37. rész
Költözés.
Délben keltél fel. Bill helyett, pedig egy cetlit várt az ágyadon.
„Néztem, ahogy alszol, és nem volt szívem felkelteni. Örülök, hogy láttam végre a szobád, remélem, mielőbb látod majd te is az enyém. Később hívlak, puszi.”
- Mit vigyorogsz ennyire? – lépett be Viki az ajtón.
- Nem is vigyorgok, csak mosolygok.
- Persze, látom. Na mutasd, mi az.
- Bill írta. – adtad oda neki.
- Találkoztam vele, mikor kisurrant. Anyu nem vette észre, hogy együtt aludtatok, de én igen!
- Megkértem, hogy aludjon velem. Olyan jó volt, hogy itt van velem.
- És mi történt?
- Semmi! Csak beszélgettünk és együtt aludtunk, ennyi.
- Ugye nem zúgtál bele?
- Dehogy is!
- Oké, csak kérdeztem. – mondta, gonosz mosollyal az arcán.
- Baromságokat kérdezel! Tudod jól, hogy Tomot szeretem. És ne vigyorogj!
- Na gyere, folytatódik a szülői kupaktanács. Elmegyünk ebédelni valahova.
- Mert étterembe nem fogok hisztizni mi? A filmekben is mindig ez van. – mondtad nevetve.
- Tudtam, hogy jóbelátásra térsz majd.
- Akkor felöltözök. Negyed óra és kész vagyok.
- Ok.
Elmentetek egy étterembe.
- Nos, lányok. Apátokkal reméljük, hogy most már nyugodtan meg tudjuk beszélni ezt a fontos dolgot.
- Igen. – mondtátok egyszerre.
- Holnap elmegyünk az ügyvédhez és elindítjuk a válási folyamatot. …(neved) tudnod kell, hogy mivel mire vége lesz a válásnak már nagykorú leszel, te döntheted el, hogy melyikünkkel szeretnél lakni.
- De velem fogtok mindketten. Apátok pedig, holnap elköltözik.
- Már holnap? – te.
- Igen. Eljöttök velem megnézni hol lakom?
- Persze. – Viki.
- Oké. Akkor ebéd után megmutatom. Kicsim ne sírj!
- De nem akarom, hogy elköltözz. – te.
- Sajnos nem lehet máshogy. De nincs messze. Busszal 20 perc.
- Eddig egy pillanat is elég volt. Csak átmentem a szobátokba.
- Tudom, hogy nehéz lesz és szokatlan eleinte, de majd megszokod. Nekem is ugyan olyan rossz, mint nektek. És anyátoknak is.
- Próbáljátok meg felnőttként kezelni a dolgot.
- Beszéljünk másról. – te.
- De muszáj erről beszélnünk.
- Nem. Nekem nem az. Nem hisztizek és nem ellenkezek, de nem akarok erről beszélni.
Megebédeltetek. Anyutok hazament, ti pedig elmentetek megnézni, hol fog lakni apukátok.
- Hát ez lesz az én házam. És bármikor jöhettek, amikor csak akartok.
- Nagyon szép, apu! Tényleg. – Viki.
- Nem nagy ez neked egyedül? – te.
- De igen. Kisebbet nem akartam venni. Egyszer talán lesz egy új …- nem mondta végig.
- Családod, igaz? – te.
- Nem, drágám. Sosem lesz új családom. Ti ketten vagytok az én családom és ez már így is marad.
- Én veled akarok lakni. – jelentetted ki ellentmondást nem tűrően.
- Mi? – Viki.
- Igen. Ideköltözök. Azt mondtátok, eldönthetem.
- Igen, de úgy gondoltuk anyátokkal kéne maradnotok.
- De én nem akarok vele maradni. Veled akarok lakni. Segítek majd, mint otthon. Főzni is megtanulhatok, takarítok is majd.
- Nem tudom kicsim. Meg kell beszélnünk ezt anyáddal.
Hazamentetek.
- Na, ugye hogy nincs messze. – fogadott anyutok.
- Tényleg nincs. – Viki.
- Van valami, amit meg kéne beszélnünk. – apud. - …(neved) velem szeretne lakni.
- Igen anyu. Apuval költözök.
- Kislányom, miért nem maradsz itt Vikivel és velem? Vagy Viki, te is apáddal akarsz lakni?
