Bement az öltözőbe. Ahogy belépett, eltátotta a száját. Bent volt Viky, aki a narancslevét iszogatta. Bill csak nézte a lányt, és nézte. Viky próbálta oldani a helyzetet, ezért köszönt neki.

-Szia! –mondta

-Helló, Bill vagyok! –lépett be a fiú, és kezet fogott Vikyvel

-Igen, már hallottam rólad! –mondta

-Komolyan? –csillant fel Bill szeme

-Aha… -Viky, és letette a poharát

Bill csak állt, mint egy darab fa, és nézte Vikyt.

-Mi az? –kérdezte a lány

-Semmi…

-OK! Akkor talán elkezdhetnénk a munkát. –oktatta őt Viky

-Persze, ok! –jött zavarba Bill

Eközben én is befejeztem a telefonálást az irodámban, és utána mentem is le, segíteni Billnek. Benyitok az ölözőbe.

-Sziasztok! –köszöntem

-Szia Esther. –jött oda Viky, és megölelt

-Hogy haladtok? –kérdeztem

-Nem tól jól… -súgta oda Viky

-Oh… -mértem fel a helyzetet –na, Bill, had lássam, miket válogattál ki? –néztem a ruhákra, amik ott feküdtek Bill előtt

-Ezeket. -Mutat rájuk

Elkezdem nézegetni a ruhákat. Sorba adtam Vikynek a darabokat, hogy miket vegyen fel.

-Bill, add ide légy szíves azt a nyakláncot! A kéket. –mutattam rá a kiegészítőre

-OK! –Bill, és egy karkötőt nyomott a kezembe

-A láncot Bill! Tudod, amit a nyakunkba szoktunk tenni.

-Jah, bocsi… -Bill, és a zöldet adja oda

-Bill tudnál egy kicsit koncentrálni? A kéket kérem!

-Jó, ok! Csak elbambultam. –Bill, és odaadta végre a kék nyakláncot.

-Köszönöm. Mondtam

-Nincs mit! –válaszolt

A nyakláncot betettem Viky nyakába, és egy kicsit megigazítottam.

-Bill vigyázz, mert úgy……. Hanyatt fogsz esni. -fejeztem be, de Bill már a földön feküdt

-Hopsz! –fogta a fejét

-Jól vagy? –kérdezte Viky

-Igen, persze! –válaszolt a fiú

-Jaj, mi van veled te gyerek? Szerelmes vagy? –viccelődtem

-Mi, nem, dehogy is! Ugyan már… -mentegetőzött egyből Bill

-Akkor kapd össze magadat! –mosolyogtam

Bill felállt a földről. Vikyt átadtuk a sminkesnek, és mentünk a többi modellhez. Aztán ott maradtunk a fotózáson, és végül gratuláltam Billnek, hogy egész jó munkát végzet, már amennyire hagytam őt érvényesülni…

Felmentünk az irodába.

-Na, Bill! Most adok neked 1 kerek órát, hogy elmenj az írószerbe, és vegyél magadnak tollakat, meg papírt, meg mit tudom én, amire szükséged van, és mire visszajössz, itt lesz az asztalod, és a széked, be is rendezkedhetsz! –mondtam

-Huh… köszi! –mosolygott Bill, és vette a telóját, pénztárcáját, és elhajtott.

-Ez a gyerek… -mondtam magamban, és újra a papírok fölé hajoltam

Koncentráltam. Egyszerűen nem tudtam mit kitalálni. A feketét mivel lehetne feldobni? Gondolkozz Esther, gondolkozz… sárga… mindig a sárga jutott eszembe. De ez hülyeség, hiszen Billnek is világosan megmondtam, hogy fekete-sárga, tabu téma… és ha csak egyszer megszegném én is a szabályt, végül is az én cégem, az én kollekcióm, az én munkám, az én felelőségem…

Felvettem a sárga pasztellt, és kitöltöttem az üres helyeket sárgával. Egész jól néz ki. Nem tagadhatom…

És ekkor, nyílik az irodám ajtaja. Felnézek, és látom, hogy Viky az.

-Szia! –köszönt

-Helló! –köszöntem én is

-Szóval ez az a híres Bill… -mondta, és felült az asztalomra

-Igen, ő! Mit szólsz hozzá?

