A legjobb megoldás.

-        Az mennyire számít provokációnak, ha táncolnak? – cukkolta Tomot Georg.

-        Nem mondod, hogy táncolnak? – Tom, de még mindig nem fordult hátra.

-        Fejezzétek már be! Nem hiányzik a feltűnés. – Gustav.

-        Te meg ne idegesítsd Tomot! Csak táncolnak egymás mellett, még csak egymáshoz sem érnek. – tudósított Bill.

10 perc után leültetek. Jól elbeszélgettetek. Jó fejnek tűnt a srác, kedves volt, közvetlen és egyfolytában udvarolt. Kezdted elfelejteni, hogy Tomék ott ülnek tőled nem messze.

-        Örülök, hogy végre látom az igazi énedet. Eddig nem igazán engedted el magad.

-        Jól érzem magam veled.

-        Hát még én veled. – mondta és a kezedre tette a kezét.

-        Te, ez megfogta a kezét! – közvetített Georg.

-        Mit gondoltok …(neved) tudja, hogy itt vagyunk? – Tom.

-        Szerintem igen. Brian mióta leültünk rengetegszer nézett ide. – Bill.

-        Bizony. Direkt cukkol! Ez provokáció! – kapott az alkalmon Georg.

-        Na jó. Menjünk máshova. Ez már sok. Szálljatok le a magánéletéről! – Gustav.

-        Nem megyünk sehova. Tudod mit? Leszállunk róla. – felállt és bement a táncoló emberek közé. Egy csajjal tért vissza. – Ők a barátaim és a testvérem, gyere ülj le. Hozzak inni valamit?

-        Igen egy pohár pezsgőt kérek. – csaj.

-        Hozom is. – odament a pulthoz.

-        Tom, ugye? – állt mellé Brian.

-        Segíthetek? – mondta Tom flegmán.

-        Jól látom, hogy téged, meg a hosszú hajú haverodat zavarja, hogy …(neved)-del randizunk?

-        Kevés vagy te ahhoz, hogy aggódjunk emiatt. Esélytelen, hogy akár megcsókold, nemhogy akarjon tőled valamit. És ezt randinak sem mondanám.

-        Jól sejtem, hogy te meg ő együtt voltatok?

-        Na, legalább eszed az van.

-        Te kötekszel velem?

-        Baj? – állt vele szembe és nézett a szemébe.

-        Tudod mit? Meglátod, …(neved)-nek jobban tetszem, mint gondolnád.

-        Meglátjuk. – megkapta a pezsgőt és visszament.

-        Mi volt ez? – Georg.

-        Semmi, csak pattogott. Ma még leütöm. Itt a pezsid gyönyörűség. – adta a csaj kezébe a poharat.

Brian is vitte neked az italod. Mikor letette, azzal a lendülettel ki is borította. A fele a ruhádra ömlött. Felálltál, és szalvétával kezdted törölgetni. Odanéztél a fiúk asztalához és megláttad, hogy ott ül az a csaj szorosan Tom mellett és vihorászik.

-        Tudod mit? Nem számít, megszárad. Inkább üljünk vissza.

-        Oké.

-        Őszinte leszek veled. Azért lepődtem meg, mikor ma megjelentél az ajtómban, mert teljesen kiment a fejemből lemondani a randit. Igazából mást szeretek. Nem járunk és nem is fogunk, csak érzelmileg még kötődök hozzá. Úgyhogy nem hinném, hogy összejönne közted és köztem valami.

-        Huh. Ez kemény volt. Köszi, hogy őszinte voltál. Ezt becsülöm. Ugye Tom az?

-        Igen ő.

-        Figyelj, én felfogtam, és nem nyomulok tovább. Csak szeretném hozzáfűzni, hogy amit ebből a srácból eddig láttam, nem érdemli meg, hogy bármiről lemondj érte.

-        Aranyos vagy, de most nem baj, ha elköszönök? – felálltál.

-        Hát csalódott vagyok, de örülök, hogy megismerhettelek. – állt ő is fel.

-        Én is örültem.

-        És ha valaha Londonban jársz, a számomat tudod.

-        Ok.

Adott egy puszit is elment. Te visszaültél az asztalotokhoz és folytattad az utolsó italodat.

