Újabb interjú.

Teltek, múltak a hetek. A suliban kezdték végre elfelejteni ismét, hogy létezel. Apuddal egész jól kitaláltátok az együttélésetekhez szükséges életritmust. Mikor ki főz, ki vásárol és takarít.

Egyik nap Gustav hívott.

-        Szia.

-        Szia. Rég beszéltünk. – kicsit szemrehányóan, de nagyon örültél, hogy felhívott.

-        Bocs, de Detti elég nehezen viseli, hogy ilyen jóban vagyok veled. Még nem ismer téged.

-        Semmi baj. Örülök, hogy van valakit.

-        És te, hogy vagy?

-        Egész jól. Azt leszámítva, hogy egyre nehezebb lebeszélni magam arról, hogy felhívjam Billt.

-        Ezzel ő is így van. Megkért, kérdezzelek meg, mit szólnál, ha felhívna és megbeszélnétek a dolgot.

-        Ezt inkább majd talán személyesen, egyszer.

-        Hát, te tudod. Én megmondom neki.

-        Tudom, hogy mindig megkérdezem, de mi van Tommal?

-        Semmi. Georgal szinte minden este buliznak valahol.

-        Néha úgy felhívnám.

-        Akkor miért nem teszed? Biztos örülne neki.

-        Semmi értelme nem lenne.

-        Igazából tudod, miért hívtalak?

-        Na mesélj.

-        Tudom ám, hogy 2 hét múlva lesz a szülinapod.

-        Bizony. Nagykorú leszek.

-        Gondoltam, lenne kedved egy hétvégéhez az olasz hegyekben. Síelnénk, jó éreznénk magunkat és megünnepelnénk a születésnapod.

-        Jól hangzik.

-        Klassz, akkor lebeszélem a többiekkel és felhívlak a pontos tervvel.

-        Pontosan kik azok a többiek?

-        Detti, a tesója, Angela, Tom, Georg és Bill.

-        Figyelj, szerintem inkább kihagyom. Menjetek el nélkülem. Azt a két lányt nem ismerem. Billtől hallottam, hogy Angela és Tom között történt egy-két dolog, és nem így akarom eltölteni a szülinapomat.

-        De a te szülinapod ünnepelnénk.

-        Aranyos vagy, tényleg. De ez nem lenne jó.

-        Figyelj, nekem most mennem kell, de valamelyik nap felhívlak és beszélünk erről.

-        Rendben. – mondtad és letetted. Lementél a nappaliba. Apud is ott ült és fagyizott. Elővettél egy kanalat és leültél mellé.

-        Hát te kicsim?

-        Én is ezt kérdezem.

-        Kicsit rossz kedvem van.

-        Hiányzik anyu?

-        Igen. Tudod, szívem sohasem gondoltam, hogy ez lesz a vége. Amikor a középiskolában megismertük egymást, én egyből beleszerettem. Ő csak a barátom akart lenni és hónapokba telt, míg végre elértem, hogy belém szeressen. Akkor azt gondoltam, örökké fog tartani.

-        Tomnak új csaja van. Billel már hónapok óta nem beszélünk. Két hét múlva itt a 18. szülinapom és nincs egy barátom, akivel eltölthetném.

-        Jól összeillünk kislányom.

-        Az biztos. – mondtad és koccintottatok a kiskanalaitokkal.

-        Tényleg, és mit szeretnél szülinapodra?

-        Nem tudom.

-        Majd találd ki időben. Most pedig irány az ágy. Holnap suli.

-        Ne is mond. Alig várom. – mondtad cinikusan és felmentél aludni.

Másnap délután egy német telefonszám várt fogadásra a mobilodon.

-        Igen?

-        Hello. …(neved)-el beszélek?

-        Igen, én vagyok az.

-        Kevin Richardson vagyok a Viva televízió műsorigazgatójának asszisztense. December 20-án ráér eljönni egy interjúra?

-        Milyen ügyben?

