Másnap reggel fáradtan keltem fel. De kedd van, tehát muszáj menni dolgozni. Meg egyébként is! Intézni kell a lift szerelését. Ígyhát felöltöztem, mentem fogat mosni, és elindultam munkába. Befelémenet, zenét hallgattam, és ez egy kicsit megnyugtatott. Leparkoltam a cég előtt, és bementem. A folyosón menve, mindenki engem nézett, és sajnálkozó tekintetekkel illettek. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak valamit is.

-Jó reggelt emberek! Tudom, hogy most mire gondolnak... "Szegény, klaustro fóbiája van..." Nos, igen. Beteg vagyok. Ezzel élek, lassan 24 éve. Nem kell sajnálni, mert elmúlt a rohamom, még tegnap. Minden megy tovább, a maga kerék vágásában. Köszönöm. -mondtam az irodám ajtaja előtt, majd bementem

Kihúztam a sötítőket, és leültem az asztalom mögé. Elővettem a papírokat, és folytattam a tegnap abbahagyott munkámat.

Ekkor Bill rontott be az irodába.

-Szia! Bocsi a késésért! -mondta

-Szia! Semmi baj! Ülj le, és kezd el a dolgodat.

-OK! -Bill, és követve utasításomat leült. Elővette a papírokat, és csak rajzolt, és rajzolt megállás nélkül.

Eközben én felhvtam egy szerelő társaságot, hogy javítsák meg, és hozzák rendbe a liftet. Készségesen jöttek is munkájukat végezni. Azonban a fúró, és egyéb szerszám hangja miatt folyamatosan zaj volt az épületben, és ez igazán idegesítő volt. Pedig még egy hétig ezt hallgathatjuk...

-Egyébként, mi volt tegnap? -kérdeztem Billt

-Jaj, ne is mondd! Úgy beégtem... -sóhajtozott Bill

-Miért? Mi történt? -kérdeztem

-Mondtad, hogy vgyek egy csomó zsepit, mert a film olyan, hogy Viky tuti sírni fog rajta...

-Igen

-Na, ő nem sírt semmit. Ellentétben velem. Végig bőgtem az egész filmet.

Nem tudtam mit szólni. Viky azt mondt tegnap, hogy ő sírt. Vagyis, nem akata leégetni előttem Billt, ogy sírt. Vagyis...

-Jaj, Bil! Ezen nincs mit szégyellni.

-De van! Én pasi vagyok. És nekem nem kéne elvileg ilyen filmeken picsogni.

-De te alapból ilyen romantikus tipus vagy! Semmi baj nincs. Az érzelmeinket nem szabad félni kimutatni. Ha ez vígasztal, akkor én is sírtam azon a filmen.

-De te nőből vagy...

Elhúztam a számat. Most már végkép nem tudtam mit mondani neki.

-Mindegy! Szerintem már leírtam magamat Vikynél. Semmi esélyem nincs már nála... tuti. -mondt lehangoltan

-Ez egyáltalán nem olyan biztos... -mondtam

-Miből gondolod?

-Nő vagyok.... a megérzések!

-Jah... -Bill, és tovább folytatta munkáját.

Majd le kellett mennem az újság szerkesztőjéhez, hogy a képeket levigyem neki, amiknek majd szerepelniük kell a lapban, illetve leadtam a szövegeket is. Egy hét, és kész vannak az új divatlapok, és beindul a kiszállítás, majd pedig újabb bevételi forrás, hiszen majd az újságból is lehet rendelni.

A feladat kiadása után mentem fel. Lépcsőn...

És felfelé menet összefutottam Vikyvel.

-Szia! -köszönt, és menni is akart tovább

-Álj csak meg! -mondtam, és berángadtam a mosdóba.

-Esther, most fotózásra kell mennem!

-Nem szöksz meg! Egyébként meg a fotózás csak fél óra múlva kezdődik, addig simán megbeszéljük a dolgokat.

-Nem szabadulok, úgy látszik... hallgatlak!

-Miért nem vallod be, hogy tetszik neked Bill?

-Micsoda? Ezt meg honnan veszed?

-Jaj, Viky... ne nézzél már hülyének.

-Én? Hülyének? Téged? Viccelsz?

-Na, jó! Úgy se fogod bevallani, még magdnak sem. De tudom, hogy tetszik neked Bill, csak hogy te túl büszke vagy ahoz, hogy megváltoztasd a véleményedet. Ugyanis nem te sírtál a film alatt, hanem Bill. Végig. És magadra vetted, mert nem akartad előttem leégetni őt.

-Jaj, Esther, drága! Ez még nem jelent semmit. Az, hogy nem akartam előtted is beégetni, az cask puszta jószívűség volt. Hidd el nekem!

-Tudod Viky, ebben az egyben nem tudok neked most hinni. Mert ha tényleg nem csínéd, ahogy mondtad,

-Állj! Ki mondta, hogy nem csípem...

-Hoppá... vagyis mégis csak érzel iránta valamit.

-Miből gondolod? Alig ismerem, hogy érezetnék iránta valamit is...

-Vagyis ha jobban ismernéd, akkor lenne esély arra, hogy beleszeress.

-Esther, kiforgatod a szavaimat teljes mértékeben.

-Nem szívem! Csak rá aéarlak ébreszteni az igazsgra. Semmi több. -mosolyogtam

-Azt hiszem elég, ha majd én rájövök.

-Jól van! Csak siess, és ne hagyd Billt kétségek között.

-Igyekszem! -mondta

-Most pedig menj, és készülj a fotózásra!

-OK! Szia!

-Szia! -öleltem meg, majd kimentünk a mosdóból.

Én felmentem az irodámba, Viky pedig ment le a fotótermbe.

Bementem, látom, hogy Bill nincs a helyén.

"Biztos wc-re ment!" gondoltam magamban, és nem is igazán foglalkoztam vele. Leültem vissza az asztalom mögé, és készítettem a new york-i terveket. Tökéletes ruhákat akartam. Ma a rajzokat be is fejezem, és akkor kezdődhet a ruhák megvarrása, a modellek kiválasztása, és végső lépésben a repülőjegyek lefoglalása.

De az még odébb van.