Szóval bementem a házba és visszamentem a nappaliba.

-Jól vagy? - jött oda hozzám Tom

-Persze, jól vagyok. - mosolyodtam el

-De tényleg? - Tom

-Biztos, ne aggódj. - bújtam hozzá

-Akkor jól van. - adott pusyt a számra

Ekkor jött be Bill is a nappaliba. Odament Susanhoz és leült mellé. Susan pedig adott neki egy csókot. Tom és én is leültünk, majd nem sokára bementünk mindannyian az étkezőbe és leültünk a megterített asztalhoz. Bill pont velem szembe ült le.

Majd miután mindenki elfoglalta a helyét enni kezdtünk. A vacsi nagyon finom volt, Dóri igazán kitett magáért.

-Nagyon ügyes vagy Dóri. Nagyon finom minden. - én

-Oh nagyon köszi. - Dóri

-Georg főztjénél 1000-szer jobb. - nevetett Tom

-Nem lehet mindenki tökéletes. - durcáskodott Georg

-Jó van na, csak vicceltem. Azért annyira nem volt olyan rossz. - Tom

-Jó talán igazad volt. Tényleg nagyon sz@r volt amit én főztem múltkor, de azért ennyire nem kell cikizni miatta. - Georg

-Azért Tom sem volt mindig ilyen kis szakács. - nevettem el magam

-Hánna. - bökött oldalba Tom

-De így volt. Te sem voltál ilyen jó főző mielőtt elmentél arra a főző tanfolyamra vagy mire. - én

-Tom te főzni tanultál? - nézett Tomra Georg kikerekedett szemekkel

-Ezt most minek kellett elmondanod? - nézett rám szúrósan Tom

-Há jó van na, Azért ne harapd le a fejem. Nem tudtam, hogy titokban akartad tartani. - én

-Jól van, most már úgy is mindegy. Igen Nyky jól mondta én is úgy főztem mint Georg talán még rosszabbul. De elmentem egy főző tanfolyamra ahol megtanultam pár dolgot, de hamar meguntam és inkább otthon próbálkoztam. Meg figyeltem Nykyt ahogy ő főz és hát hamar megtanultam pár kaját és teljesen bele tanultam már a dologba. - Tom

-Azért nem gondoltuk volna rólad, hogy ilyenre is képes vagy. - nevetett Georg

-Haha nagyon vicces. - Tom

-Igen maradj csendben és egyél. - én

-Szerintem is. - röhögött Georg

-Ez rád is vonatkozik. - Dóri

-Most már te is ellenem vagy? - Georg Dórinak

-Nem vagyok senki ellen, de most Nyky nek nagyon is igaza volt. - Dóri

-Nykynek mindig mindenben igaza van. - Gustav

-De ezt nem mindenki veszi figyelembe. - én és Billre néztem

-Megmondanád végre hogy mi bajod van neked Susannal? - kelt ki magából Bill

-Egy kiszámíthatatlanak kis dög, aki mindenki lelkébe bele gázol. Ugyan olyan érzéketlen kis dög, mint a nővére Maya. - én

-Már megint Mayával jössz. Neked ez a mániád vagy mi? - Bill

-Nem tudom, hogy neked mit mesélt be Susan, de egy biztos, hogy nem az igazat. De neked hiába mondanak valamit mindjárt azt mondod rá ,hogy drogozik, ahogy rám is azt mondtad. - kezdtem el kiabálni

-Miért nem így van? teljesen megváltoztál. Ingerült vagy és hamar feltudod kapni az agyad. Ez nem volt nálad minden napos. - Bill

-Csodálod, hogy ilyen vagyok, mikor Susan azzal b@sztat mindig, hogy addig nem hagy békében míg bosszút nem áll rajtam, amiért börtönbe juttattam a nővérét. Bele se tudsz gondolni milyen sz@r érzés az ilyen. Tudod mit gondolj amit akarsz nem érdekelsz, egy h*lye f@sz vagy. - tört ki belőlem a sírás és kirohantam az ebédlőből

