Mikor odaértem hozzájuk csöngettem. Gustav nyitott ajtót.

-Sya. - én

-Sya Nyky. - adott pusyt az arcomra Gustav

-Katy? - én

-Bent van a nappaliba a gyerekekre figyel. -Gustav

-Csak azért kérdeztem mert jöttem Davidért. - én

-Gyere be, akkor. - nyitotta ki az ajtót előttem Gustav

-Köszi. - én

Majd bementünk a házba és egyenesen a nappaliba mentünk, ahol ott volt Katy, Nicol és David.

- Ki volt az? - Katy

-Talán én. - szólaltam meg

-Sya Nyky. - jött oda hozzám Katy és adott egy pusyt az arcomra

-Anyu. - szaladt oda hozzám David

-Sya kicsim. Jöttem érted. Köszi hogy vigyáztatok rá. Remélem nem volt semmi gond vele. - én

-Semmi probléma nem volt vele. Remekül el volt Nicolal. -Katy

-Azt elhiszem. Ti is jöttök este Georg-ékhoz? - én

-Persze megyünk. Mindannyian ott leszünk, még Bill és Susan is. - Katy

-Remek, akkor meg sem fogok szólalni egész este. - én

-Na de miért? - Gustav

-Hát elégé összekaptam ma Billel. - én

-Hgy hogy? - nézett rám nagy szemekkel Gustav

-Mert bill egy idióta és nem hogy nekem hinne, hanem annak a h*lye libának. Akiről kiderült hogy Maya húga és bosszút akar állni rajtam mert börtönbe juttattam a nővérét. Hiába mondtam Susannak hogy csak is Maya tehet arról, hogy most börtönben van, nem is reagált rá. Azt elkezdtem vele kiabálni, erre pedig Bill bejött a szobába és Susan pedig úgy állította be az egészet, hogy én állandóan kiabálok és üvöltözök vele. Persze Bill meg neki hitt. - én

-Hát ez nagyon durva. - Katy

-A legdurvább az volt, hogy Bill azt állította rólam hogy drogozom, mert hogy állítólag megváltoztam, pedig semmit sem változtam. - én

-Most komolyan Bill azt mondta rág hogy drogozol. - nézett rám nagy szemekkel Katy

-Igen. -én

-De ugye nem? - Gustav

-Gustav. Ne kezd te is. Ennyire h*lyének néztek engem, hogy képes lennél két gyerek mellett drogozni? - néztem rá szúrósan

-Jól van, bocs. Nem gondoltam komolyan, csak megkérdeztem. - Gustav

-Jó, jó nincs semmi baj. És amúgy sem akarok veled is összeveszni elég Bill is. - szomorodtam el

-Ne szomorkodj megfog békélni. - ölelt magához Gustav

-Remélem is mert nem szerettek vele rosszban lenni. - én

-El hiszem. - Gustav

-Na de nekünk már mennünk kell, mert még a végén Tom mást fog hinni. - én

-Mégis mit? - Katy

-Hát, hogy nem hozzátok jövök hanem Susanhoz. - én

-Ja értem. - Katy

-Akkor majd este találkozunk. - adtam pusyt Katynkek és Gustavnak

-Igen igen. Sziasztok. - Katy

-Sziasztok. - én

Majd még David el köszönt Gustavéktól és szépen haza mentünk. Mikor haza értünk David felszaladt a szobájába, én pedig bementem a nappaliba, ahol Tom épp Mia-t etette. odamentem hozzájuk és Tomnak adtam egy csókot.

-Megjöttetek. - Tom

-Igen. - én

-David? - Tom

-Fel ment a szobájába. - én

-Ja, jól van. - Tom

Miután megetette Miat, felvitte a szobájába és lefektette aludni. A nap további részében nem csináltunk semmi különöset. Tom és David az udvaron voltak és labdáztak. Én pedig a teraszon üldögélve néztem őket, közben a laptopomon dolgoztam pár dalszövegen.

Elégé elszaladt az idő. mikor megnéztem akkor volt 5 óra. Lecsuktam a laptopom, majd felálltam és oda szóltam Tomékhoz.

-Tom! Lassan menünk kell Georgékhoz. - én

-Jól van, mindjárt megyünk. - kiabált oda nekem Tom, miközben épp Davidet próbálta meg elkapni

Én csak elmosolyodtam rajtuk, majd bementem a házba és felmentem az emeletre és elmentem fürdeni.

