Bill a kiadott munkájával foglalkozott, ami ez esetben mozi filmek kutatása volt. Őszintén remélem, hogy ez a két ember össze fog jönni. Hiszen tökéletes párost alkotnak. A mindig vidám, gyönyörű, ám laza modell, Viky, és a kicsit visszafogottabb, romantikus Bill. Hát remélem, hogy igaz a mondás, és az ellentétek tényleg vonzzák egymást, mert ez esetben ez fontos lenne.

Én csak rajzolgattam a ruhákat, mert készülünk betörni Amerikába. És ha megfogta a divatunk, a mi divatunk azt az országot, akkor a bevétel többszörösére nőhet. Az pedig mindenkinek javát szolgálja…

Megcsörrent a telefonom.

-Esther König… -szóltam bele

-Tom Kaulitz… -hallottam az ismerős hangot, és egy kicsit el is mosolyogtam magamat

-Bocsi, csak nem figyeltem, hogy ki hív! –mentegetőztem

-Fogadjunk, hogy nagy munkában vagy!

-Fogadjunk, hogy igazad van! –mondtam sóhajtozva

-Te mindig dolgozol? Vagy csak mindig akkor dolgozol, amikor én hívlak!

-Az első…

-Értem! –mondta Tom –Mikor végzel? –kérdezte

-Ma 4-ig vagyok bent.

-Találkozhatnánk, ha te is benne vagy, és nincs egy csomó, elhalaszthatatlan dolgod.

-Nincs! –nevettem –Mikor, és hol? –kérdeztem

-Érted megyek, úgy hatra. –mondta

-Jól van! De inkább ne menjünk sehova, és maradjunk nálam. OK? –ajánlottam fel

-Jó! Ahogy szeretnéd! Akkor hatra nálad vagyok! –mondta Tom

-Várni foglak, szia!

-Szia!

Letettük a telefont.

Bill figyelemmel kísérte a telefonbeszélgetésünket, de nem kérdezte meg, hogy ki volt az, kivel beszéltem, kivel találkozom ma hatkor? Ez becsülendő… Láttam rajta, hogy érdekli a dolog, de mivel nem rá tartozik, nem kérdezett rá!

Tovább folytattam a munkámat.

Bill pedig a neten keresgélt moziajánlásokat.

-Szerinted a Szerelmünk hangjegyei jó lesz? -kérdezte

-Ismered a filmet? –mondtam

-Igazából nem! –húzta el a száját

-Én viszont igen! Arra vidd el őt!

-Komolyan?

-Igen! De készülj fel, és vigyél magaddal egy csomó zsepit.

-Miért?

-Mert azon tuti sírni fog Viky… -mosolyogtam

-Értem. –mondta

Tovább folytattam a terveket. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és Viky toppant be rajta.

-Esther azért jöttem, mert… -mondta, de hirtelen a torkán akadt a szó, amint meglátta Billt

-Mert? –néztem rá

-Szóval azért, hogy ma előbb elmennék, mert teljesen ki vagyok merülve.

-A tegnapi buli, mi?

-Hihi… -nevette el magát zavarában Viky

-Jó, persze, menj csak! –mondtam

-Khm… -krákogott Bill

-Izé, Viky! –emeltem fel a fejemet

-Hm?

-Van mára terved?

-Nem, mert?

-Semmi, csak… muszáj vennem egy kávét az automatában. –én, és felpattantam az asztalomtól, és rohantam le az automatához.

Viky furcsán nézett rám.

-Ennek mi a baja? –kérdezte Billtől

-Nem tudom… biztos sürgős a kávé. –mondta Bill

-Jah, lehet. Na mindegy! Mondd meg neki, hogy elmentem haza! –Viky, és vette a táskáját

-Várj! –szólt utána Bill

-Tessék? –fordult meg Viky

-Szóval nincs programod mára?

-Nincs.

-Eljönnél velem moziba?

-Te randira hívsz? –mosolygott Viky

-Öhm… ne… izé… igen… –nyögte ki Bill

-Mikor? És mire?

-4-kor, Szerelmünk hangjegyei.

-OK! Értem jössz?

-Ha megmondod, hogy hova kell mennem…

-Rendben! –Viky, és elővett egy cetlit. Felírta a címét, és odaadta Billnek.

-Köszi.

-Nincs mit! –mondta Viky, és elment

Én is megvettem a kávémat, és indultam fel. Hívtam a liftet, ami hamarosan meg is érkezett. Kinyílt, és barátnőmet láttam benne, egyedül.

-Inkább lépcsőzöm. –mondtam, és fordultam el

-Nem, nem, nem! Lifttel jössz! –mondta, és beráncigált a kabinba

Nézett, éreztem, hogy nagyon mérges rám.

-Mire volt ez jó?

-Micsoda?

-Te örülnél neki, hogyha beleszólnék a szerelmi életedbe?

-Nem. –mondtam

-Akkor neked miért kell az enyémbe? Én már elmagyaráztam neked, hogy nem járok buzikkal.

-De Viky! Engedd már meg, hogy Bill bebizonyítsa neked, hogy nem meleg… Ha ferde hajlamai lennének, akkor nem hívott volna el moziba! Ez nem jutott még eszedbe?

-Igazad lehet… -gondolkozott el

-Na ugye! –mondtam, és ekkor elkezdett rázkódni a lift.

-Úr Isten! –pánikoltam be

-Esther, semmi baj nincsen! Nem zuhantunk le! Nem kell izgulni. –mondta, és megragadta a karomat.

-Félek…

-Mitől? Nincs semmi baj, mindjárt kijutunk innen

-Viky, nekem klaustro fóbiám van. -mondtam

-Nagyszerű… -idegeskedett már Viky is

-Meg fogok halni. –sírtam el magamat

-Dehogy fogsz meghalni! Itt vagyok!

-Nem kapok levegőt… -mondtam, és már fulladoztam

-Esther! –Viky, és egy kicsit megrázott Semmi baj nincs! Figyelj rám. Itt van a mobilod?

Én csak ingattam a fejemet.

-Nagyszerű. Nekem viszont lehet, hogy itt van, a táskámban! –mondta Viky, és elkezdett kotorászni

-Ne, ne engedd el a kezemet! –mondtam

-Jól van, nem engedem! Semmi baj! Semmi baj… itt vagyok! –ölelt magához

Megtalálta a telefonját.

-Kit hívjak? –kérdezte

-Valakit, de gyorsan! Tök mindegy, csak itt legyen a közelben –mondtam

-De honnan tudjam, hogy ki van a közelben? –mondta Viky, és elkezdte csörgetni az egyik dolgozót.

De ekkor…