-        Figyeljetek már! Itt jön a kisherceg. – mondta Georg fennhangon, mikor Brian elment mellettük. Mikor ezt meghallotta megállt.

-        Minek neveztél? – kérdezte.

-        Te hozzám beszélsz? – állt fel Georg peckesen.

-        Neked mi a fene bajod van velem? – kérdezte Brian és nagyon ideges lett.

-        Nem bírom a képed.

-        Ami azt illeti én sem. – állt fel Tom is.

-        Te meg inkább örülj magadnak. Itt egy gyönyörű, okos és kedves lány, aki ráadásul szeret téged. Te pedig gyerekesen féltékennyé próbálod tenni egy ilyen részeg plázacicával? Úgyhogy nyugodj meg, én sem bírom a te képed.

-        Azt ajánlom, kérj elnézést a barátomtól! – Georg.

-        Te kis szánalmas pöcs! Elfelejtette, hogy randija van veled. És tudod miért? Mert egy lúzer vagy.

-        Álljatok le. Tom fejezd be, Brian te meg menj el. Nincs erre szükség! – állt békítőnek Bill.

-        Nyugi, én megyek. Nem állok le verekedni ovisokkal. Szép estét srácok. – mondta és elment.

-        Basszus, miért nem verhettem meg? – ült le sértődötten Georg.

-        Mi értelme lett volna? – Bill.

-        Odamegyek hozzá. – Tom.

-        És velem mi lesz? – nyávogott a csaj.

-        Kit izgat?

-        Én itt maradok szépségem. – kacsintott rá Georg.

-        Szia. – ült le melléd Tom.

-        Szia.

-        Elment a randid?

-        Elküldtem.

-        Bocs, hogy olyan hülyén viselkedtem, mikor mondtad, hogy elmész vele. Féltékeny lettem. Azt hittem együtt töltjük az estét.

-        Én is úgy terveztem. De nem akartam bunkó lenni vele.

-        Szerintem beszélnünk kéne kettőnkről.

-        Figyelj Tom. Semmi értelme ennek. Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy amíg más országban élünk, nem működik a kapcsolat. Ezen viszont nem tudok változatni egyenlőre. Lépjünk végre túl ezen az egészen és érezzük jól magunkat. Ne játszadozzunk egymással féltékennyé tevősdit. Nyíltan megmondom, szeretlek, és jelenleg nem kell más nekem csak is te. Úgyhogy töltsük kellemesen ezt az estét, aztán holnap váljunk el egymástól, mint két ismerős, akik tetszenek egymásnak és ennyi.

-        Én is valami ilyesmire gondoltam. Te vagy a legjobb fej lány, akit ismerek.

-        Igyekszem reálisan gondolkodni. És most gyere velem táncolni. Még csak egyszer táncoltunk.

-        És annak is mi lett a vége. – mosolygott.

-        Na gyere! – fogtad meg a kezét.

Felálltatok és táncolni kezdtetek. Szorosan egymáshoz simulva, te átkaroltad és ráhajtottad a fejed a vállára, ő pedig a fenekedet fogta. Georg eközben közelebbről ismerkedett a csajjal, akit Tom vitt oda. Gustav úgy döntött táncolni szeretne veled, legalább Bill tud végre beszélni bátyjával.

-        …(neved), szabad egy táncot nekem is?

-        Persze. – mondtad és elengedted Tomot egy puszi kíséretében. Ő pedig leült az asztalukhoz Bill mellé.

-        Na mi a helyzet?

-        Semmi. Rájöttem, hogy az eszemre kell hallgatnom nem mindig csak a szívemre. Tom is úgy gondolkodik, ahogy én, úgyhogy kompromisszumot kötöttünk.

-        Mesélj. – kíváncsiskodott, te pedig elmondtad, amit megbeszéltetek.

-        Ez jól hangzik. Örülök, mert féltem, hogy rosszul végződik megint.

-        Annyira jól esik, hogy te és Bill ennyire törődtök velem. Mint két féltő báty.

-        Szeretünk téged és Tomot is. Külső szemmel is ez a megoldás, amit ti kitaláltatok.

-        Csak ne szeretném őt ennyire.

-        Hidd el, minden fájdalom elmúlik egyszer.

