Viky, te itt? -jöttem ki az előszobába

-Jaj, azért nem kell ennyire örülni... -húzta el a száját

-Nem, csak megleptél.

-Vendéged van? -néz be a nappaliba

-Igen! Gyere, bemutatlak neki. -mondtam, és bevezettem őt a szobába

-Viky, ő itt Tom!

-Tom, a legjobb barátnőm, Viky! -mutattam be őket egymásnak.

A két említett kezet fogott.

-Örülök, hogy megismertelek. -mosolygott Tom

-Bár én is ezt mondhatnám... -dünnyögte az orra alatt Viky

-Hogy? -kérdezett vissza Thom

-Én is örülök... -mosolygott Viky

-Veled randizott a tesóm, nem de?

-De... -helyeset Viky

Beállt közénk a csned. Eléggé zavarba ejtő csend. Én nem tudtam olyan témát felhozni, amibe mind a hárman beszélni tudunk, Viky gyilkos pillantásokat vetett Tom felé, Tom pedig folyatosan engem bámúlt, é ez idegesítő volt.

-Én azt hiszem, hogy elmegyek... -állt fel Tom a helyéről

-Már is? -kérdeztem, de legbelül örültem, hogy elmegy, legalább Vikyvel el tudok beszélgetni

-Igen! -szedte össze a cuccait -Nagyon örülök, hogy találkoztunk Viky... -mondta Tom, és az ajtó felé vette az irányt.

Én követtem őt.

-Mikor találkozunk megint? -kérdezte

-Mondjuk holnap?

-Rendben. Érted jövök majd.

-Várj, de hova megyünk?

-Sétálni. 9-kor itt vagyok. -mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.

Tom elment. Én pedg visszamentem Vikyhez.

-A híres Tom... -vágott fancsali képet

-Igen! Ő volt Tom

-És ebbe úgtál bele? Már ne is haragudj, de csalódtam benned.

-Na köszi... -húztam fel magamat

-Ne haragudj, de nekem ez a pasi még mindig unszimpatikus.

-Ez van! Nem tudok mit csinálni. De azért lehettél volna egy kicsivel kedvesebb.

-Most minek játszam magamat?

-Na jó, váltsunk témát! Mi volt a moziba?

-Jó volt! Valahonnan megtudta, hogy utálom a kukoricát, és vett chipset, már előre.

-Heheh... -nevettem

-Te mondtad meg, ugye? -lökött oldalba

-Talán....

-Vagyis igen. -zárta le Viky

-És milyen volt a film?

-Jaj, hát az nagyon szép volt. Olyan megható volt, én végig sírtam az egészet.

-És milye volt Bill?

-Aranyos. Felmerült bennem, hogy mi van, ha tényleg nem meleg...

-Nagyszerű! Jó úton haladsz. -veregettem meg a vállát

-De azért még nem akarok vele járni. Kedves, meg aranyos a lelkem, de nem az esetem...

-Miért?

-Mert nincs piros Ferrarija.

-Ezt nem mondod komolyan. -vágtam fancsalai képet

-Csak vicceltem! Azért nem akarok vele összejönni, mert nem az a pasi, akivel egytt tudnék élni. Nem az, akivel az utcán sétálnék, nem az, akit igazán, szívből szeretni tudnék. agyon ennivaló, meg édes, de semmi több... -fejezte be Viky

-Kár... -szontyolodtam el

-Na jól van, én azt hiszem, hogy megyek! -állt fel Viky a helyéről

-Rendben, kikísérlek. -mondtam, és eindultunk az ajtó felé

-Jó éjt!

-Neked is!

Puszi-puszi után Viky elment, én pedig becsuktam az ajtót. Felmentem a szobámba, átvettem a hálóingemet, és lefeküdtem aludni.

Eközben otthon Tom, telefonált.

-Jó úton haladok. Ma megcsókoltam. -dicskedett

-Nagyszerű! Mit mondtál neki?

-A szokásos duma... hogy szeretem, meg ilyenek.

-Briliáns! Büszke vagyok rád, Tom!

-Én is magamra. Nem adok a G&G-nek két hónapot, és romokban fog heverni...

-Úgy legyen! Gratulálok még egyszer.

-Ugyan... na holnap is jelentkezek majd! Jó éjt, szia!

-Szia! -Marco, és letették a telefont

Nem sokkal később Tom is felment a szobájába, és legeküdt aludni. Teljesen nyugodtan aludt el.