Boldog Karácsonyt!

Másnap Viki átjött hozzátok.

-        Na, akkor most már van időd mesélni. – kezdte, ahogy belépett a szobádba.

-        Mit meséljek? Minden rendben van. Megbeszéltük a félreértéseket és hogy miért hanyagoltak. Aztán megismertem Gustav barátnőjét, meg annak a nővérét. Aki fel is pofozott, miután kicsit helyreraktam az egóját. Aztán Tommal egész éjszaka beszélgettünk és együtt is aludtunk a kanapén. Ja és Billel is rendeztük a dolgokat. Barátok vagyunk, és nem hagyjuk, hogy egyszerű érzelmek belekavarjanak ebbe. Hát röviden, tömören ennyi történt.

-        Huh, na. Felpofozott?

-        Aham, de még ahhoz is nyomi volt, hogy rendesen eltalálja az arcomat. Nem érdemes vele foglalkozni. Csak rossz érzésem van kettőjük miatt. Lesz még konfliktus köztünk, úgy érzem.

-        És Tom? Hogyhogy együtt aludtatok?

-        Szomjas voltam, ő meg csinált limonádét. Megnéztük egy film végét, aztán beszélgetni kezdtünk. Azt mondta, meg akar ismerni. Hajnalodott, mikor valahogy elaludtunk.

-        Milyen romantikus.

-        Jaj, hagyjál már! Csak végre rájött, hogy nem csak egy luk vagyok. És most barátkozik velem. Ennyi. Aranyos volt.

-        És mi lesz januárban?

-        Még Nick hív ez ügyben, de január elején Olaszországban forgatunk egy új klippet.

-        Az klassz!

-        Bizony, én is nagyon örülök. De figyelj, nekem tök kiment a fejemből, hogy holnap után karácsony. Semmit nem vettem még senkinek.

-        Én már rég.

-        El kell jönnöd velem. Elmondod szépen, hogy mit szeretnél. Aztán segítesz valamit anyuéknak venni. A srácoknak ráérek később megvenni, majd úgyis csak januárban tudom odaadni.

-        Menjünk a plázába?

-        Még szép! Hova máshova?

Elmentetek, Vikinek vettél pár új felsőt, mert azt kért. Anyukádnak egy ajándékcsomagot vettél, mindenféle bon-bon, kávé, tea, dezodor, pezsgő meg bor volt benne. Apudnak pedig egy jó könyvet és a dolgozószobájába egy bőrfotelt. Miután ennek a szállítását is elintézted. Beültetek inni egy teát.

-        Nézd meg ezt az sms-t. – adtad oda neki a telefonod. Elolvasta és idétlen vigyor ült ki az arcára.

-        Mit válaszoltál?

-        Semmit. Nem tudtam, mit írhatnék erre. Remélem nem sértődött meg.

-        Szerintem ez a srác még mindig oda van érted.

-        Jaj, dehogy. Hallottad mit mondott rólam az interjúban. És ráadásul még ez az új csaj is. Félreérted. Csak barátkozik és kedves akart lenni.

-        Ha te mondod.

-        Igen. Én mondom.

-        Oké. És mi a terv Szilveszterre?

-        Még semmi. El is felejtettem. Te mit fogsz csinálni?

-        Tominál lesz egy házibuli. Leszünk egy jó páran. Eljöhetnél.

-        Talán. Meglátjuk. De jó ötlet.

-        Akkor én hazamegyek, anyu már tuti vár.

-        Én is megyek. Ma apu főzött, kíváncsi vagyok!

Hazamentetek.

Eljött 24-e. A napot együtt töltöttétek apuddal, feldíszítettétek a fátokat, sütöttél sütit, ő pedig takarítgatott. Délután mentetek át anyudékhoz, mert úgy beszéltétek meg, ott fogtok ünnepelni. Megint négyen, mint azelőtt. Nagyon jól telt az este. Finomakat ettetek és a hangulat is jó volt. Odaadtátok az ajándékokat. Vikitől egy autós szettet kaptál, kormány és váltó takarót, üléshuzatot. Nagyon szép volt. Anyudék sífelszerelést és síruhát vettek neked, ezzel adva tudtodra, hogy beleegyeznek az egész hetes kiruccanásodba. Késő este értetek haza és mivel eszedbe jutott már délután, hogy nincs nálad telefon, így az első utad a szobádba vezetett. Jól gondoltad, többször is hívtak. Bill, Gustav, Georg és Tom telefonszámai a nem fogadott hívások között voltak. Bill írt egy üzit is, amiben Boldog Karácsonyt kívánt. Georg hasonlóképp tett. Így Gustavot hívtad fel elsőként.

