Nincs fejmosás. Egyenlőre.

Hazaértél. Már mindenki aludt, pedig szóltál nekik, hogy hazajössz. Benéztél Viki szobájába, nem volt otthon. Bementél a sajátodba, a bőröndöd letetted a földre, és leültél az ágyadra. Még csak pár órája köszöntél el a fiúktól, és máris magányosnak érezted magad. Viki nem tudtad hol van, de miért nincs itt mikor szükséged lenn rá? Ledőltél és eszedbe jutott Tom. Nem köszöntél el tőle. Vajon ez jó döntés volt? Felhívd? Írj neki smst? És mit mondanál, vagy írnál? Különben is már biztos tudja, hogy hazajöttél mégsem keresett. Akkor te miért tedd? Csak rosszabb lenne. Ezekkel a gondolatokkal merültél álomba.

Reggel felkeltél és lementél a nappaliba.

-        Szia kicsim! – ölelt magához apukád. Jó szorosan ölelted. Annyira jól esett a karjaiban lenni.

-        Szia apu!

-        Ennél valamit reggelire, vagy előbb elmeséled mi volt az az újságcímlap, és miért aludtál egy fiúval a nagyanyádéknál, amíg nem voltak otthon? – kérdezte, de igazából nem volt mérges, hiszen itthon voltál épen és látszólag semmi bajod nem volt.

-        Akkor inkább reggeliznék. – mondtad kérlelő tekintettel.

-        Jól van. Majd mesélsz, ha akarsz. – megértően, mert nagymamád már kora reggel felhívta és mindenről beszámolt.

-        Viki?

-        Nem aludt itthon. Brigiéknél van.

-        Tudta hogy jövök?

-        Igen, de már egy hete kérlelt, hogy ott aludhasson. Valami pizsamás szülinapi buli volt.

-        Értem. Mikor jön? – durcásan.

-        Ebédre ígérte magát. De hívd fel, kérdezd meg.

-        Nem. Majd jön. És anyu?

-        Ő pedig üzleti úton van. Tegnap utazott el, két hét múlva jön.

-        Kár. – mondtad kicsit elkenődve.

-        Na, kincsem reggelizz meg és pakold ki a bőröndöd.

-        Rendben. – megetted és felmentél a szobádba. Pakolásztad a ruháidat. Egy idő után hallottad, hogy Viki megjött. Pár perc múlva már kopogott az ajtódon.

-        Gyere be. – szóltál ki.

-        Szia. – nyomott egy puszit az arcodra.

-        Tegnap este jöttem haza.

-        Meg vagy sértődve?

-        Nehezedre esne néha foglalkozni velem?

-        Ezek szerint nem úgy telt a hét, ahogy tervezted?

-        Nem egészen. – ültél le az ágyadra.

-        Na, mesélj. Mi történt? – leült melléd. Mindent elmeséltél neki. Mikor végeztél átölelt. De te most már nem sírtad el magad. Már nem igazán tudtál több könnyet kifacsarni magadból.

-        Egész jól viseled. De emlékszel? Én az első csókotok után figyelmeztettelek, hogy ez lesz.

-        Hagyjuk.

-        És végül Billel miben maradtatok?

-        Hívjuk egymást, írunk e-mailt, tartjuk a kapcsolatot.

-        És Tom? Megpróbálod elfelejteni?

-        El kell felejtenem. Annyira szeretem, de nem bírtam a szemébe nézni és elköszönni.

-        Gondolom észrevette, hogy nem vagy ott. Hogyhogy fel sem hívott?

-        Nem tudom. Túllépett rajtam. De talán jobb is így. Inkább meséld csak el nekem, mi van Tomival!

-        Hát jó. Tudod, mikor hazajöttünk, másnap elmentem Brigiékkel erre arra. És velük volt Tomi. Beszélgettünk és este felhívott. Megkérdezte, találkozhatnánk e kettesben.

-        És te egyből ugrottál. Hát hugi csak azt tudom tanácsolni, amit te nekem Tommal kapcsolatban. Felejtsd el, úgyis összetöri a szíved.

-        Nem fogja. Meglátod.

-        Remélem.

-        Na váltsunk témát. Szombat van. Gyere el velünk bulizni. Apu elengedett.

-        Nem hiszem, hogy elmegyek.

-        Ne már. Meglátod, jól fogod érezni magad.

-        Nem, köszi. Tomival sem akarok találkozni. De te menj nyugodtan, én elleszek.

-        Biztos? De ha meggondolod magad, tudod hol találsz. – mondta és kiment.

Jól esett, hogy elhívott, de nem volt kedved a társasághoz. Apud lehívott ebédelni aztán vissza is mentél a szobádba. 6 körül Viki elment, de előtte még utoljára megkérdezte, meggondoltad- e magad. Nem mentél vele. Inkább beraktad a hifidbe a Tokio Hotel cd-d és lefeküdtél aludni.

Másnap a telefonod csörgésére keltél. Bill volt az. Mevártad míg elhallgat, majd levetted a hangot és beraktad a párnád alá. Visszaaludtál. Egy idő után apud keltegetett.

-        Kicsim, mikor kelsz fel? Már délután 2 óra van.

-        Majd. – húztad a fejedre a takarót.

-        Nagyon szép idő van odakint. Miért nem napozol egy kicsit és csobbansz egyet a medencében? Annyit melóztam vele.

-        Később.

