Szobájába ébredtem. De igazán most néztem körbe és állapítottam meg mennyire ízlésesen van berendezve és tükrözi az egyéniségét. Hisz, ahogy tegnap felértünk egyből egymásnak esve jutottunk el az ágyáig.

Az órámra pillantottam már délután 2 órát mutatott. A fürdőbből vízcsobogás szűrődött ki a kicsit résnyíre hagyott ajtón keresztül. Felkaptam a földön heverő ingjét amit tegnap téptem le róla és azzal takartam meztelen testemet. Benéztem a fürdő ajtón. Ott állt a tusoló alatt meztelenül. Órákig tudtam volna végig nézni ezt a látványt. Ahogy végig folyik kidolgozott testén a víz. Neki dőltem az ajtófélfának és vártam mikor nyitja ki szemeit és vesz észre. Jó pár perce állhattam már ott mikor, elhúzat a fürdőkabin ajtaját

-   Ne állj ott inkább csatlakozz. – mosolygott és kezét nyújtotta felém

- Vártam mikor veszel észre. – helyeztem a kezemet a kezébe, de úgy ahogy vagyok rántott a zuhany alá

- Kis kukuló. – simította vizes hajtincseimet arcomból el

- Ha nyitva hagyod az ajtót. – nevettem

- Folytassuk ott ahol abba hagytuk – esett neki számnak és kigombolt ingtől szabadított meg

Lent a konyhába időközben Bill, Georg és Gustav beszélgetett egy bögre kávé társaságában. Újabb híreket tárgyalták meg a műsorral kapcsolatban.

- Sziasztok. – trappolt le Tom a lépcsőn

- Hali. – fogtak vele kezet üdvözlés képen

- Időben. – jegyezte meg Georg

- Mi a téma? – vett le két bögrét a szekrényből és kávét öntött bele

- Milyenhét elé nézünk. – Bill

- Na és milyen? – öntött bele a kávéba tejet

- TH hét. Most hívott az RTL igazgatója. Így most a mentorok is alakítanak egy szám elejéig.

- Nem hangzik rosszul. – fordult végre a fiúk felé bögrével a kezébe – Más egyéb?

- Nincs. – Bill

- Akkor én ezzel a hétvégi megbeszélést letudtam. – hagyta ott őket

- Inkább igyunk egy sört a kertbe, ha már ezt ilyen gyorsan letudtuk. – szolgálta ki magát Georg a hűtőből – Ti mit kértek?

- Nekem is dobj egy sört. – Gustav

- Bor. Van egy bontva ott oldalt. – mutatott a félig kibontott üvegre

- Ez?

- Az-az.  Kösz.

- Nem ártana már felöltöznöm. – néztem körbe a ruháimat keresve

- Nem kötelező. – csókolt bele a nyakamba

- Amúgy én beszélni készültem veled tegnap. Erre most itt vagyok.

- Mit akartál mondani?  – mosolygott ő is

- Már nem tudom. – nevettem el magam – Kivertél az észből.

- Neked meg sikerült elérned, hogy egyszer az életbe majd nem tudtam megszólalni.

- Nem volt szándékos. – nevettem – De basszus és amit te csináltál? A Klub mögött és aztán színpadra kellett állnom.

-  Mikor megláttalak beindítottál. Pedig én is beszélni akartam veled. Megkérdezni, hogy vagy? Erre ezt váltottad ki belőlem. – csókolt meg – El akartalak hívni, hogy pótoljuk be az elmaradt randit.

- Bepótoljuk?

-  Igen. – fordított a hátamra

- Oké. Csak előtte vissza kell mennem valami ruháért a házba. De ha folyton ezt csinálod, velem soha nem jutunk el oda. – állítottam meg a puszikkal elhalmozó Tomot

- Én ne csináljam? Akkor öltőz fel és megállom.

- Akkor segíts meg keresni ruháimat. – nevettem

Szétdobált ruháimba bújtam vissza. Meg kaptam még egy pulcsit, mert állítólag lehűlt kint a levegő. Lementünk a kertbe, de erre már megint nem voltam felkészülve, hogy mind a négyen ott lesznek. Az asztalnál ültek zenét hallgattak és iszogattak.

- Sziasztok. – köszöntem már megint zavartan

Itt állok a tegnapi ruhában és mindegyikőjük itt van.

- Szia. – mosolygott Georg én is erőltettem egy műt

- Nem iszol velünk valamit? Nem csatlakoztok.

- Majd legközelebb. De már elígérkeztem valakinek. – tekintett rám  - Gyere menjük. – fogta meg a kezem és elköszönve léptünk le

20 perc múlva már másik ruhába hagytam el az épületet és ültem vissza a kocsiba.

- Ne merre megyünk? – kérdeztem tőle

- Majd megtudod. – indította be a kocsit

Megint az autópálya felé vettük az irányt.

 - Éterem helyett meg teszi a szabad is?

- Nekem tényleg mindegy. – rántottam meg a vállam

Megálltunk a egy mekinél ott kért kaját és elmentünk ugyan arra az eldugott helyre ahol még a múltkor a csillagokat bámultuk.

- Úgy érzem ez a következő hét is kihívás lesz számodra.

- Te már tudod mi lesz?

- Már vasárnap szólnak. Álltalába ezért szokott nálunk lenni mindenki. Sörözgettünk és megdumálgatunk.

- Most miattam kihagytad.

- Nem zavar. Ők nem tudnak ilyen örömet okozni.

- Így tudod már ki a jobb. – nevettem

- Elárulom te nyertél.

- És mit nyertem?

- Hátradőlök és azt csinálsz velem amit akarsz. – kacérkodott

- Inkább átadom az főnyereményt a második helyezettnek. – mosolyogtam – amúgy mi lesz most így? – komolyodtam el

- Mi lenen. Amikor tudlak elloplak és nem hagyom, hogy bármi miatt felakard adni.

- Pedig ha Billt nem beszél, velem már rég nem itt lennék. Meg, ha bátyám nem szedi le a fejem és apám nem mondja el mit mondott anyám. Apámat megkérte ne hagyja, hogy feladjam.

- Nem is fogod. – ölelt magához

- Holnap ha vége a próbáknak, megyek a korházba.

- Ha úgy alakul akkor elviszlek.