Élménybeszámolók.

Öt perce szótlanul feküdtél a mellkasán.

-        Mire gondolsz? – kérdezte.

-        Arra, hogy ez csak a pia hatása miatt történt.

-        Nem. Akartuk ezt előtte is csak nem mertük kimutatni, mennyire.

-        Nem kellett volna. – mondtad és felálltál.

-        Miért?

-        Megyek, lefekszem. – kimentél, felvetted a köntösöd és megkerested a fürdőruhád.

-        Most mi van? – ő is felöltözött. – Gyere már ide. – fogta meg a kezedet.

-        Ne csináljuk ezt, kérlek. Ami elmúlt, elmúlt, ne zargassuk a múltat. – tetted a homlokod az övéhez.

-        Most meg foglak csókolni. – mondta és várta, hogy ellenkezel-e. Csak lehunytad a szemed és vártad, míg az ajka a tiedhez tapad. Gyengéd, finom puszit adott a szádra.

-        Hiányzol. – csúszott ki a szádon, de amint kimondtad már megbántad.

-        Te is nekem. – válaszolta, de te eltoltad magadtól.

-        Szakítottunk, túlléptünk, ennyi! Oké? És ami az imént történt, azt nem mondjuk el a fiúknak. Ez lenne a téma egész végig.

-        Igazad van. Rendben. Ha te ezt akarod.

-        Ezt. Menjünk mielőtt felkelnek.

Felmentetek a szobáitokba. Tom halkan besurrant, feltűnés nélkül bújt be az ágyába és szinte azonnal álomba merült.

Te is lefeküdték, de nem tudtál ilyen gyorsan elaludni. Azon rágódtál, miért nem bírtál magaddal. Ez nem te vagy. Te észszerűen elhatároztad, hogy semmi nem lesz köztetek. Nagyon felzaklatott a dolog, ki akartad beszélni magadból és csak Viki jöhetett szóba. Fel is hívtad.

-        Igen? – szólt bele rekedtes halk hangon.

-        Lefeküdtem vele. – mondtad köszönés nélkül.

-        Mit csináltál? – vette hangosabbra hangerejét.

-        Egyszerűen csak nagyon sokat ittunk és egymásnak estünk az uszodában.

-        Milyen volt?

-        Eszméletlen. Annyira szenvedélyes és vad volt az egész. Annyira kívántam, hogy az már szinte nem emberi volt. – elmesélted a részleteket.

-        Letépte a bugyid?

-        Ne is mond, azt hittem megőrülök.

-        Akkor mi is most a problémád pontosan? Mert ugye nem élménybeszámolót tartani hívtál fel hajnali 5-kor?

-        Az, hogy nem kellett volna, és most nem tudom, mit tegyek.

-        Miért?

-        Hogy verem őt ki a fejemből, ha amint találkozunk, még aznap lefekszem vele.

-        Talán úgy, hogy nem találkozol vele.

-        Nem akartam vele tölteni a hétvégét, elhiheted. Azt beszéltük meg Billékkel, hogy hárman leszünk.

-        Akkor viszont tudod, hogy mi a megoldás.

-        Ne is mondd. Azt nem tudom megtenni.

-        Akkor el kell viselned.

-        Na jó, most inkább alszom.

-        De gondolkodj ezen. És hívjál, hogy mikor érsz haza. Jóéjt.

-        Jóéjt.

Gustav kelt fel legelőbb, kiment a nappaliba és rendelt kávét a szobapincértől. Mire megjött, Bill is felkelt.

-        Jó reggelt! Én is kérek egy kávét.

-        Jó reggelt. Mindenkinek rendeltem. Te, figyelj, ezek mikor feküdtek le?

-        Tom hajnali 5 fele jött be.

-        Georg nincs az ágyában. Tom pedig egy szál köntösben alszik.

-        Mit műveltek ezek hajnalig?

-        Lehetne halkabban? – kiáltott ki erőtlen hangon Georg a fürdőből. A fiúk odamentek.

-        Nem mondod, hogy te itt aludtál? – Gustav.

-        Hol? – még csak most eszmélt fel. – Mi a faszt keresek a kádban betakarva?

-        Ez lett volna a következő kérdésem. – Bill.

-        Megbeszéltük, hogy lemegyünk a bárba. – emlékezett vissza.

-        Elfogyott az összes Tequila?

