Leültem a zongora mellé összeszűkölt, gyomorral, és ahogy lépdeltem éreztem épp, hogy lábaim meg tudnak tartani.

- Mindenkinek szüksége van inspirációra, Mindenkinek szüksége van egy dalra, Egy gyönyörű melódiára, Mikor az este olyan hosszú… - énekeltem csukott szemmel néha rá tekintve – Mert nincs arra garancia, hogy az élet könnyű lenne. Mikor a világom darabokra hullik, Mikor nincs fény, ami megtörné a sötétséget, Ez történik, mikor meglátlak TÉGED. – kezdtem egyre jobban belejönni és csak azt akartam át adjam, amit most éreztem

Az utolsó hangot engedtem ki a torkomból, amikor felugrott a közönség és állva tapsoltak. Könnybe lábat szemekkel néztem körbe. Láttam pár táblát, amire az volt írva: „Veled vagyunk.” Hátat fordítottam a közönségnek hisz pár könnycsepp elhagyta arcomat és azt törölgettem.

Igaza volt felszabadult bennem, azaz érzés, amit legbelül éreztem és nyomott.

- Fantasztikus volt. – hozott Sabrina a műsorvezető hölgy egy zsebkendőt nekem. – Rengetegen örülnek, neked. Hiszen az hír járt a körbe az egész sajtot meg mindent, hogy fel akarod adni. – fordultam vissza én is a közönség felé -  Na, halljuk a zsűrit.

- Örülök, hogy itt vagy és énekeltél nekünk. – Gustav – Nagyon sajnálom, ami történt, de néz körbe és mindenki veled van. Dallal mindent elmondtál nekünk.

- Ki szerencsés? - nem számítottam erre a kérdésre és zavartan álltam ott, hogy most mit is válaszolhatnák rá

- Maradjon titok. – adtam meg ezt az egyszerű választ és Bill bele fogott a mondókájába, hogy ne faggassanak tovább

- Remek volt.  – kacsintott mellé – Teljesen át jött a szám és én is örülök, hogy itt vagy. Nem adtad fel.

- Aggódtam érted őszintén megmondva, hogy az utolsó percekbe meghátrálsz, de megint leküzdöttel egy akadályt és itt vagy. – mosolyogott Gerorg elégedetten. – Gyönyörű volt. Nem szeretem az ilyen dalokat, de nekem is teljesen át jött mit érzel, mit gondolsz. Szép volt!

- Tom, nem mondasz semmit. – szólt hozzá a műsorvezető

- Még a dal hatása alatt van. – veregette meg Georg a vállát – Ezen a héten nem ez az első, hogy nem talált szavakat. – nevetett – Már azon kaptam valamelyik nap, hogy a gitárja mellett ül és énekel. Meg babonázta ez a hét. – poénkodott, ezzel is kimentve haverját

- Mindig próbálkozik, de ez se jó poén. – kapott észbe és elkapta a fonalat – Kimerítő volt számunkra is ez a hét. Hisz nagy munka volt. De csak annyit fűznék hozzá szép volt. – vette elő magabiztos stílusát – Én is örülök, hogy meggondoltad magad és itt vagy. Hiszen ahogy a többiek is mondták egy tehetséget vesztettünk volna el. Megérdemel egy újabb tapsot. - ált föl és úgy tapsolt és csatlakoztak a többiek is majd a közönség is.  

- Megint sikerült – ugrott Tina a nyakamba a kulisszák mögött – De azért Robot sajnálom, helyes pasi volt

- Gratulálok neked is. – viszonoztam ölelését. – Tényleg köszi, hogy lélekben támogattál.

- Gratulálunk nektek. – szólalt meg a mentoraink a hátunk mögül

- Köszönjük. – válaszoltuk egyszerre

Meg köszöntem az egészet Billnek és hálálkodtam, hogy mellettem volt. Elrángattak mindenkit egy-egy rövid interjúra és közölték velünk ma egy klubba ünneplünk, ahol készül pár felvétel és a zsűri is ott lesz. Nem repestem az örömtől, de első közönség találkozásunk lesz.  Mostantól minden Szombatunk így fog telni. Pedig úgy terveztem, hogy beszélek Tommal és utána lelépek a korházba. De nem tehetem.

Legszívesebben most melegítőbbe mentem volna. De Tina épp leszedni készülte a fejemet ezért az ötletért. Így a táskájából kivette egy ruhát, amit szerinte rám öntöttek és ő úgy se venné föl soha. 

A buszba ültünk a többiekkel és mindenkiben tenget a verseny utáni extázis.

- Csinos vagy. – szólt hozzám Matt és egy poharat tartott felém – koccintsuk, hogy eddig eljutottunk

- Gratulálok. – éretek össze poharaink

- Amúgy sajnálom, ami történt. Ezért voltál nekem ismerős az arcod a szemed. Anyukádtól örökölted.

- Tessék?

- Rengeteg színház darabot láttam. – mosolygott

- De ez nem kell tudnia senkinek. – csitítottam el

- Nem mondok semmit. – húzta mosolyra ajkait -  A baleset óta nem mondtak semmit róla és azt hittem csak visszavonult és éli az életét.

- Nem így tervezte szerintem, de ő szerette volna, ha elfelejti mindenki és élhet velünk nyugodtan.

- Erős nő lehet ugyan úgy, mint te. – lehunytam a szemem és megint éreztem az elgyengülést és hogy marja a szememet az a fránya kifogyhatatlan folyadék – Ne akartam.

- Túl érzékeny vagyok mostanság. – törültem le az arcomat – Amúgy honnan tudod ki volt?

- Múlt heti DVD emlékszel te adtad oda mindenkinek. Már akkor mondain akartam.

- Kiszállás. – szólt hátra a sofőr félbeszakítva beszegetésünket.