Eközben az udvaron:

Tom épp Davidet kergeti az udvaron, mikor végre sikerült elkapnia. Megfogta a derekánál fogva és a hóna alá kapta.

-Meg vagy. - Tom

-Ez nem éri te sokkal gyorsabb vagy. - David

-Na de most már menjünk be. - Tom, persze már eltette Davidet

-Rendben. - David, majd beszaladt a szobába

Majd Tom is követte őt. David bement a szobájába. Tom pedig bejött a fürdőbe, hisz tudta hogy én ott vagyok. Szóval bejött majd gyors lekapta magáról a ruháit és bejött mellém. Mikor beért hozzám átölelt a derekamnál fogva és a fejét a vállamra tette és adott egy apró pusyt a nyakamra. Vele szembe fordultam és megcsókoltam.

Miután végeztünk a közös fürdőnkkel kimásztunk a zuhany alól. Felvettük a köntöseinket, majd bementünk a hálóba és felöltöztünk.

-Tom! - én

-Mond. - fordult oda hozzám

-Ne felejts el hogy holnap ki kell mennünk Tia-ért a reptérre. - én

-Már holnap jön? Ilyen hamar eltelt volna az egy hónap. - Tom

-Aham, De ugye nem gond, hogy itt fog nálunk lakni Tia amíg nem fejezi be a tanulmányait? - én

-Jaj, dehogy is baj. Nem fog minket zavarni, amúgy is bőven elfér a mi kis otthonunkban. - Tom

-Szeretlek. - adtam pusyt a szájára

-Én is. - csókolt meg

-Ideje lenne mennünk. nem gondolod? - néztem rá nevetve, mivel 10 perc múlva 6 óra lesz

-Nem ártana. Hanna mikor jön? - Tom

-Szerintem mindjárt itt lesz. Tudod előtte bemegy még Katyhez is Nicol ért. - én

-Ja jól van, akkor menjünk le. - Tom

-Rendben. - én

Majd lementünk a földszintre. Nem telt el sok idő és Hanna is megjött, elköszöntünk tőle, majd elindultunk Georgékhoz. mikor odaértünk Tom csöngetett. Georg nyitott ajtót.

-Sziasztok. Gyertek be. - vezénylet be minket Georg

-Sya. - Tom és én,

Majd bementünk a házba és egyenesen a nappaliba mentünk, ahol ott volt már mindenki. Dóri, Katy,Gustav, Bill és Susan is.

Odamentem mindenkihez és üdvözöltem őket egy- egy pusyval, csak Billt és Susant hagytam ki. Katy pont Bill mellett állt odamentem Katyhez és adtam neki egy pusyt. Bill pedig csalódottan nézett rám. Nem érdekelt, nem foglalkoztam vele. Miután köszöntünk mindenkinek leültünk.

-Tényleg Nyky mikor szeretnél vissza menni dolgozni? - Dóri

-Még nem tudom. Szerintem olyan egy-két hét elteltével. - én

-Nem korai az egy kicsit? - Dóri

-Nem hiszem. És ez nekem pont jól is jön. Legszívesebben már holnaptól vissza mennék, de azt nem lehetne meg még túl korainak tartanám és szerintem Tom sem örülne neki. - néztem Tomra mosolyogva

-Ezt jól el találtad. - csókolt meg Tom

-Meg mondtam. - én

-És hogy van Mia? - Georg

-Nagyon jól, köszi. - én

-Nem szokott este sírni? - Katy

-Nem, eddig végi aludta az estéket, de lehet hogy egy pár hét múlva ez meg fog változni, de remélem nem. - én

-Azért elég rá nézni és megmondja bárki hogy az anyjára ütött, ahogy David Tomra. - Gustav mosolyogva

-Igen ez így van. - Tom

-Na jó én megyek és tálalom a vacsit. - állt fel a helyéről Dóri

-Jövök én is segíteni. - álltam fel én is

-Maradj csak. - Dóri

-Nem, nem. - én

-Na jó akkor gyere. - Dóri mosolyogva

Majd bementünk a konyhába, persze Katy is jött velünk. Épp az utolsó kaját vittem ki az ebédlőbe mikor Susan termet ott a hátam mögött a szívb baj hozva rám.

