Ott álltam az ajtóban ledermedve és az illető szemeibe merengve.

-Szia. - mosolygott rám

-Mit keresel itt Roli? - én

-Hallottam mi történt veled és szerettem volna látni jól vagy-e. - Roli

-Mint látod élek és virulok. - tártam szét a karom

-Nyky ki az? - hallottam meg apu hangját - Oh szia Roli.

-Jó estét David. - Roli

-Örülök hogy látlak már nagyon rég jártál itt nálunk. Gyere be. - apu

-Apu! - szóltam rá

-Nem akarok zavarni csak megszerettem volna nézni Nyky jól van-e. -Roli

-Oh ugyan dehogy zavarsz. Na ne kéresd magad legalább Nyky is jól érzi magát. - mosolygott apu

-Hát akkor köszönöm. - lépett be a házba Roli

Majd átkarolta apu a vállainál és az udvar felé invitálta. Na ne már mi ez az egész? Nem lehet ilyen végzetes a jó esténknek a vége? Miért jött ide, mi a célja vele?

Becsuktam az ajtót és kimentem az udvara. Ahogy kiértem már nagyban cseverésztek Rolival.

-És foglalkozol valamivel? - Maci

-Jelenleg a szüleim cégénél dolgozom mint tervező. - Roli

-Tervező? - Vici

-Ruhatervező de emellett a bemutatóknál is besegíttek mint modell. - mosolygott Roli

-Mindig túl vállaltad magad. - ültem le az asztalhoz

-És ti honnan ismeritek egymást? - Vici

-Egy suliba járunk. - mondtam egyszerűen megrántva a vállam

-És a szüleim cégénél fog dolgozni amint rendbe fog jönni. - mosolygott rám Roli

-Azt hittem erről lemondtak a szüleid. - néztem rá meglepetten

-Oh ugyan. A szüleim nagyon vágynak arra hogy ott dolgozhass nálunk. Anyu mindenképp szeretne alkalmazni hisz nagyon tehetséges vagy. - Roli

-Egy ideig biztos hogy nem fogok dolgozni. - én

-Mindenképp az első hogy teljesen meggyógyulj. - Roli

-Igen. Aztán újra visszatérhetsz ahhoz amit szeretsz. - apu

-Igen. - bólintottam lezárva a témát

Nem akartam többet erről beszélni bár jobban örültem volna ha Roli itt sem volna. Késő volt már mikor Maci és Vici elmentek és azt vártam hogy Roli is elmegy de tévedtem ő nem volt hajlandó elmenni.

Kint ültünk az udvaron csendben de végig éreztem magamon Roli pillantását ami eléggé idegesített.

-Még mindig nem tudom miért is jöttél ide? - néztem rá mire az ő tekintetével találtam magam szembe

-Első sorban azért hogy megnézzem jól vagy. Anyu aggódott miattad és szeretné ha egyszer eljönnél hozzánk ebédre vagy vacsorára. - Roli

-Persze mindenképp. - bólintottam - De ezt telefonba is elmondhattad volna.

-Nem csak emiatt szerettelek volna látni. Hiányzol. - fogta meg a kezem - Még mindig nagyon szeretlek és egyszerűen nem tudlak elfelejteni. Szeretném ha újra egy pár lennénk.

Megdermedve ültem vele szembe és nem akartam hinni a fülemnek. Nem lehet ennyire zavaros megint minden de mért is volna hisz én Billt szeretem és vele vagyok. Semmi közöm nincs már Rolihoz. Nem tartozom hozzá nekem ő egy barát semmi több. Ami volt is közöttünk az már rég elmúlt és megbeszéltük hogy ennyi volt.

-Mért pont most? Azt hittem ezt már letisztáztuk. - mondtam rá sem nézve

-Tudom de hiba volt elengedni téged. Szeretném újra kezdeni veled. Mióta külön vagyunk semmi sem olyan mint veled volt. - Roli

-Ezt nem lehet. - álltam fel mellőle

-Csak hadd mutassam meg hogy mennyire szeretlek. - jött utánam

Majd megragadt a derekamnál fogva és maga felé fordított. A tekintettét az enyémbe fúrta majd az arca az enyémhez közelített és csak akkor tértem észhez mikor az ajkai az enyémen táncoltak.

El kellett volna löknöm őt de valahogy még sem tettem visszacsókoltam amitől Roli jobban a karjaiba zárt. Nem tudom mi ütött belém. Mért csókoltam vissza? Mért nem löktem el magamtól?

Úgy éreztem már nem vagyok önmagam ahogy megéreztem őt. A külvilág megszűnt létezni körülöttünk és nem sokra rá a szobámba kötöttünk ki és az ágyamon folytattuk azt amit kint a kertben elkezdtünk. Már alig választott el minket pár ruha darab az együttléttől mikor a telefonom megcsörrent az éjjeli szekrényemen. Egyből visszatértem a mámorból és el lökve Rolit felkeltem az ágyamról magamra kapva a ruhámat. Roli értetlenül nézett rám.

-Menj el. És felejts el. Nekem van valakim akivel remekül érzem magam és sosem tudnék neki fájdalmat okozni. - szorítottam magamhoz a csörgő telefonomat

-Csak nem az a kis pisis aki miatt szét mentünk? - kapta magára dühösen a cuccait

-Semmi közöd nincs hogy én kivel vagyok. És te is nagyon jól tudod hogy nem Bill miatt volt hogy mi szét mentünk. - én

-Ki tudja hányszor feküdtetek le a hátam mögött mikor együtt voltunk. Mindig is tudtam hogy egy ribanc vagy. - Roli

-Takarodj innen. - én

-Csak nem fáj az igazság. - nevetett fel gúnyosan

-Félre ismertelek. - néztem rá könnybe lábadt szemekkel

-Egyszer úgy is vissza fogsz jönni hozzám és rá fogsz jönni hogy én jobb vagyok annál a kis pisistől. - mondta

Majd durván megcsókolt és kisétált a szobából. Szidtam magamat amiért majdnem hibát követtem el de tudtam hogy elfogom mondani Billnek mert nem akartam előtte titkolózni és ha meg is fog haragudni nem fogok tiltakozni előle mert megérdemlem.

