28. rész
A privát buli.
Vettetek 3 üveg Tequilát. Te vettél még, narancsot, sót és borsot. Georg és Bill pedig bepakolt a kosárba egy rakás chipset is. Fizettetek, aztán irány a hotel. Amíg ők kicsit rendbe rakták a szobát, összetolták a foteleket egymással szemben, középre egy asztallal, addig te lezuhanyoztál a szobádban és átöltöztél. Mire átmentél, már ki voltak készítve a poharak és a fiúk töltöttek is.
- Nem vártatok meg? – kérdezted szemrehányóan és leültél a Bill és Tom között lévő üres fotelbe. Bill mellett Gustav ült, Tom mellett pedig Georg.
- De, csak töltöttünk már. – Gustav.
- Akkor igyunk a sikeres turnétokra. – emelted poharad és koccintottatok.
- Na az első három egymás után jön. Ez a hármas szabályunk. – mondta Georg és már töltötte is a következő kört.
- Akkor ezt igyuk a sikeres premierre. – mondta Bill és erre is koccintottatok. Tom már töltötte is a harmadikat.
- Ezt pedig igyuk a sikeres barátságokra. – nézett rád.
- A barátságra. – ismételted.
Miután ezt is lehúztátok.
- Na, akkor ihatjuk már végre úgy, ahogy én szeretem? – te.
- Az hogy van? – Georg.
- Pici só és pici bors a kézfejre, lehúzod, aztán narancs. – mondtad, és gerezdekre vágtál egy narancsot.
- Rendben. – egyeztek bele.
- Na, ide a kezeket. – mindegyiknek szórtál egy kis adag sót és borsot a kezére. – Úgy. Most pedig igyátok meg és kapjatok be egy-egy narancsszeletet.
Megitták.
- Hú, ez így marha jó! – Gustav.
- Elnyomja a pia amúgy gusztustalan ízét. – Bill.
- Profi piás vagy? – gúnyolt Georg.
- Hé! Nem is! Csak tudom mit, hogy kell inni.
Tetszett a fiúknak ez a rituálé, úgyhogy egy fél óra leforgása alatt megittatok még négy-öt adagot.
- Rendeljünk pizzát! – állt elő az ötlettel Tom.
- Ja, kéne egy kis kaja a szervezetemnek. – mondta Gustav, aki látszólag nem igazán bírta a piát. – Addig ledőlök egy picit, keltsetek fel, ha itt a kaja. – bement a szobájába.
- Tudtam, hogy ő lesz az első közületek, aki kidől. – állapítottad meg nagyokosan.
- Igen? És ki a következő? – Tom.
- Hát azt majd, akkor, ha bejön a tippem.
- Én vagyok az, ugye? – Bill.
- Igen, de ne sértődj meg.
- Dehogy is. Nem vagyok egy nagy szivacs, mint ti. Azt hiszem eszem a pizzából és én is lefekszem.
- Bombajó a buli srácok. – Georg unottan.
- Mit csináljunk, hogy feldobjuk? – kérdezted.
- Mondjuk igyunk mégegyet, amíg eldöntjük. – Tom, és már töltött is.
Megittátok, utána megrendeltétek a pizzákat. Újabb két kör után Bill is távozott a szobájába.
- Bejött. – nevettél.
Már elég jól voltál te is, de jól érezted magad. Tom és Georg is rendesen be voltak csípve már. Úgyhogy szinte csak röhögtetek minden baromságon.
- Tom, tudtad, hogy …(neved) egy hercegnő. – cukkolt Georg.
- Ne merészeld. – vágtál hozzá egy párnát.
- Nem, mond csak el Georg. Ez úgy érzem jó kis sztori lesz.
- Nem az! És nem mondja el, ha jót akar. – néztél rá szúrós tekintettel.
- Nem félek tőled. – nyújtotta ki nyelvét és elkezdte mondani azt a bizonyos cikis barbis jelenetet. Tom fetrengett a röhögéstől. Te pedig megsértődtél.
- Hercegnő! Őfelsége bevágta a durcát! – mondta Tom fulladozva.
- Gondolom, ha kiröhögted magad kíváncsi leszel rá, miért fogdosta meg egy fiú Georg seggét egy buszon. – vágtál vissza.
- Nem kíváncsi! – dobta vissza a párnát Georg.
- Hogy ne lennék az. – fejezte be a röhögést Tom. – Iszom a szavaid. Mesélj.
- Egy fiú a buszon, azt hitte hátulról, hogy Georg a barátnője, mert ugyanolyan volta haja. Úgyhogy belemarkolt a fenekébe. – mondtad nevetve. De ezen már Georg is nevetett.
- Haver! Ez gáááz! – fújolt Tom.
Csengettek.
- Biztos a pizza, nyitom. – felpattantál és kinyitottad. – Hát te? – néztél meglepetten, mikor Briant láttad meg az ajtó másik oldalán kezében három pizzával.
- Pizzát szállítok esténként. Kicsi a világ.
- Hát igen.
- Túl kicsi. – állt melléd az ajtóba Tom.
- Hello. Odaadom a pizzátokat. – nyomta Tom kezébe, aki elvette és leült.
