét.Pár lépést tett jobbra,és megpillantotta a mazsolát,a fő célt,így kosárkája két csomaggal kibővült.A hűtő felé érve arcába csapott a hideg,hűs szellő,ami megóvta a romlékonyabb termékek zamatosságát.Ám ahogy haladt tovább, a sor végére érve,ismerős hangok csapták meg a fülét.

-Nem kell.Fonnyadt és csúnya.Olyan mint Mary Alan.

Igen,biztos benne hogy ők az osztálytársai lesznek…nem lehet más…

Kicsit kihajolt a polc mögül,balra fordította a fejét,hogy szemügyrevegye,jól gondolkodott-e.

Két lány a zöldséges pultnál álldogált,és a legszebb darabokat válogatták ki a különböző finomságokból.

-Ne is mondd.Hogy lehet valaki ennyire állszent kurva?Mindenkivel bekajáltatja az apáca szerepet,közben pedig egy futtató kezei alatt dolgozik.

-Tulajdonképpen miért is utáljuk őt?-kérdezte a szőke hajú lány.

-Mert jól esik.Mindig,mindenhol van egy áldozat.Hát ő nekünk tökéletes alany.

A két lány felvihogott,majd mintha mi sem történt volna,tovább beszélgettek az aznapi időjárásról.

Mary Alan szemeiben könnyek hada gyűlt össze,hogy lassan végig tudjanak folyni gyönyörű baba arcán.Ám minden erejét összeszedve fújt egy nagyot,és elszámolt tízig.Feldobta fejére a süsüt,és elsétált a lányok mellett,egyenesen a pénztárhoz.Na igen…Ő a téma,őt kritizálják,ő van a középpontban,róla beszélnek,de azt sem tudják hogy néz ki…Ha így lenne,rég felismerték volna a virító fehér mellényében,amiben az iskolába is járt.

A pénztáros hölgy furán nézett rá.Mary látta rajta,hogy kérdésre nyitja a száját,de inkább magába folytatta mondandóját.

-1250 ft lesz.Még valamit?

-Nem,köszönöm.

Gyorsan kifizette,majd belepakolta a vásárolt élelmiszereket a szatyorba.Egy halk viszlát elhagyta száját,és vele együtt az üzletet is.

Erős lány volt,de ez mindenen túl ment….Hogy ő kurva?Pont ő??Aki mindig segít az édesanyjának?Jót akar a családjának?Segít másokon?A vele egysorsú embereken?Hogy ne érezzék magukat rosszul?Ezt érdemli,hogy lekurvázzák?

Egy percre megállt a járdán,hogy letörölje könnyeit,de azok csak nem akartak elállni…A barátaira gondolt,akik oly messze vannak tőle,és ettől mégrosszabbul érezte magát.

Nem akart hazamenni,nem akarta,hogy a szülei ilyen állapotba lássák őt.Eleget aggódnak miatta,nem kell még egy lapáttal rátenni.Csak egy kis idő kell neki még lenyugszik és minden megy az eredeti kerékvágásban.De addig hova menjen?Nem ácsoroghat az utca kellős közepén kezében egy táskával,az egereket itatva.

Előre lépett egy párat,majd észrevett valamit.A főútról nyílt egy kisutca,ami egyben egy zsákutca is volt.

Megszaporázta lépteit,és befordult oda.Bal oldalt egy-két szemetes konténer hevert,jól megtömve zsákokkal,papírokkal,újságokkal.A konténer úgy nézett ki mintha kihányná magából a szemetet.Mary undorodva elment mellette,és egy dobozhegyet pillantott meg.Jobb oldalt csak az üres falat látta,semmi mást.Az utca legvégén egy villanyoszlop álldogált egymagában,ami halványan világította be az ígyis sötét utcát.

Mary magába roskadva fordult el a külvilágtól,és csak a belső érzéseire hallgatott.Elment az oszlophoz,megállt előtte,s felnézett rá,mintha csak a holdat bámulná.Elgondolkodott azon,hogy miért bántják őt…sajnos választ nem talált…viszont nagyon sajnálja azt,hogy a közelében nem élnek olyan emberi lények,mint a távolban…De az a távol is már oly közel van….lehetett bárhol,lehetett bármilyen esemény..ha a téli szünetre gondolt azonnal fülig ért a szája...Régóta szerették volna ha összejön egy találkozó.Igaz sokat kellett rá várni,de megérte,mert több napot is együtt lesznek.Már elképzelte miket fognak művelni együtt.Elmennek egy jót kajolni,sétálnak,átbeszélik az egész éjszakát…Hmm..de jó is lesz…

A gondolatai tengerében annyira elmerengett,hogy észre sem vette...már nincs egyedül.

Egy negyven év körüli férfi állt meg mellette,aki nem mellesleg elég izompacsirta volt,és a lábán tántorgott…Mary megugrott,és egy lépést hátrált ijedtében.

-Helo kislány.Nem mondták a szüleid,hogy veszélyes éjszaka egyedül az utcákon?

A férfi megnyalta a száját,és közeledett felé.

-Én…csak rosszul lettem…de már megyek is…

Mary kiakarta kerülni a férfit,bár tudta hogy semmi esélye nem lehet ellene ha visszarántja…Jól is gondolta sajnos…

-Hová mégy?Játszunk egy kicsit.-a férfi megfogta a bal karját,és nekilökte a falnak.