-        Remélem. – sóhajtottál egy nagyot és átöleltétek egymást.

-        Na, öcsi. Látom az arcodon, hogy valamit nagyon mondani akarsz nekem. És azt is tudom, hogy …(neved)-el kapcsolatos. Elmondom mit beszéltünk meg és utána mond el a véleményed.

-        Hallgatom. – Bill.

Tom is felvázolta a helyzetet.

-        Végre mindketten rájöttetek, mi a lehető legjobb megoldás. Ettől még később, talán évek múlva még újra megkereshetitek egymást. Addig elmúlik a szerelem és a fájdalom is. De a szerelmet újra lehet éleszteni. Ha akarjátok.

-        Talán. De most az a lényeg, hogy nem úgy válunk el holnap, hogy nekem lelkifurdalásom van, ő meg depis. Nem bántjuk meg egymást.

-        Na ez az én bátyám. – koccintottak.

Miután eléggé elfáradtatok, visszamentetek a hotelba és a fiúk szobájában beszélgettetek. Tom ölébe ültél, nagyon jó volt felhőtlenül jól érezni magad. Csörgött a telefonod.

-        Halló.

-        Szia. – szólt bele Viki.

-        Na szia, miért hívsz ilyen későn?

-        Anyu hazajött. – szipogta.

-        Mi a baj? – pattantál fel Tom öléből.

-        Nagyon mérges. Apu még csak most szólt neki, hogy elmentél. Nagyon összevesztek, fél órája csak ordibálnak.

-        De hogyhogy hazajött? Hol volt?

-        Nem tudom, de apu olyan dolgokat vágott a fejéhez, hogy eltűnt egy hónapra és még csak nem is hívott téged se.

-        Veled beszélt?

-        Igen, de azt mondta semmi baj, csak dolga van, és majd jön haza.

-        Hugi tarts ki. Holnapnál előbb nem tudok hazamenni.

-        Tudom csak, nagyon rossz most. Bezárkóztam a szobámba és várom, hogy elcsendesedjenek.

-        Próbálj megnyugodni. Reggel az első géppel hazamegyek. Most foglalok is helyet.

-        Szeretlek. – szipogta, de kicsit már megnyugodott.

-        Én is. – hívjál, bármi van.

-        Ok.

-        Szia.

Letettétek.

-        Mi a baj? – ültetett Tom vissza az ölébe.

-        Otthon valami nagyon nincs rendben. – mondtad és elmesélted, hogy anyuddal nem is találkoztál, mióta hazamentél, hogy Vikivel ugyan beszélt, de nem mondta el, hol van. Most meg hazajött és csak veszekszenek.

-        És Viki? – Bill.

-        Bezárkózott a szobájába. – sírtad el magad. – Haza kell mennem hozzá. Reggel az első géppel hazamegyek.

-        Felhívom a repteret. – mondta Gustav és már hívta is. – Reggel 10-kor indul egy kép Budapestre. Rakattam félre jegyet.

-        Köszönöm.

-        Most próbálj megnyugodni baba. – ölelt magához Tom.

-        Azt mondtad, baba? – mosolyogtál rá.

-        Bocs, csak kicsúszott.

-        Nagyon jó volt hallani. – megcsókoltad.

-        Ha ezen múlik, hogy mosolyogni lássalak. Baba. Baba. Baba. Baba. – mondogatta és mindegyik után adott egy puha finom puszit a szádra.

-        Nem alszol velem ma? – kérdezted tőle kicsit szomorkásan.

-        De igen, nagyon szívesen.

-        Na, akkor feküdjünk is le. Reggel elkísérünk a reptérre. – Bill.

-        Még szép! – Gustav.

-        Köszönöm fiúk.

Elköszöntetek és Tommal átmentetek a szobádba. Befeküdtetek egymás mellé és összebújtatok.

-        Nem akarom, hogy holnap legyen. – mondtad.

-        Én sem. Olyan jó volt megint veled lenni.

-        Nem akarok hazamenni. – könnybe lábadt a szemed.

-        Baba, ne sírj. Minden rendben lesz, meglátod. – nyugtatott meg.

-        Remélem igazad lesz.

Lehunytad a szemed és elaludtál, ő pedig őrizte az álmod.