31. rész
„Ne zavarjanak!!”
- Kizárólag ez a hülyegyerek zavar. – mentegetőzött Georg, Tom pedig hevesen bólogatott.
- Tehát mással randizhatna? Az nem zavarna?
- Persze. – vágta rá Tom.
- Akkor miért kaptad ki a futár kezéből a virágot, mikor még nem tudtad, hogy ő küldte? – tette fel cseles kérdését Bill.
- Hülyeség. Hogyne tudtam volna.
Kopogtak.
- Erre visszatérünk. Nyitom! – szólt ki.
- Sziasztok. Csak samponért jöttem, otthon felejtettem az enyém. – mondtad és ott álltál abban a pólóban, amit Gustavtól kaptál.
- Szia, hozom egy perc, gyere be. – Bill.
- Szép póló! – vigyorgott Georg.
- Imádok ebben aludni. – te.
- Remélem nincs Gustav szaga! – gúnyolódott Tom.
- Maximum Gustav illata lehet! – védte magát Gustav.
- De szép csokor! – szagoltál bele. – Ez legalább 40 szál. Kié?
- A tied. Most jött. – Gustav.
- Az a cetli Georg kezében is ehhez tartozik?
- Ő.. izé.. igen, csak leesett és épp felvettem, mikor bejöttél. – állt elő enyhén szólva kifogásolható magyarázattal.
- Tudod mit? Csak azért hiszem most ezt el neked, mert hulla másnapos vagyok, még ahhoz is, hogy legyen energiám megsértődni. – mondtad és kivetted a kezéből. Bill odaadott egy sampont, te felkaptad a csokrot és visszamentél a szobádba.
- Te barom! – fordult Tom Georg felé.
- Nem volt időm eldugni. Bocs.
- Vajon elmegy? – Tom.
- Miért ne menne. Ráfér már …(neved)-re hogy bepasizzon. – Bill.
- De mégiscsak velünk jött ide, nem? Úgy illene, hogy velünk tölti ez az estét. – Georg.
- Bizony. – helyeselt Tom.
- Majd nemsoká átmegyek és beszélek vele. – Bill.
Mind lezuhanyoztak és felöltöztek. Bill és Gustav átment hozzád.
- Gyertek, üljetek le. Még meg kell szárítani a hajam.
- Bocs, hogy elolvastam a cetlit. – mondta Bill megbánóan.
- Te voltál? Én azt hittem legalább Georg. – lepődtél meg.
- És, elmész? – Gustav.
- Dehogy is! Már mondtam neki tegnap is, hogy nem randizok vele. 1 hónapja várjuk ezt a hétvégét. Veletek akarok lenni.
- Csak ez az oka? – Gustav.
- Mi más?
- Ugye nem Tom miatt nem akarsz elmenni?
- Nem. Semmi köze hozzá. – mondtad ingerülten.
- Mi bajod? Történt valami tegnap?
- Semmi. Megyek, megszárítom a hajam. Utána elmegyünk vásárolni? – terelted a témát, mert tudtad, ez majd beválik.
- Egyszerűen imádlak! – mosolygott Bill, hisz erre várt. Visszamentek a szobájukba elkészülni.
- Na? Mi van? Elmegy? – kezdte egyből Tom.
- Nem.
- Vásárolni megyünk. – Gustav unottan.
- Jaj, mi a fenét tudtok ti összevásárolni egyfolytában? – Georg.
- Én örülök. Valami jó sapi kéne nekem. – Tom.
- Tegnap vettél.
- És? Az tegnap volt.
- Na jó, Georg, mi menjünk valami fiúsabb programra.
- Játékterem?
- Ok.
Így ti hárman elmentetek vásárolni, a Gustav és Georg pedig játékterembe.
Tom vett vagy 3 új sapkát, Bill egy új bőrdzsekit, te pedig a szüleidnek és Vikinek ajándékokat. Két óra múlva az utolsó boltnál Bill neki állt farmernacikat próbálgatni, úgyhogy ti leültetek egy padra kint.