-        Szia, nagylány! Mi a helyzet?

-        Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni.

-        Én is neked.

-        Képzeld, egy egész hetet síelhetünk majd. Anyuék beleegyeztek.

-        Az nagyon jó!

-        Ugye, már nagyon várom.

-        Én is.

-        Na most le is teszem, még a többieket is felhívom.

-        Együtt vagyunk mind a négyen. A családi ünneplés után mindig együtt töltjük az estét.

-        De jó nektek.

-        Kihangosítalak, várj. Srácok, gyertek! …(neved), az.

-        Sziasztok!

-        Szia! – szóltak bele mindhárman.

-        Hívtalak! – Bill.

-        Én is. – mondta Tom és Georg egyszerre.

-        Itthon maradt a telefonom. Bocsi. Most értem csak haza. Boldog Karácsonyt fiúk! Nagyon hiányzotok már most.

-        Te is! Hamarosan találkozunk. – Bill.

-        Na, jók legyetek, és nem lerészegedni nélkülem. – mondtad nevetve. Aztán elköszöntetek és letettétek a telefont.

-        Jó hallani, hogy boldog és már túllépett a váláson is. – Georg.

-        Nagy szüksége van ránk. Olyan mérges vagyok magamra, hogy Detti miatt még csak fel sem hívtam, mikor kellett volna. – Gustav.

-        Tényleg. Detti is jön síelni? – Tom.

-        Igen. Úgy néz ki Angi sem marad itthon.

-        Nem tartom jó ötletnek. – Bill.

-        Ja, durva volt, hogy megütötte …(neved)-et. Nem hiszem, hogy egy egész hétig összezárva segítene ezen. – Tom.

-        Figyeljetek, Detti megígérte, hogy nem lesz gáz. Múltkor nagyon összekaptunk ezen. Azt akarta, válasszak közte és …(neved) közt. Felvilágosítottam, hogy ez egy baromság. Aztán végül a szavát adta, hogy jól fognak viselkedni és megpróbálnak máshogy állni hozzá.

-        Remélem tudod, hogy mi egyértelműen …(neved) mellé állunk, ha megszegik az ígéretüket. – Georg.

-        Persze, de bízom Dettiben.

-        Oké, zárjuk is le a témát. – Bill.

-        Köszi. – Gustav.

Teltek a napok. Valamelyik este feküdtél az ágyadban és elővetted a rég nem látott levelet, amit hónapokkal ezelőtt kezdtél írni Tomnak. Még nem végeztél vele. Úgy döntöttél, most befejezed.

„ Amit pedig levelem végére szeretnék írni, az az, amit most érzek. Vége. Lezártam magamban azt, ami köztünk volt. Lemondtam rólad és továbblépek. Szülinapomon tudod mit kívántam? Hogy találjam meg az igazit. Egy ideig azt hittem, te vagy az. De rá kellett jönnöm, hogy csak ezt szerettem volna. Nem te vagy számomra az igazi. Fájdalmat okoztál, megbántottál és megaláztál rengeteg ember előtt. Talán örökké szeretni foglak és ezek a sérelmek elhalványulnak, de nem változtat az már semmin majd.

Ezt a levelet, akkor kezdtem írni, mikor hazajöttem először tőled. Azt akartam tudd, hogy mit érzek. Eltelt azóta pár hónap, és most kijelentem Tom Kaulitz, hogy már nem kellesz. Remélem te is találsz majd valakit, aki boldoggá tesz és remélem én is. Addig is baráti csókomat küldöm és ezzel zárom le ezt a kis vallomást.

…(neved)”

Beraktad egy borítékba és végre lezártad. Csörgött a telefonod. Egy újabb sms.

„Azért írok neked, mert sajnos idén már nem találkozunk. És akartam, hogy tudd, azt kívánom, hogy a következő éved ezerszer boldogabb legyen majd. Szívesen segítek… csók, Tom.”

Nem tudtad, megint, hogy mit írhatnál erre vissza. Így csak annyit írtál: „Köszönöm szépen, én is hasonlókat kívánok neked. És Boldog Új Esztendőt! „

Aztán a levelet leraktad az asztalodra és lefeküdtél aludni.