-        A klipp, melynek Ön a főszereplője, az év klippje díjat nyerte el az egyik neves díjátadó ünnepélyen. Ilyenkor úgy szokás, hogy a rendező, a banda és a szereplők külön-külön mesélik el élményeiket a forgatásról.

-        Szívesen elmegyek.

-        Akkor, mint mondtam december 20-án lesz az a bizonyos élő adás. Délután 2-kor. A legjobb az lenne, ha délre itt lennél a stúdióban, hogy a műsorvezetőkkel átvegyétek a műsor menetét.

-        Rendben.

-        Akkor a jövő hét elején felhívlak és egyeztetjük a részleteket.

-        Oké, köszönöm.

-        Én is, szia.

Nagyon megörültél, hogy újra Németországba mész. Emelted a telefonod, de hirtelen rájöttél, nem tudod, kit hívhatnál fel.

Viki lépett be az ajtón.

-        Szia, mi a helyzet? Billt akarod hívni, ugye?

-        Annyira hiányzik. De nem tudom, mi van most velünk.

-        Akkor, csak az a megoldás, ha megkérdezed tőle.

Elmondtad neki, hogy Gustavval mit beszéltél és azt is, hogy elhívtak egy műsorba.

-        20-án? De 21-én van a szülinapod.

-        Már aznap hazajövök.

-        Akkor végre találkozol velük. Úgy érzem, jó lenne.

-        Nem lenne az. Szépen lassan elfelejtenek majd és én is őket.

-        Nem szólok bele.

-        Jól teszed, hugi.

-        És mit fogsz felvenni?

-        Ott adnak majd ruhát. – mondtad unottan.

-        Nincs kedved elmenni, ugye?

-        Nem nagyon.

Ez a két hét is gyorsan eltelt. Gustav, ígérete ellenére nem jelentkezett és te sem hívtad őt. Kevin, az asszisztens többször is hívott egyeztetni. A szüleid, pedig kis huza-vona után beleegyeztek, hogy elutazz.

Eljött a péntek reggel. 11-re értél Hamburgba. Egy kocsi jött érted és vitt a stúdióba. Megmutatták hol az öltöződ. Bementél és Ritha várt ott rád. Nagyon megörültél neki. Átölelted.

-        Rég láttalak nagylány.

-        Na mutasd, mi lesz rajtam.

Felpróbáltatok pár ruhát, majd kiválasztottátok a megfelelőt. Egy műsorvezető fiú is bejött hozzád.

-        Szia, Ben vagyok. – nyújtott kezet.

-        Szia, …(neved).

-        Velem fogsz beszélgetni. Mivel élő műsor lesz, átvesszük nagyjából a kérdéseket.

-        Oké.

Elmondott pár kérdést és azt is, hogy a fiúk nem tudják, hogy itt vagy, mert a szerkesztők kíváncsiak voltak mit mondanak rólad így, hogy nem beszéltetek össze.

-        Ők is itt vannak?

-        Igen. Persze. Már megy az ő interjújuk, aztán kijönnek a díszletek közül és te egyből mész is be.

-        Ok.

-        Na, 20 perc és te jössz. Ritha megmutatja, hol a helyed és hova ülj majd, miután behívlak. – mondta és kiment.

-        Nem is tudtam, hogy itt vannak. Vagyis reméltem, hogy nem lesznek itt.

-        Pedig hiányzol nekik. Hetente öltöztetem őket. Tudom, amit tudok.

-        Ezt hogy érted?

-        Butaság lenne, veszni hagyni azt, ami kialakult köztetek. Tommal túlléptetek a kettőtök ügyén. Gustav, igaz nem ér rád, de őt is meglehet érteni. Bill pedig szeret téged. Le kéne ülnötök megbeszélni a dolgokat.

-        Aranyos vagy, hogy segítesz nekem.

-        Kedvellek. A srácok meg mintha a fiaim lennének. De gyere, menned kell.