-        Na, kisasszony! Kifelé a friss levegőre! – mondta és levette rólad a takaródat. – Amíg megmosakszol és felveszed a fürdőruhád, csinálok enni.

-        Jól van, megyek. Adj 10 percet. – adott egy puszit és kiment.

Pár perc múlva kikeltél az ágyból, elmentél mosakodni, felvetted a fürdőruhád, magadhoz vettél egy füzetet és egy tollat. Elővetted a telefonod a párna alól. 5 nem fogadott hívásod volt és egy sms-ed:

„ Nem megoldás, hogy nem veszed fel. Hívj, ha szeretnél beszélni velem. Puszi. Bill.”

Vissza akartál írni neki, de úgy döntöttél kicsit később. Lementél a medencéhez és lefeküdtél az egyik nyugágyra. Apud hozott egy szendvicset és üdítőt.

-        Köszi apu. És azt is, hogy nem erőltetted a nagy fejmosást.

-        Az, hogy elvesztetted a szüzességed, komoly dolog és azt szeretném, ha normálisan el tudnánk beszélgetni erről. – te erre nagyon meglepődtél.

-        Beszéltél a mamáékkal?

-        Igen. Elmondott mindent, amit tudott.

-        Tudod. Tomi azért csalt meg, mert nem éreztem hogy eljött az ideje annak. Aztán, mikor Vikivel Németországba utaztunk, Tom az első perctől megtetszett. Nem akartam, hogy ha esetleg összejönnénk, vele is ez legyen a válóok.

-        Szóval elhamarkodtad?

-        Valószínűleg igen. De nem bántam meg. Beleszerettem.

-        De ő nem érdemelte meg.

-        De. Nagyon is. Csak nem illünk egymáshoz.

-        Mikor lett érett nő az én pici lányom? – simogatta meg az arcod.

-        Szeretlek apu. Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy.

-        Te vagy a szemem fénye. Rossz látni, hogy milyen magányos vagy. Nincsenek barátaid sem.

-        De már vannak.

-        És ez kitart majd a távolság ellenére?

-        Nem tudom. – mondtad és ezek a szavak most tudatosították benned, hogy habár a barátaidnak tartod Gustavékat, mégsem lehetnek veled mindig, ha szükséged lesz rájuk.

-        Gondold ezt át szívem. Olyan emberekkel vedd körül magad, akik elérhetőbbek a hébe-hóba telefon és e-mail váltásoknál.

-        Igazad lehet.

-        És mesélj a klipről, amiben az én gyönyörű lányom szerepel.

-        Hát nem fogsz minden részletnek örülni. – mondtad és elmesélted az egész forgatást.

-        Jól gondoltad, ennek annyira nem örülök. De próbálom tartani a fiatal jófej apuka énemet. Amíg nem látom a klippet.

-        Egy hónap múlva lesz az Európai premier.

-        Addig megemésztem. Te pedig láss neki a késői reggelidnek.

-        Oké.

-        És tessék levegőn lenni. Olyan sápadt vagy. Anyád ezt látná.

-        Tényleg, anyu tudja ezeket, amikről beszéltünk?

-        Még nem. Nem fog örülni neki.

-        Én is ettől tartok.

Te megetted a szendvicsed és elővetted a füzetet. Tollat ragadtál és elkezdtél írni. Egy levelet Tomnak. Amiben megismerkedésetek pillanatától kezdve minden érzésed és gondolatod szándékoztad leírni. Sötétedésig kint voltál. Fürödtél és írtál. Sokszor abbahagytad, mert nem voltál benne biztos, hogy akarod, Tom ezeket elolvassa.

Bementél, és felmentél a szobádba. Úgy döntöttél, felhívod Billt.

-        Szia.

-        Azt hittem, nem fogsz hívni. – mondta.

-        Én is. De jó hallani a hangod.

-        Hogy vagy?

-        Sehogy. De apuval nagyon jót beszélgettünk.

-        Haragszik?

-        Nem. Nagyon megértő.

-        És Viki?

-        Nem sokat láttam még, de jóban vagyunk.

-        Akkor jó. Figyelj, akarod hogy hívjalak, vagy inkább te hívsz, ha beszélgetni szeretnél?

-        Bocs hogy reggel nem vettem fel. De már jobban vagyok. Hívj, amikor csak akarsz és Gustav is. Nem akarlak titeket elveszíteni.

-        Nem fogsz. Tudom, kevés hogy csak telefonon tudunk beszélni, de turné után megoldhatnánk, egy közös hétvégét is. Úgyis nyár van.

-        Jó ötlet! Az mikor lesz?

-        Egy hónap múlva. A klipp premierje utáni hétvégén.

-        Már most megbeszélem anyuval. Mikor indultok a turnéra?

-        Holnap hajnalban. Nem sűrűn tudunk majd telefonálni, de a laptopom velem van. E-mailt írhatsz bármikor.

-        Rendben. Te is. Puszilom Gustavot és Georgot is.

-        Átadom. De figyelj valamire kíváncsi vagyok. Tom tegnap a …

-        Nem szeretnék róla beszélni. – szakítottad félbe.

-        Hát jó.

-        Jó turnézást.

-        Köszi. Jó legyél és jelentkezz.

-        Te is. Ne felejts el.

-        Nem foglak.

-        Szia.

-        Puszi.

Letettétek. Jobb kedved lett egyből lementél apudhoz, hogy megbeszéld vele, azt a bizonyos hétvégét.