Georg helyrerázza a bandát.

-        Akkor nagy tapsot a klipp rendezőjének és a történet írójának! Nick, fáradj be, kérlek!

Nick bejött és átölelt.

-        Jól nézel ki! – mondta.

-        Örülök, hogy látlak! – te.

-        Foglaljatok helyet. – Ben.

-        Nos, akkor el is mondanám, miért vagyok itt.

-        Megöl a kíváncsiság!

-        A klipp hatalmas sikerén felbuzdulva, írtam egy forgatókönyvet a folytatásnak. Egy második rész. Nagy meglepetés lesz, és szerintem tetszeni fog. Örülnék, ha elvállalnád, mert csak veled lenne hiteles.

-        Hogy utasíthatnám vissza? – adtál neki egy hatalmas puszit. – Köszönöm!

-        Ez nem csak neked volt ám meglepetés. A fiúk sem tudtak idáig erről az egészről. De kíváncsiak vagyunk, mit szólnak hozzá. Fiúk, kérlek, gyertek be. – Ben.

Bejöttek, te felálltál, hogy végre Billt is köszöntsd. Odalépett hozzád és magához szorított. A szemed könnybe lábadt, annyira örültél most neki.

-        Hiányoztál! – súgtad a fülébe.

-        Te is nekem! – válaszolta, de ő rendes hangnemben.

-        Üljetek le, kérlek. – Ben. – Látom, ti ketten nagyon örültök egymásnak.

-        Hónapok óta nem láttuk egymást. – te.

-        Mit szóltok Nick ötletéhez?

-        A fiúk nevében is mondhatom, hogy nagyon meglepődtünk, és jó ötletnek tartjuk a folytatást. – Bill.

-        Nick már másodszor okoz nekünk kellemes meglepetést …(neved)-el kapcsolatban. – Gustav.

-        És mikor várható a forgatás?

-        Ezt még egyeztetnünk kell az egész stábbal, de január elején gondoltam. – Nick.

-        Akkor én most megköszönöm, hogy eljöttetek, és kíváncsian várjuk a következő klippet.

Kezet fogott veletek, elköszöntetek és kimentetek. Ahogy kiléptetek a színfalak mögé, magadhoz húztad Billt és megölelted. Percekig így maradtál volna, de Gustav odahozta bemutatni neked Dettit.

-        …(neved), hagy mutassam be neked a barátnőmet. – mondta Gustav. Te kezed nyújtottál a lánynak.

-        Szia. …(neved) vagyok.

-        Én pedig Bernadett, de a Dettit jobban szeretem.

-        Sokat hallottam már rólad. – mondtad kicsit szemrehányóan.

-        Én is. – felelte és kihallatszott a féltékenység a hangjából.

-        És meddig maradsz? – Tom.

-        Hogy mondhattad azt a baromságot? Sikerült megint kellemetlen helyzetbe hoznod. – fakadtál ki.

-        Mit kellett volna mondanom, hogy beléd szerettem és megcsaltalak? – mentegetőzött.

-        Ártanék az imidzsednek ugye? Hát köszi szépen.

-        Hé, álljatok le! – teremtett le titeket Bill.

-        Még meg kéne beszélnünk egy-két dolgot. – Nick.

-        Akkor menjünk az öltözőmbe, meg akarok mosakodni közben. – te.

Bementetek és leültetek az öltöződben. Detti elment, mert ő azért mégsem lehetett ott. Így sem igazán értetted ide minek jött el.

-        Január első hetében szeretném elkezdeni a forgatást és két-három nap alatt szeretném is, ha lezajlana. Rajtam nem múlik az időpont, csak rajtatok.

-        Nekünk a január, az laza lesz. Nem koncertezünk, majd februárban kezdjük az új albumot. - Tom

-        Nekem ma kezdődött a téli szünet és eltart egészen január 10-éig. – te.