- Nem anyu. Én veled szeretnék maradni.
- …(neved), itt hagynál engem is és Vikit is?
- Mint mondtad, nincs messze. Viki amúgy is alig van itthon, a suli is kezdődik. Apu háza közelebb van a sulihoz és a parkomhoz is. A suliban bármikor találkozhatunk Vikivel, és én is átjövök majd hozzád.
- Azért akarsz apáddal lakni, mert miattam válunk el?
- Nem csak azért.
- Őt jobban szereted?
- Ugyanúgy szeretlek mindkettőtöket. Csak apuval jobban érzem magam. És nem hagyom, hogy egyedül lakjon, csak azért mert te mást szeretsz.
- Ezt még megbeszéljük.
- Azt mondtátok, én döntöm el. És apu holnap már költözik nem?
- De igen. – apud.
- Akkor én is mehetnék vele.
- Na, mit szólsz? – kérdezte apud anyudat.
- Te mit szólnál hozzá? – kérdezett vissza.
- Felőlem oké. Örülnék neki. Nem lennék egyedül és …(neved) is jól érzi magát, mikor ketten vagyunk. Úgyhogy rajtad áll.
- Rendben. De tudd kicsim, akármikor vissza akarsz jönni, gyere.
- Köszönöm anyu. Szeretlek. – pusziltad meg. – Megyek, pakolok.
- Veled megyek. – Viki.
Felmentetek.
- Tényleg itt hagysz?
- Ne haragudj rám.
- Nem haragszom, szerintem jól döntöttél. Sejtettem, hogy ez lesz. Te apus vagy, én pedig anyus. Ez van.
- Annyiszor találkozunk, majd ahányszor csak akarunk.
- És nem is leszel messze.
- Szeretlek.
- Én is téged. – megöleltétek egymást és elkezdtetek pakolni.
Két napba telt, míg az összes holmid átvittétek apud házába. Ugyanúgy, az emeleten volt egy saját szobád. A falakra felraktad a képeket, fotókat, mindent ugyanúgy rendeztél el. Miután kész lettél, egyből felhívtad Billt.
- Szia, képzeld, beköltöztem.
- Hogy mi? Hova?
- Ja igen. Apu bejelentette, hogy elköltözik. Én pedig mivel nagykorú leszek mire lezárul a válóper, választhattam kivel lakok. És választottam. Apuval ideköltöztünk úgy 20 percre anyuéktól.
- Viki ottmaradt?
- Igen.
- És mikor költöztél be?
- Ebben a pillanatban tettem az utolsó ruhám a szekrénybe. Egyből téged hívtalak.
- Akkor tehát, megemésztetted a dolgot?
- Fura lesz. És nehéz lesz megszokni, de szerintem jó lesz ez így.
- Örülök neked.
- Olvastam a leveled.
- Baj, hogy nem keltettelek fel?
- Először mérges lettem, de tetszett, amit írtál, hogy majd én is megnézhetem a te szobád. Már alig várom!
- Sőt, most már nekem megint meg kell néznem a tied.
- Tök ugyanúgy rendeztem be. De attól még el kell jönnöd.
- Minél előbb. De most mennem kell. Egy fotózásról surrantam ki, mikor láttam, hogy hívsz.
- Bocsi, hívjál majd, ha lesz időd.
- Oké. Vagy holnap hívlak, vagy majd holnap után, vasárnap.
- Puszillak.
- Én is téged.
Letettétek.
- Ki volt az? – jött be apukát a szobádba.
- Bill. Elújságoltam neki, hogy ideköltöztünk.
- Rendes srác ez a Bill.
- A legrendesebb. Kár hogy a többieket nem ismered.
- Majd egyszer hívd meg őket ide. Kíváncsi vagyok rájuk.
- Köszi apu.
- Hétfőn suli. Várod már?
- Igen is meg nem is. Azért várom, mert ez az utolsó év, azért pedig nem, mert megint a hülye osztálytársaimmal kell lennem.
- Gyorsan elrepül majd. És nagyon sokat kell majd tanulnod.
- Hát igen.
- Na gyere, menjünk el vásárolni. Semmi kaja, tányér, evőeszköz, konyhai holmik, edények nincs itthon.
- Jó móka lesz.
- Beugrunk Vikiért is. Biztos szívesen eljön velünk.
- Szerintem is.
|