A színfalak mögé vitt, ahol majd be kell menned. Egy monitoron láttad mi zajlik odabent. Egy kis fotelben ült a műsorvezető, Ben. Ezzel szemben pedig egy hosszabb szélesebb fotel. A fiúk épp egy számukat adták elő búcsúzóul.

-        Ha ennek vége, ők kijönnek, téged Ben felkonferál, és mész is be.

-        Izgulok. Mit fognak szólni?

-        Örülni fognak neked.

Ekkor a srácok befejezték a dalt, elköszöntek a nézőktől és elindultak kifelé. Fel voltak dobódva és szinte fellöktek, mikor kijöttek.

-        Én is örülök nektek! – szóltál szemrehányóan, miután nem vettek észre és továbbmentek. Erre mind a négyen visszafordultak.

-        Te itt? – Georg.

-        Nem is mondtad. – Gustav jött puszit adni.

-        Nem kérdezted.

-        Szia! – nézett végig rajtad Tom és adott két puszit.

-        Szia. – indult feléd félénken Bill, de ekkor hallottad meg a neved és el kellett indulnod.

-        Szia. – mondtad és habár nagyon meg szeretted volna ölelni és láttad, hogy ő is, be kellett menned.

Leültél Bennel szemben. Bemutatott téged a nézőknek és el is kezdte feltenni a kérdéseket.

-        Hogy tetszik a klipp?

-        Nagyon jó lett. Ha nem látnám benne magam, talán nem kapcsolnám el a tévét, mikor leadják. – mondtad mosolyogva.

-        Hát igen. Nekem is nehéz volt megszokni, hogy magamat látom a tévében. Neked ugye ez volt az első?

-        Igen.

-        Mennyiben segítettek neked a srácok, hisz ők már valamivel rutinosabban csinálták ezt, gondolom.

-        Az első nap semmi mást nem hallottam, csak hogy ne izguljak, meg minden rendben lesz. Ezzel az agyamra mentek. De végül a 3 nap alatt igazából Bill segített a legtöbbet. Furcsa volt szerelmespárt játszani, de jól ment és szinte mindent csak egyszer kellett felvenni.

-        Eredetileg 2 napot szántatok a felvételekre. Hogy lett ebből mégis 3?

-        Erre nem igazán szeretnék válaszolni.

-        Azt hallottam, volt egy kis nézeteltérés közted és Tom között. Igaz ez?

-        Igen, igaz, de erről nem beszélnék úgy, hogy ő nincs itt.

-        Neki is feltettük a kérdést és kíváncsi vagy mit válaszolt?

-        Persze.

-        Azt mondta, volt köztetek valami, amibe te nagyon beleélted magad, ő pedig inkább egy másik lányba élte bele magát. Ami neked nem tetszett.

-        Ezt mondta? – kerekedtek ki a szemeid.

-        Nem így történt?

-        De igen. Megtetszett Tom, de hát kinek nem? – vágtad ki magad és még egy kényszermosolyt is erőltettél az arcodra.

-        Lépjünk tovább. Milyen pozitív esetleg negatív előnyeid illetve hátrányaid származtak a forgatásból?

-        Negatív dolgok inkább a TH fanatikusok részéről értek. Volt, aki azt mondta, megöl, ha nem szállok le Billről. Olvastam pár fórumot, ahol kifejezetten utálnak engem, mert hozzáértem az ő szerelmükhöz. Ezeken általában csak nevetek, és nem tudom elképzelni, mit gondolnak ilyenkor. Pozitív pedig az, hogy rátaláltam arra, ami végre érdekel és tudnám csinálni sokáig. A színészkedés.

-        Tehát ha lenne alkalmad, elvállalnál még ehhez hasonló szerepeket?

-        Igen. Nagyon szívesen.

-        Már említettem neked az öltöződben, hogy van egy meglepetésünk számodra. Van itt valaki, aki szeretne felajánlani neked valamit.

Kíváncsi vagyok.