-        Na, akkor az első héten össze is tudjuk hozni. Olaszországban fogunk forgatni. A hegyekben bérelek majd egy házat, ahol lakhattok.

-        Akkor tényleg síelünk. – kacsintott rád Gustav.

-        Hogyhogy tényleg? – Bill.

-        Ja, csak már rég szeretnék. – mentette ki magát.

-        Hát, akkor én most megyek is. …(neved), felhívlak a jövő héten, átküldöm a forgatókönyvet, és egyeztetjük az időpontokat meg az utazást.

-        Rendben. Várni fogom.

-        Srácok, mi úgyis találkozunk.

Elköszönt és elment.

-        Én is megyek fiúk. – álltál fel és pakoltad össze a táskád tartalmát.

-        Nem csak később mész? – Bill.

-        De. Elmegyek, még eszem valamit, aztán indulok is a reptérre. – nagyon nem akartál velük lenni. Nem olyan volt már a hangulat, mint azelőtt. Tom hideg volt, és nagyon bosszantott, amit mondott. Gustav el volt varázsolva a barátnőjétől, Georg a szokásos semleges srác volt. Bill pedig, hát ő máshogy viselkedett veled. Nem igazán mert semmit sem mondani, nem tudta hogy kezelje a helyzetet, ahogy te sem.

-        Örülök, hogy találkoztunk, majd januárban síelünk egyet. – léptél Gustavhoz egy puszi kíséretében. – Georg, örültem. – pusziltad meg őt is. – Tom… – mondtad, de nem adtál puszit neki. Szinte rá se néztél. – Szia. – nyomtál egy kis puszit Bill arcára és elindultál az ajtó felé.

-        Na jól van. Van még 10 perced nem? – Georg.

-        De van.

-        Akkor megbeszélitek a dolgaitokat. Mi van veletek? Tom, te ismét megbántottad, gratulálok, de …(neved) igazán megszokhattad volna már. Gustav nagy szerelme pedig nekünk is az agyunkra megy, mert Detti mindenhol ott van, ahol mi, de meg kell érteni, mert Gustav boldog. Bill pedig kicsit jobban kedvel, mint kéne, de te is őt, úgyhogy jó lenne, ha nem tennétek úgy, mintha ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Mind a barátaid vagyunk, ezek pedig apró kiküszöbölhető problémák. – mondta végig monológját Georg, ami ledöbbentett titeket, de tudtátok mind, hogy igaza van.

-        Bocs. – mondtátok mind a négyen egyszerre egymásnak, mint az oviban a bünti után.

-        Nem akartalak megbántani. – Tom.

-        Pedig sikerült. Valahogy sosem akarsz bántani, de előbb utóbb összehozod azért. De hagyjuk. Nincs értelme veszekedni ezen. – te.

-        Azt hiszem, szeretem Dettit, de nem szép tőlem, hogy elhanyagoltalak emiatt. – Gustav.

-        Én pedig, azt hiszem féltékeny lettem rá. Ő itt van veled, én pedig nem tudok. A helyemre lépett.

-        Dehogy lépett. Csak ő máshogy van itt velem, mint te.

-        Nem zavar, hogy ritkábban hívsz csak az, amikor egyáltalán nem hívsz hetekig.

-        Igyekszem több időt szorítani rád. – megölelt.

-        És te, Bill? – nógatta Georg.

-        Ez egy hosszabb beszélgetés lenne, és négyszemközt sikeresebb kimenetelű.

-        Eljössz velem ebédelni? – kérdezted.

-        Igen, el. – mosolygott rád meglepetten.

-        Na, akkor menjetek, mi pedig elköszönünk. Januárban találkozunk. – Georg.

-        Oké, de hagyd ezt a komoly apáskodó stílust, annyira nem áll jól neked. – nevettél rá.

-        Muszáj volt már valakinek helyrerázni a bandát. – lenyomott egy puszit és elindult. A többiek is követték.

Ti elmentetek egy étterembe.