-Aranyos…

-Bővebben?

-Tuti meleg… -mondta komolyan

-Jaj, Viky az őrületbe kergetsz ezzel! Hidd már el, hogy nem az! Tutira nem meleg! –mondtam, és letettem a tollamat

-Hát jó… hiszem, ha látom. –kelt le a papírjaimról

-Higgy nekem! Hazudtam már valaha?

-Nem, de tévedni tévedhetsz? –mosolygott

-Utálom, hogy néha igazad lehet! –mosolyogtam én is

-Ez van! De azért szeretlek! –mondta, és adott egy puszit –na, én megyek vissza, mert még dolgom van! –válaszolt, és kiment az irodámból

-Szia!

Újra elkezdtem a rajzolást. Csak a lapot figyeltem, és húztam a vonalakat.

Közben behozattam egy íróasztalt, meg egy széket Bill részére.

Rövid időn belül megérkezett Bill is.

-Megjöttem! –mondta

-Látom… -mosolyogtam

-Az ott az enyém? –ámuldozott

-Ühüm… -mondtam, és fel sem néztem

-Csúcs… köszönöm! –mondta, és egyből levágta magát az íróasztal mögé

-Na had lássam, miket vettél? –mentem oda hozzá

-OK! –Bill, és kitette a szatyor tartalmát.

Naptár, írószertartó, radír, tollak, ceruzák, tervezéshez szükséges eszközök, kis lapocskák.

-Ügyes vagy! Megvan mindened, ami szükséges. –veregettem meg a vállát

-Igen, de csak mert előtte megnéztem alaposan a te asztalodat. –mosolygott

-Értelek… -én, és visszamentem az asztalomhoz.

-Hoztam neked egyébként valamit! –mondta Bill

-Igazán? Mégpedig? –kíváncsiskodtam

-Tessék! –Bill, és egy szelet Mars csokit nyom az orrom alá

-Bill, ez a kedven csokim! Köszönöm… -mondtam

-Nincs mit! Szívesen. –mosolygott, és leült a székére.

Nem igazán tudott mit kezdeni magával.

-Unatkozol? –kérdeztem

-Egy kicsit… -mondta

-Rendben! Akkor megbeszéljük a béredet.

-OK! –ült fel

-Szóval, én havi 500 euróra gondoltam. Megfelel?

-Viccelsz? Köszönöm szépen!

-Ezt meg neked nincs mit! J -mondtam

-500 euró. Csúcs… -mondat

Örültem, hogy elégedett. Látszott rajta, hogy még nem igazán van otthon a munkában, és, hogy mé egyenlőre nagy kedvvel csinálja, amit csinál.

-Bill! –szóltam egyszer csak hozzá

-Hm? –emelte fel a fejét

-Kérdeznék valamit!

-Tessék? –kérdezte

-Nos! Észrevettem, hogy Vikyt eléggé megnézted ma magadnak.

-Ennyire nyilvánvaló volt? –pirult el egyből

-Még annál is inkább.

-Hopsz! –mondta, és látni lehetett rajta, hogy ha tehetné, most azonnal elsüllyedne szégyenében

-Szóval tetszik neked? –tértem a lényegre

-Gyönyörű nő. Megláttam, és… nem tudom elmondani. Nagyon megtetszett, és örültem, ha csak rápillanthattam. Hogy tudhatom, egy levegőt szívhatok vele… -áradozott Bill

Ere én akaratlanul is elnevettem magamat

-Most meg mi van? –kérdezte egy kicsit sértődötten

-Semmi. Csak furcsa dolog ilyen szavakat egy férfi szájából hallani.

-Én már csak ilyen vagyok… -vonta meg a vállát Bill

-Hívd el moziba! A romantikus filmeket szereti, és a kukoricát ki nem állhatja! Helyette chipset vegyél! –mondtam

-Mi? –kérdezte Bill, mert nem értett egy kukkot sem

-Csak csináld azt, amit mondtam… akkor nyert ügyed lesz! –adtam neki tanácsot

Majd mit sem törődve vele, tovább folytattam a munkámat. Bill egy ideig pislogott, aztán sikerült neki megemésztenie a dolgokat.