- Miért nem mész el Briannal?
- Több oka is van. Mindet akarod tudni?
- Igen.
- Először is, mert ezt a hétvégét veletek töltöm nem egy vadidegennel. Másodszor pedig nem randizok még senkivel.
- Még?
- Amíg téged kereslek minden fiúban. Amíg ki nem heverem, hogy két szerelmem közül kettő megcsalt. És ne mond, hogy sajnálod, azt már nagyon unom.
- Engem keresel a fiúkban?
- Igen. Téged. És ezzel a sráccal van pár közös vonásotok is. Ez tetszett meg benne.
- Hát akkor? Mi baj vele?
- Az, hogy nem te vagy.
- Megmondom őszintén, a turné alatt volt egy pár lány, akit el akartam csábítani. De egyszerűen untam mindet. Egyik sem hasonlított rád. Mindegyik azért kedvelt, mert híres vagyok. Te pedig azért kedveltél meg, mert én én vagyok.
- Mikor fog ez elmúlni szerinted? Mikor fogunk újra teljes életet élni, anélkül, hogy egymásra gondolnánk állandóan?
- Nem tudom. Remélem hamar, mert ez így nem lesz jó.
- Megpróbáltuk, de nem ment. El kell fogadnunk.
- Azért van, ami nagyon is megy közöttünk. – mosolygott.
- Valahogy, mikor a közelemben vagy egyfolytában arra gondolok, mikor veszed le a ruhámat.
- Bármikor szívesen leveszem. – mondta, és közelebb ült hozzád.
- Most megint nagyon szeretném! – húzódtál még közelebb.
- Elmondom mi a tervem.
- Várom.
- Most megcsókollak, utána felállunk és visszamegyünk a hotelbe.
- És magunkra zárjuk az ajtót. – folytattad.
- Bebújunk az ágyba és szeretkezünk.
- Mikor kezdjük?
Megcsókolt, utána el kezdte puszilgatni a nyakad.
– El kéne indulnunk. – mondtad közben.
- Mire várunk még?
- És Billel mi lesz? – kérdezted.
- Nem hülye, úgyis rájön, hogy merre keressen minket.
Felálltatok és a lehető legrövidebb úton visszasiettetek a hotelbe. Már a liftben nekiálltál levenni a pólót róla, amin a liftes fiú igencsak meglepődött, de nem törődtetek vele.
- Az én szobámba menjünk, ott senki nem zavarhat. – mondtad és bementetek.
Tom kiakasztotta, a „Ne zavarjanak” táblát, te addig behúztad a függönyöket.
Bill kijött a boltból és elkezdett keresni titeket. Lement a játékterembe is hátha ott vagytok.
- Nem láttátok Tomékat? – ment oda Georgékhoz.
- Nem, hisz veled voltak. – Gustav.
- Bementem egy boltba, ők azt mondták, megvárnak kint egy padon. Mikor kijöttem már nem voltak ott.
- Tutira a hotelben vannak. – Georg.
- Minek? – kérdezte Bill kicsit naívan.
- Na vajon minek? – Gustav.
- Ja hogy ti nem tudjátok.
- Mit?
- Hajnalban izéltek a szaunában.
- De durva. Gondoltam, hogy valami volt, de erre azért nem. – csodálkozott Bill.
- Megbeszélték, hogy nem mondják el nekünk.
- Akkor te honnan tudod?
- Jó, hát nekem elmondta Tom. Azt hittem nektek meg elmondja …(neved).
- Hát nem mondta. – Gustav.
- De ez az ő dolguk. Csak ne legyen rossz vége. Olyan jól indult ez a hétvége. - Bill.
- Megbeszélték, hogy a kapcsolatuknak annyi. Szerintem csak szexelnek. – Georg.
- Meglátjuk. – Bill.
- Na játszunk még párat? – Gustav.
Ok, beszállok, aztán menjünk mi is vissza. Baromi éhes vagyok. – Bill.
|