Reggel fél 10...

Szombat...

Nagyszerűt aludtam. Végre egyszer az életben ki tudtam magamat pihenni.

Felkeltem, magamra kaptam a köntösömet. Lementem a konyhába, tettem fel kávét, és előkotortam a szekrényből gabonapelyhet, meg tejet a hűtőből. Vettem egy tányért, bele a pelyhek, majd rá a tej.

Leültem, és megettem. Ezután még egy gyors mosogatás is belefért.

Majd felöltöztem, és a nyakamba vettem a lakást. Ki kell lett takarítanom mindenhol, mert a héten nem volt rá még időm. Így hát elpakoltam, felporszívóztam és mostam mindenhol, kiszellőztettem, port töröltem, és újra tiszta volt minden. Ez szeretem...

Lassan dél. Felhívom Vikyt.

-Szija, mondjad! -veszi fel

-Szia! Elmegyünk ma valahova kajálni? -kérdeztem

-Aha, hova gondoltad?

-Mondjuk ide a Quellébe.

-Jó! Akkor fél óra múlva találkozzunk bent.

-Rendben! Szia! -mondtam, és letettem a telefont

Átöltöztem, és mentem kajálni a barátnőmmel.

Pontban délben értem oda, addig foglaltam asztalt, és vártam Vikyt. Jött is hamarosan, és rendeltünk ebédet.

-Mit csináltál ma? -kérdezte Viky

-Á, ne is mondd! Takarítottam, mint egy mérgezett egér.

-Esther fel kéne venned egy bejárónőt. Egyedül nem fogod tudni azt a nagy házat rendben tartani... képtelenség! -mondta

Talán igazad lehet! Sokkal egyszerűbb is lenne! De néha valamivel nekem is el kell foglalnom magamat.

-Akkor szombaton nem hívod. Csak a hétköznapokon.

-Hát Viky imádlak, komolyan, hogy ilyen ötleteid vannak! -mondtam

-Köszi! -mosolygott

Nem sokkal később kihozták az ebédünket is. Megkajáltunk, majd fizettünk, és kimentünk az étteremből.

-Nem jössz el addig hozzám? -kérdeztem

-Meddig?

-Ameddig el nem megyek...

-Miért? Hova mész? Mikor?

-Jaj, Viky ne csináld már! Tudod, ma, 6-kor...

-Jah, hihi -nevettem el magát zavarában -Bocsi, nem vagyok ma képben

-Hát azt látom! Na, átjössz addig?

-Aha... -mondta, és elsétáltunk haza.

Kinyitottam az ajtót, és bementünk

-Ahhh... -eset be Viky egyből a nappalimba, és levágta magát a kanapémra

-Na mi van? -kérdeztem

-Tele vagyok... -jött az egyszerű válasz

Én csak mosolyogtam ezen. Viky alapból vékony lány, és azt, hogy ő tele van, azt ép úgy elmondhatja egy fagyi után is...

Négyig csak el voltunk magunknak, tévéztünk, beszélgettünk, de négy után nagy készülődésbe kezdtem. Először is kikészítettük Viky segítségével a ruhámat, majd mentem letusolni, hajat mosni, aztán VIky csodálatos sminktudását rajtam töltötte ki, majd felöltöztem, és kezdtem valamit a hajammal. Viky fél 6-kor ment el.

-Na sok sikert, és ha végeztél, feltétlenül hívj fel! OK? -mondta az ajtóból

-OK! -válaszoltam

Viky hazament, én pedig vártam, hogy 6-kor megszólaljon a csengő.

Ez így is történt. 6-kor pontban csengettek. Kinyitottam az ajtót.

-Szia! -köszöntem, amikor megláttam Tomot

-Szia! Húúú csinosak vagyunk! -nézett végig rajtam

-Köszönöm. -mosolyogtam -Gyere be! -mondtam, és jobban kinyitottam az ajtót.

-Kösz! -sétált be az előszobába -Ezt neked hoztam! -mondta, és a kezembe nyomott egy szál fehér rózsát.

-De szép... köszönöm szépen! Gyorsan vízbe teszem, és akár mehetünk is! -mondtam

-Rendben. -válaszolt Tom

Én fogtam egy keskenyebb vázát, töltöttem bele vizet, majd beletettem a rózsámat. Az ebédlőasztalom közepére tettem, majd visszatértem Tomhoz, az előszobába. A képet nézte, ami a kis szekrényre van téve.

-A barátnőm. Viky! -mutattam a képre

-Jól nézel ki ezen a képen...

-Csak a fejem látszik. -mondtam

Egy olyan képet kell elképzelni, ahol a fűben fekszünk fejünk összeér, és mosolygunk ezerrel...

-Akkor inkább úgy mondom, hogy szép vagy rajta! -nézett rám

Én mosolyogtam.

-Mehetünk? -kérdezte végül Tom

-Igen! -válaszoltam, és kinyitottam az ajtót.

Kimentünk, majd bezártam, és Tom kocsijába ültem be.

Beindította, majd a gázba taposott, és mentünk vacsorázni...