- Mennyivel tartozunk? – kérdezted.
- Ajándék volt. Tőlem. Neked. – udvarolt.
- De ezt mi is esszük, úgyhogy mond, mennyibe kerül. – jött oda Georg is.
- Mondom srácok! Ajándék! – nem hagyta magát.
- Mondom, ember! Nem kell ajándék! – utánozta hanglejtését Georg.
- Köszi szépen! – mondtad Briannak.
- És, buliztok hárman?
- Öten kezdtük, de ketten nem bírták az iramot.
- Látom te bírod. – nézett a 3 üvegre az asztalon, melyből már csak egyben volt ital félig.
- Hát igen.
- Kösz a pizzát, majd egyszer megháláljuk. – mondta Georg és visszaült a helyére.
- Akkor jobb, ha én megyek.
- Ezt jól látod! – kiállott oda.
- Bocs. Nem tudom mi ütött belé. – te.
- Akkor további jó bulizást. – mondta és elment.
- Georg! Mi volt ez? – kérdezted ingerülten.
- Mit akar ez a suhanc tőled? Hogy néz ki? Csóringer pizzaszállító! – mondta.
- Először is jóképű. Másodszor már egyedül lakik és eltartja magát, azért is pizzázik.
- Mivan, beleestél?
- Fejezd be! – ültél le a foteledbe, és nagyon mérges voltál.
- Jól van. Ne légy mérges, csak nem illik hozzád. Na! Jobbat érdemelsz egy londoni pizzafutárnál. – jött oda Georg térden csúszva. Elmosolyogtad magad a látványon.
- Na inkább együnk. – mondta Tom.
Ettetek, aztán kimentél pisilni.
- Mi volt ez? – támadta le Tom Georgot.
- Nem hagyhattam, hogy ez a nyomi itt játssza a herceget. …(neved) a tied, emlékszel?
- Te miattam voltál tapló?
- Te nem tettél semmit. Valakinek el kellett küldenie ezt a kis faszt.
- Kösz. Jó haver vagy.
- Azon mesterkedek egész este, hogy észrevegyétek már egymás érzéseit. Tapintani lehet a feszültséget.
- Baromság. Ő nem is…- nem tudta befejezni, mert már jöttél is.
- Na én úgy hiszem inni kéne még egyet! – töltötted teli a poharakat. – Igyunk arra, hogy simán leiszlak titeket.
Koccintottatok.
- Akartok játszani valami izgit? – kérdezte Georg.
- Mit? – ti egyszerre.
- A játék a következő. Felteszünk egy kérdést, eldöntheted, hogy válaszolsz rá vagy nem. Ha nem, akkor meg kell tenned valamit, amit mi találunk ki.
- De semmi durvulás! – mondtad. Szívesen játszottál és nem is igazán gondoltál bele mi lehet még ebből a játékból. Te és két fiú, az egyik Tom, és már nem is voltál igazán beszámítható. De beleegyeztél.
- Ki kezdi? – Georg.
- Akkor, aki kitalálta. Én kérdezek tőled. – te. – Mikor szexeltél utoljára?
Tom erre elkezdett nevetni.
- Akkor maradjunk annál, hogy nem válaszolok erre. – durcásan.
- Akkor mondjuk, hívd fel Briant és kérj bocsánatot.
- Te ezt előre kitervelted! – háborodott fel Georg. – Tudtad, hogy rég szexeltem és nem fogom bevallani.
- Most már mindegy. Meg kell tenned. Vagy vége a játéknak. – mondtad szigorúan.
- Bizony, te találtad ki. A szabály az szabály. – helyeselt kuncogva Tom
- Oké. – add a számát.
Megadtad és már tárcsázott is.
- Halló. Szia, Georg vagyok.---Igen, az a Georg. Csak azért hívlak, mert az előbb bunkó voltam.---Mit magyarázol? – te erre ránéztél olyan „szabály az szabály” tekintettel. – Mindegy, figyelj ide. Bocs, oké?---Ha most nem lenne itt …(neved), nyugodj meg, hogy utánad is mennék, de most nem érsz annyit sem. Úgyhogy fogd be a pofádat és fogadd el a bocsánatkérést, megértetted?---Na, ezt akartam hallani. Csá!
- Mi volt ez? – kérdezted.
- Ez mekkora tapló. Azt mondta, mit nyalom a seggedet, legyek férfi.
- Paraszt! – helyeselt Tom
- Mindegy megtetted, ügyes vagy. – vetted elő legkedvesebb mosolyod.
- Oké, akkor menjünk tovább. Én kérdezem Tomot. – Georg.
- Na, ez jó lesz. – Tom kicsit nyugtalanul.
- Mikor voltál utoljára féltékeny?
- Most utállak Georg!
- Na! Nem utálkozunk, válaszolj! – utasítottad őt, hisz kíváncsi voltál mit fog válaszolni.
Hát jó! Én nem akarok semmi cikiset csinálni. Úgyhogy őszinte leszek! Mikor azt hittem, Gustavval együtt aludtatok. – hazudta, pedig majd megölte a látvány, amikor Briannal iszogattál a parton.
|