-Ügyes voltál. Nem tudom, hogy gondolhattad azt, hogy Nyky drogozik. Komolyan nem vagy normális.Susan teljesen elvette az eszedet. - oltotta le Billt Tom

-Mi van, most már te is ellenem vagy? - Bill

-Én csak azt mondom ami igaz, nem tudom miért nem tudsz Nykynek hinni. - Tom

-Mit higgyek neki, ha nem mond igazat, ha? - Bill

-Nyky igenis igazat mond. Ő sosem hazudna. De nem is érdekelsz. Bocs Dóri, hogy ilyen hamar elmegyünk de túl zavaros itt. És azért is bocsánat hogy így tönkretettük a vacsit. - Tom

-Semmi baj, de most menj Nyky után. - Dóri

-Köszi és ne hari. - adott pusyt Dórinak és utánam szaladt

Szóval Tom kiszaladt a házból és utánam jött. De valahogy nem talált rám hiába keresett. Fogta a telóját és engem próbált hívni sikertelenül, mivel nem vettem fel a telót.

Nálam:

Miután kirohantam a házból egy parkba rohantam ami nem volt messze Dóriék házától. Bementem a parkba és leültem egy padra és csak sírtam. Nagyon fájt hogy Bill ennyire nem bízik meg bennem. Meghallottam a telóm csörgését, de nem vettem fel. Egyedül akartam lenni, mindenkitől távol. Elég késő volt már és hideg is volt, de engem nem is nagyon érdekelt.

Már egy jó másfél órája ott ülhettem a padon mikor valaki leguggolt mellém és megfogta a kezeim.

-Nyky. - Tom

De én meg sem szólaltam még rá sem néztem. Tom erre csak felemelte fejem, mai nagyon hideg volt.

-Kicsim kérlek szólalj meg. ne foglalkozz Billel. Bill egy érzéketlen tuskó. - Tom

-De akkor is annyira fáj, hogy nem hisz nekem. - kezdtek el újból folyni a könnyeim

-Tudom. - Tom és magához ölelt

-Te ugye nem hiszed rólam, hogy drogozom? - én

-Soha nem hinném azt rólad. Nagyon jól tudom hogy te mennyire elítéled a dolgot. - Tom

-Nem is tudom mi lenne velem nélküled, annyira jó, hogy itt vagy nekem. - bújtam Tomhoz

-Gyere menjünk haza. - állított talpra Tom

Majd haza indultunk. Mikor haza értünk Tom felvett a karjaiba és felvitt a hálóba ahol befektetett az ágyba levette rólam a ruháimat, majd betakart és adott egy pusyt az arcomra. Eddigre engem már elnyomott az álom. Tom miután ellátott engem lement a földszintre Hannához.

-Mi történt Nyky vel? - Hanna aggódva

-Ne félj semmi komoly, csak ki van borulva Bill miatt. - Tom

-Ja a Susan-os dolog miatt. - Hanna

-Igen. - Tom

-Jaj szegénykém. Nem értem Billt, hogy lehet ilyen. -Hanna

-Én sem értem, higgy nekem. - Tom

-Akkor nekem most már mennem kell. - Hanna

-Jól van, köszi, hogy vigyáztál a kicsikre. - Tom

-Semmiség. Nagyon szívesen. Kívánom hogy Nyky hamar elfelejtse ezt az egészet. - Hanna

-Köszi. - Tom

Majd Hanna adot egy pusyt Tomnak, majd Tom kikisérte. Miután Hanna elment Tom megnézte Davidet, aki békésen szunyókált Nicolal, mivel ma este ott alszik nálunk. Tom odament a csöppségekhez, majd betakarta őket,mert ki voltak tzakrózva. Miután Tom megnézte Davidet és Nicolt elmosolyodott rajtuk, mert úgy aludtak, hogy David Nicol kezét fogta. Tom adott egy-egy pusyt a két csöppségnek, majd kiment a szobából egyenesen Mia-hoz, aki szintén békésen aludt. Tom neki is adott egy pusyt majd bejött a hálóba. Levetkőzött és bebújt mellém az ágyba, majd átölelt és lassan álomba szenderült...