-Mit akarsz? - néztem rá flegmán

-Csak annyit, hogy szállj le Billről. - Susan

-Nem is vagyok rajta. - én és kiakartam menni az ebédlőből, de Susan elkapta a karom

-Felejts el Billt örökre. Ő az enyém és mindig is az enyém lesz. Mayának nem sikerült tőled elvenni Tomot, de nekem sikerült Billt elvenni tőled. - Susan

-Engedj már el te h*lye. Semmi közöm sincs Billhez. - kaptam ki a kezem Susantól

-Milyen szép is lenne, hogy ha Mayának sikerült volna összejönnie Tomnak. Most Mayának és Tomnak lenne gyereke és nem neked Tomtól. Annyira unom már hogy mindig te vagy mindenhol a középpontban. - fintorgott Susan

-Sajnálom, de ez van. Engem legalább szeretnek, nem úgy mint téged. - néztem rá lenézően

-Pfff. Ezerszer jobb vagyok nálad. - Susan

-Én azt nem hinném. És jobb lesz ha le szállsz rólam. - én

-Mondtam addig úgy se hagylak békében míg bosszút nem állok, de hogy egy kicsit feldobjam a hangulatod közlöm veled, hogy Mayat holnap után kiengedik a börtönből. - Susan ördögi vigyor kíséretében

-M@rhára nem érdekel. - én és ott hagytam Susant és bementem a konyhába

Nagyon felbosszantott Susan. nagyon elegem volt már belőle hogy állandóan engem b@sztat a h*lyeségeivel. Ha nem is mutattam ki igenis féltem attól, hogy Maya holnap után ki jön a börtönből. Nem szoktam félni, de most igenis félek. Mikor beértem a konyhába a csajok észre vették rajtam, hogy nincs valami rendbe.

-Nyky. Minden rendben van? - nézet rám aggódva Katy

-Jam persze. Kimegyek egy kicsit levegőzni, nem érzem túl jól magam. - én

-Ne menjünk ki veled? - Katy

-Nem kell köszi. Csak friss levegőre van szükségem. - mondtam

Majd kimentem az udvara és leültem az ajtó mellett lévő hinta ágyra és néztem a csillagokat, közben végig azon kattogott az agyam, hogy Maya mit fog tenni, ha kijön a börtönből.

Eközben bent:

A csajok bementek a srácokhoz. Mikor Tom észre vette, hogy nem vagyok ott.

-Nyky? - Tom

-Nem érzi jól magát. Kint van az udvaron. - Dóri

-Kimegyek hozzá. - állt fel a helyéről Tom

-Maradj. Szerintem egyedül akar lenni. - Dóri

-Na de... - Tom

-Higgy nekem. - Dóri

-Jó rendben. - Tom és vissza ült a helyére

-Merre találom a mosdót? - Bill

-Fent az emeleten balra a második ajtó. - Georg

-Kösz. - Bill

És kiment a nappaliból csak épp nem a mosdóba, hanem kijött hozzám. Halkan kinyitotta az ajtót, majd odajött hozzám és leült mellém a hinta ágyra és csak nézett engem. Néma csendben üldögéltünk egymás mellett, én az eget bámultam, Bill pedig le nem vette rólam a tekintettét. Bill hamar megtörte a csendet.

-Nyky. - szólalt meg Bill halkan

-Tess. - én de rá sem néztem

-Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam. nem gondoltam komolyan. - Bill

-Nem zavar. - rántottam meg a vállam

-Nyky, kérlek. Ne haragudj rám. - fogta meg a kezem Bill

-Bocs Bill, de nem tudok neked megbocsátani. Nem hiszel nekem, sajnálom. De előre szólok nagyot fogsz koppanni, ha megtudod az igazságot. És egyet mondok ne gyere hozzám sírva, hogy milyen igazam volt. Előre szóltam, te nem hiszel nekem. Sajnálom. - én és felálltam, de Bill nem engedte hogy elmenjek felállt ő is és magához húzott a szánk már csak pár mm méterre volt egymástól. És nem kellett sok, hogy Bill meg is csókoljon. De én elkaptam a fejem és adtam Billnek egy pofont, majd bementem a házba. Bill pedig az arcát fogva nézett utánam...