Egy adag kártyát nyomtak a kezünkbe ahol a saját képünk díszelgett és egy tollat. Ezzel mi a francokat kezdjek? Tettem magamnak fel a kérdést. A busz mellett suhant be egy kisebb, de annál jobban is nézet ki. A 4 mentor szállt ki belőle maga biztosan és integetve a klub előtt ácsingózó embereknek. A bejárat felé haladva osztottak ki aláírásukat. De nagyon lassan haladva és fényképezőgépek vakuja villogtak. De csak most jöttem rá mi tette még szexisebb a mentoromat. A borosta. A színpadról nem láttam túl jól, hiszen a fények nem mindig engedik meg, hogy minden részletett észrevegyél rajtuk.

- Nem jössz? – lengette meg a kezét az arcom előtt Tina – Ideje pár ilyet kiosztani.

- Nem tudom eddig kire kellett várni?

- Na menjünk. Osszunk ki pár ilyet. – karolt belém – Hallod ezt? A te nevedet mondják, de azért az enyémet hangosabban. – nevetett

Oda léptünk és egy jó pár kéz nyúlt felénk, hogy a kártyát ki vegyék a kezünkből.  Ahogy végig mentünk a soron hallgattam, amiket mondtak és egy-egy köszönöm hagyta el a számat. Következő mondatok hallottam: „Szép vagy.”, „ Szeretünk” , „ Szorítunk neked.” és „ Jobbulást anyukádnak”.

A klub ajtóba állt a falnak támaszkodva és a cigijét szívta. Ahogy megpillantottam gyorsabban kezdet verni a szívem és a gyomrom is furcsán reagált.

- Bent találkozunk. – engedte el karomat Tina és az ajtón be is ment.

- Kérsz. – nyújtotta felém a cigis dobozát

- Elfogadom. – mosolyogtam – Ennek a ruhának egy zsebe sincs és Tinánál van az enyém. – vettem ki egy szállat

Nem tudtam, hogy kezdjek bele így jó pár slukk csend után, elnyomta a cigijét szó nélkül ragadta meg karom és a club mögé mentünk. Egyből nekem esett, csak úgy falt ajkaimat.

-  Hiányoztál. – mondta ki két csók között

- Te is nekem. – Haraptam bele ajkába

- A többit majd megbeszéljük holnap. – csúsztatta kezeit a seggemre, és úgy tolta fel ruhámat és tett föl egy hátul árválkodó dobozra.

- Szexi vagy. – harapott bele nyakamba

- Te is. – nyögtem ki hátra hajtott fejjel, egyre többször feszült meg testem a csókjától

- Andi. – halottam meg nevemet kiabálva

- Basszus. – eszméltem föl – Most mit csináljak?

- Telefonáltál. – adott még egy apró csókot

- Telefon nélkül?

- Tessék. – nyomta az övét a kezembe és a hátsó bejáratnál eltűnt

Ott ültem még mindig vágytól túlfűtve és csalódottan, hogy félbeszakítottak. Kívántam minden porcikáját, érintését és ajakait.

- Andi. – keresett az egyik szervező - Mit csinálsz itt?

- Telefonálok. – tartottam el a telefont magamtól mind ha tényleg beszélnék rajta

 - 5 perc és színpadra. – vetet halkabbra hangját

A pohárhoz nyúltam, hogy ezek után végig tudjam csinálni és énekeljek is. Mindenki két számot kellett elénekelni és egy közöset. Tapsoltak és ezek után még aki nagyon akart beszélni veled, az oda lépett hozzád. Egy pár italra meghívtak és ajánlatott is kaptam. Meg ijedtem mikor az combfixembe elrejtett mobiltelefon szólalt meg. Most mit csináljak ez nem az enyém, de ha hagyom, hogy csörögjön az őrületbe fog kergetni.

- Nem veszed fel? – szólt rám Matt mellettem, aki épp egy másik lánnyal beszélgetett

- Nyugodtan. – szólat meg a szembe ülő gyerek, aki épp próbált flörtölni velem.

Megnéztem a kijelzőt, mert úgy döntöttem, ha ismeretlen szám akkor kinyomom és másodjára elő adok valamit. Georg neve volt így volt egy megérzésem, körbe tekintettem és nem láttam sehol, de végül felvettem

- Igen. – szóltam bele bizonytalanul

- Mit szólnál ha lelépnénk. – halottam meg Tom hangját – Nem bírom már nézni azt a szerencsétlen srácot, aki próbál felszedni. – újból körbe néztem hát ha látom. – Téged se könnyű így nézni ebbe a szexi ruhába. Főleg, hogy félbe maradt valami.

- Ne is mond. – mosolyogtam

- Legszívesebben itt helybe neked esnék. – kacérkodott – De rázd le azt a szerencsétlent és találkozunk a hátsó bejáratnál. kb. 10 perc múlva.

- Bocsánat – kértem az asztaltársaságtól elnézést. Lehúztam az utolsó korty pezsgőmet és Tinát megkeresve kértem el a mobilomat.

- Családdal vagyok. – súgtam a fülébe és egy ártatlan mosolyt küldtem neki

- Vettem. – bólintott ebből az egy szóból mindnet megértve.

Elszívtam egy száll cigit és úgy vártam a hátsó bejáratnál.

- Bocsi, csak alig bírtam le pattintani egy illetőt.

- Nem rég értem én is ide. – dobtam el a cigit és tapostam el

- Szerzek egy sofőrt, ha visszakapom a mobilom. – csókolt meg és kezeit a combom felé vezette

- Jó helyen keresed. – mosolyogtam rá és a ruhámat felhúzva vettem ki  újból a combfixemből – Tessék. – Tettem a kezébe.

- Gyorsan lépjünk le innen. – nyalta meg ajkait