A gondolkodásomat újra a telefonom csörgése zavarta meg amit még mindig a kezembe szorongattam.

-Szia. - vettem fel

-Már azt hittem elfelejtettél. Mért nem vetted fel az előbb? - Bill

-El kellett intéznem egy fontos dolgot de most már szabad vagyok és ha gondolod találkozhatunk. - én

-Jól vagy? Esetleg sírtál? Ki bántott? - Bill

-Mindent elfogok mondani ha eljössz. - én

-Pár perc és ott vagyok érted. - mondta majd letette

Miután letettük úgy döntöttem átöltözök valami kényelmesbe. Nem számítottam sokra ezen az estén és nem is hiszem hogy olyan sokáig leszek távol itthonról. Mikor elkészültem a telefonom jelezte hogy Bill is megérkezett. Eltetettem a telefonom, leoltottam a lámpát a szobámban és lesétáltam hozzá.

Messzebb állt meg  a házunktól hogy ha esetleg apu nem aludna és kíváncsian figyelne az ablakból. Mikor kiléptem a kapun a kocsijának támaszkodva nézett rám mosolyogva.

-Végre itt vagy. - húzott magához a derekamnál fogva és hosszan megcsókolt

-Hiányoztál. - mosolyogtam rá

-Te is nekem. Mehetünk? Tom már rég bedobta a szunyát és a ház csak a miénk. - Bill

-Mielőtt elmennénk el kell mondanom valamit. - léptem el tőle

-Majd nálunk elmondod. - indult el

-Nem most szeretném. Ez fontos. - fogtam meg a kezét és vissza húztam

-Jó rendben.- dőlt neki a kocsijának

-Szeretném ha tudnád hogy nagyon szeretlek és nekem senki más nem kell rajtad kívül. - én

-Minden rendben? - nézett rám ijedten

-Itt volt Roli nálunk. Meglepett hogy eljött és olyan gyorsan történt minden... - én

-lefeküdtetek? - kérdezte szavamba vágva

-Majd nem de időben észbe kaptam és elküldtem. - hajtottam le a fejem - Én nem akartam hogy megtörténjen. Én mondtam neki hogy nem akarom látni de ő még is oda jött és megcsókolt én meg lesokkoltam a dologtól. Sajnálom nem vagyok jó barátnőnek.

Szótlanul ácsorgott rám nézve de nem mertem rá nézni egyszerűen nem tudtam szemébe nézni. Nem ment. Undorodtam magamtól hogy majd nem megtettem és tudtam hogy átgázoltam Billen és ezt nem tudom megbocsátani magamnak.

-Azt hiszem ideje mennem.  Majd találkozzunk. - néztem rá

Majd adtam egy puszit az arcára és elindultam be a házba. Nem jött utánam és megértettem hogy miért nem. Bár nagyon rossz volt és ahogy beléptem a házba sírva fakadtam amit nem tudtam abba hagyni. Mért kellett ide jönnie Rolinak? Miért kellett megcsókolnia?

-Te hülye liba minek kellett így elcseszni a dolgokat? - mondtam magamnak

Nem tudom meddig ücsöröghettem az ajtóban sírva de mikor sikerült feltápászkodnom onnan a szobámba mentem ledobtam magamról minden ruhát és beálltam a zuhany alá és folyattam magamra vizet miközben merengtem magam elé.

Miután meguntam elzártam a vizet majd magam köré csavartam egy törölközőt és a szobámba mentem. Felvettem egy francia bugyit és egy topot majd elfeküdtem az ágyamon kezembe véve a telefonom és merengtem azon hogy felhívjam-e de nem mertem az ujjaim nem engedelmeskedtek de a könnyeimet nem tudtam megállítani.

Nem emlékeztem hogy mikor aludtam el csak reggel arra keltem hogy Tom ébresztget.

-Nyky. - simított végig az arcomon

-Tom. - nyöszörögtem

-Szörnyen festesz. - ült le az ágyra

-Kösz. - ültem fel - Egy idióta vagyok. Elszúrtam. - indultak újra könnyeim

-Nyugodj meg. - ölelt magához - És de hogy vagy idióta. Egy kis botlás volt de nem mentettek tovább.

-De elszúrtam a kapcsolatunkat és most Bill utál. - én

-Nem utál. Szó sincs utálatról. Szeret téged. - Tom

-Én meg rondán elbántam vele. Nem érdemlem meg hogy velem legyen. És helyettem vele kellene lenned. - húzódtam el tőle megtörölve arcomat

-A barátom vagy nem hagylak most magadra. - Tom

-Nem foglak kisajátítani majd megoldom. - én

-Nyky kérlek. - lépett oda hozzám

-Nem, Tom te figyelj. Neked most az öcséd mellett a helyed nem mellettem. Úgy hogy menj és legyél vele ne velem. - mondtam majd ott hagytam

Bementem a fürdőbe és bezárkóztam. Nem akartam senkit sem látni. Egyedül akartam lenni a gondolataimmal. De Tom nem adta fel egy könnyen hogy magamra hagyjon.

-Nem mozdulok innen amíg ki nem jössz. - támaszkodott neki a fürdő ajtajának

Nem válaszoltam neki vissza csak leültem az egyik puffra felhúzott lábakkal és néztem ki a fejemből elgondolkodva...