-Kérem..engedjen el…

A könnyei ismét eleredtek,hisz nagyon megijedt.Ködösen látta a reményt is arra,hogy épp bőrrel megússza a ma estét.

-Hm..milyen finom vagy…-az izomépítmény elkezdte csókolgatni a nyakát,amitől a lánynak libabőrös lett az egész teste.Persze nem az élvezettől….tele volt undorral…A férfi lefogta a kezét,hogy ne tudjon karmolni és hadonászni,majd ledugta a nyelvét a torkán.

Mary öklendezve kapkodott levegő után.Az alkohol szagtól mégjobban rájött a hányinger.Bűzlött mint a dög…

-Segítséééég,segítsen valakííí!!!-a válasz egy nagy pofon volt,amitől a földre került,egyenesen bele a dobozok közé.A férfi vigyorogva ült a derekára,és széthúzta rajta a mellényt,majd nagy nehezen kibontotta belőle,így csak egy vékony,hosszúujjú pulóver takarta a lányt.Tisztán láthatta,ahogy az áldozat mellkasa másodpercenként jár fel és le.

-Könyörgöm,valakiiii!!-bömbölte Mary.Rátapasztotta kezét a szájára,és a zsebéből előhúzott egy bicskát,amit meg is mutatott neki elég közelről.

-Ha még egyszer meghallom azt a sipákoló hangod,ezzel vágom el a torkod  megértetted te kurva??Akkor ordíts ha benned lesz a farkam,amit garantálok,hogy úgy is lesz!-lerakta a földre kését,és egy mozdulattal szétszakította a lány felsőjét,szabaddá téve kebleit a férfi előtt,aki azonnal elkezdte szívogatni azokat.

-Áúúú…segítsééég!!!-könnyektől semmit nem látott,ám az ellenség lekevert neki még egy hatalmas pofont,amitől megszédült.Kihasználva ezt az alkalmat,lehúzta Mary cipzárját,és lerángatta róla fekete farmerját.A csizmáját a szatyor mellé dobta, a kukák felé,majd végül a bugyijából is kiforgatta a lányt.Mary átfagyott teste nem érzett semmit,csak várta a megváltást.Az ocsmányság elővette dagadó farkát,és egy durva mozdulattal Marybe helyezte.

-Áááhhh….Segítség…-Alan már meg sem próbált segítségért sikítani,csak halkan suttogta maga elé…arca kegyetlenül fájt,és a melle is belilult a vad harapdálástól,és úgy érezte ha nem kap meleg ruhát pár percen belül,szétfagy.

-Na most ordíts te ribanc!Gyerünk!!!-a férfi vadul és keményen próbálta magát eljuttatni a csúcsra.-Ezaz baby jó vagy!!

Mary elfordította a fejét,hogy ne is lássa azt a nyomorult alakot aki kihasználja a testét,és megalázza…A szive lassan vert, a pulzusa gyenge volt.Hallotta ahogy az autók közlekednek a főúton.Ki boldogan halad hazafelé a családjához,ki most ér haza a több hetes utazásából…senki nem gondolná,hogy egy lány mennyire szenved egy elhagyatott zsákutcában…

-Aaaahhhh….-nyögött a férfi,és Mary érezte,hogy elmegy benne….de azt is,hogy erősen vérzik…-Na,isten áldjon te szerencsétlen,most már hazamehetsz.-felöltözött,leszállt a lányról,majd köpött egyet rá, és mielőtt otthagyta volna,benézett a zacskóba,ami a kukáknál hevert,és elvitte magával,mintha most jött volna a focimeccsről,fütyörészve elballagott.

Barátok….ellenségek….rossznapok….jónapok….élet ami már nem vár rám….téli szünet….többé nem lesz….barátaim…..szüleim….isten veletek….

Mozdulatlanul hevert a földön,ugyanott,ahol hagyta az a mocsok.Igaz,ha akart volna akkor sem tudott felállni.Alatta vértócsa,mellei kegyetlenül fájtak a harapásoktól,és jéggéfagyott.Már hajnalodott.Édesanyja és édesapja már biztos keresi.

Egy könnycsepp elhagyta gyönyörű gesztenye szemeit,a pulzusa lassított,és végül a szíve egy utolsót dobbant.

Mary Alan holttestére másnap reggel találtak rá.Megállapították,hogy erőszak áldozata lett,és megfagyott.A lány utolsó útján a szülein kívül a számára legfontosabb emberek álltak körülötte.A barátai.Eljöttek elkísérni őt a menyország kapujához,hogy onnan angyalként tekinthessen le rájuk.

2 órával később:

Nos ez történt velem.Szárnyakra leltem.Jól vagyok,most már ezt kell,hogy mondjam.És tudjátok mi a legfontosabb?Látom a szüleimet és a barátaimat,tudom őket segíteni a bajban.

Figyeljetek oda egymásra,nem szabad másokat elitélni csak azért mert nem tökéletes.Emlékezzetek rá,hogy senki sem az.Talán ha nem hallom meg azt amit mondanak az üzletben,még mindig élnék..sőt…biztos vagyok benne,mert akkor nem tévedtem volna be abba a mocsoktelepre,és nem téved arra az a férfi sem.Előbb gondolkodjatok el azon,hogy mikor mit mondtok,hisz látjátok..soha nem tudni,hogy ki hallja meg,és milyen következményei lehetnek.

Mary voltam,vagyok,és leszek…