-        El hát. – mondta büszkén, de felfordult a gyomra tőle. – Wc-znem kellett. Aztán most itt vagyok.

-        Tom és …(neved)?

-        Nem tudom.

-        Na szállj ki, igyál egy kávét. – fogták meg Georgot és kiszedték a kádból.

-        Mit csináltatok még este?

-        Az a Brian gyerek hozta ki a pizzát. Nem kell mondjam, hogy azzal a tenyérbe mászó képével itt bájolgott …(neved)-nek. De maradjunk annyiban, hogy nem sok ideig maradt itt. Aztán játszottunk felelsz vagy merszet. …(neved)-nek jó kis feladatot találtam ki. Meg kellett csókolnia Tomot.

-        Hatalmas ötlet volt, gratulálok! – Bill, de nem árulhatott el téged, így nem mondott mást.

-        És? – érdeklődött Gustav.

-        Szó nélkül lekapta Tomot. Aztán kitaláltuk, hogy a bárban folytatjuk a játékot. Innen meg már tudjátok az én részem.

-        Akkor ezek ketten még lementek berúgni?

-        Nagyon nem kellett már nekik.

-        Mit dumáltok ki a hátam mögött? – jött ki Tom nyúzottan a szobájából. – Azonnal kérek egy kávét.

-        Csak elmesélte Georg az estéteket. – mondta neki Bill és egy bögrét nyomott bátyja kezébe.

-        Hosszú este volt. – ült le Tom.

-        5- kor feküdtetek le?

-        Azt hiszem, akörül valahogy.

-        Mit csináltatok miután kifeküdtem?

-        Tényleg, te hogy aludtál a kádban? – jutott eszébe Tomnak és jót nevetett barátján.

-        Fogsz majd még kidőlni te is, ne félj.

-        Szóval mi volt?

-        Ja, lementünk az uszodába. Fürödtünk és ittunk egy pezsgőt. Aztán feljöttünk, mert már világos volt.

-        Ennyi? Nem történt semmi?

-        Semmi. Jót hülyültünk, meg csomót beszélgettünk. Ja de. Valami mégis történt. Egy manus odajött és megkért, menjünk át a másik medencébe, mert pár vendég panaszkodott, hogy hangosak vagyunk.

-        Miért hangoskodtatok?

-        Hát …(neved) a fejemhez vágta, hogy miután megcsaltam, nem is pedáloztam, hogy megbocsásson. Erre én elmondtam neki, hogy ott voltam a reptéren. Eléggé meglepődött és még mérgesebb lett. Szó szót követett, aztán jött az a pali. Utána meg már nem beszéltünk erről.

Kopogtak. Bill nyitott ajtót. Egy futár srác állt ott kezében egy hatalmas csokor rózsával.

-        Helló, virágot hoztam egy bizonyos …(neved)-nek.

-        Nem ez az ő szobája, hanem a … - Bill.

-        De add ide, majd én átveszem. – kapta ki a srác kezéből Tom, az átvételi elismervényt. Aláírta, elvette a virágot és becsukta az ajtót.

-        Biztos az a nyálgép küldte. Nem ért a szép szóból. – Georg.

-        És írt is valamit. – Bill.

-        De nem olvassuk el. Nem a mienk. – Gustav.

-        Nem fogja megtudni. – kapta ki a cetlit Bill és felolvasta.

„ Megbabonáztál egy pillantásoddal, és tudom, nem véletlen, hogy már kétszer is összetalálkoztunk. Gyere el velem egy harmadik, és egyben első randira. Nem fogod megbánni, ígérem. Ma este 7-re érted megyek. Csók, Brian! „

-        Mondtam, hogy egy igazi nyálgép. Egy ilyennel nem randizik. – vette el Bill kezéből a cetlit Georg.

-        Tedd vissza, ha ezt megtudja, nagyon mérges lesz. – aggodalmaskodott Gustav.

-        Nem fogja megtudni. – Tom.

-        Majd mi Tommal elmegyünk a randira. – pacsiztak. – Ez a gyerek úgyis a bögyömben van és tegnap ígértem neki egy verést is.

-        Ne csináljátok ezt. Ez …(neved) dolga eldönteni, hogy elmegy-e vele vagy nem. – Bill.

-        Miért zavar titeket, ha randizik? – szögezte kérdését a két jómadárnak Gustav.

-        Tényleg. Mit foglalkoztok vele? – helyeselt Bill.