Földön ülve neki láttam a gitár rész próbájának. Még utoljára aztán befejezem. A szám közepén jelent meg Tina.

- Elég lesz most már. Profin megy az egész. – vette el tőlem a gitárom – Most egy kis lazítás.

- Jól áll ez a rövid haj. – mosolyogtam rá

-  Féltem tőle, de nekem is bejön. – tette be a lejátszóba a zenét – Na, igyunk és táncoljunk.

Kibontottuk az üveg bort és jó kedvig ittuk magunk, majd kedvet kapva a tükör előtt neki álltunk táncolni.

- Na így kell ezt nyomni. – jegyzete meg csípő mozgásomra Tina – Csak lazán.

- Lehet ha legurítanák előtte egy üveg bort könnyebben menne.

- Na akkor mutasd a táncot. – ült le a zenejátszó mellé és betette a dalom.

Jól esett elengedni magam és érzékiséget vinni a táncba, át adva még jobban magam a zene által nyújtott lehetőségeknek. A szám végére nem csak egy embertől származó tapsot kaptam, ha nem az ajtófélfának támaszkodó Tomtól is. Megint nem tudtam hova nézzek zavarba jöttem és leültem Tina mellé a pohár boromat lehúzva.

- Csatlakozol? – hívta meg közénk Tomot

- Csak ha nem zavarok.

- Nem. Ugye Andi? – merültem el előző jelnetben, és Tina oldalba lökése térített észhez

-   Ja persze, hogy nem.  – válaszoltam

- Akkor hozok még egy üveggel. – állt fel Tina és minket kettesbe hagyva távozott teremből

Még mindig zavartan a lábaimat felhúzva, ültem a földön, térdeimen kezemet megtámasztva.

- Csak halottam kintről a számot és gondoltam gyakorolsz.

- Mára elég volt. Tina akarta látni. – néztem végre rá

- Ez még jobb volt, mint a tegnapi

- Egy fél üveg bor után, minden könnyebb. Lehet holnap is ezzel kéne kezdenem. – mutattam a boros poharamat.

- Majd után ünneplünk.

- Ha tovább juttok.

- Tovább fogsz. – mondta ki maga biztosan

- Honnan gondolod?

- Mert tudom. – nézett nyíl egyenesen a szemembe

- Itt vagyok. – ült le újból mellém Tina és Tom kezébe nyomva a poharat töltött neki.

Inkább csak Tina és Tom beszelték meg a holnap napot és, hogy még mindig mi nem tökéletes Tina műsorszámába.

 Reggel korán ébresztettek minket, mert kezdtük a főpróbákat, majd neki álltak a kisfilmjeinket is leforgatni külső helyszínen. Inkább olyan bemutatkozó kis film. Ami végül a lakásunkba történt, bátyámmal egyetembe. Még egy óra pihenés a nagy hajtás előtt és bele bújva a számhoz kiválasztott ruhánkba várakoztunk, hogy adhassuk elő első produkciónkat.

Egy kisebb helységbe várakoztunk sorunkra, ahol a műsor vezetőkkel beszélgettünk, faggattak minket adás közbe egy folytában. Onnan követhettük társaink produkcióját. Hogy tud ilyenkor is ön maga lenni? Meg hazudtolón maga biztos, kacér és minden nő olvadt minden szavától. Mindegyik produkció után, ami nem az ö csapatához tartozott hibákat sorolt, csak azért is, hogy ezzel testvérét piszkálja. Mikor elérte a kívánt hatást, hátra dőlt a széken és elégetten mosolygott.

- Te jössz mindjárt. – Kezembe adták a mikrofont és abban a percben eluralkodott a lámpaláz rajtam.

Féltem nagyon attól, hogy elfelejtem a szöveget, a táncot és beégetem magam és a mentoraimat ezzel, de legfőbbképpen Anyut. De tudtam abba a percbe, hogy össze kell szednem magam és minél jobban teljesíteni. Beálltam a színfalak mögé és vártam, hogy induljon a fal és indulhattok. Minden úgy van, ahogy a főpróbán meg beszéltünk. Elindulok le a lépcsőn és utánam jönnek a táncosok, és meg van mikor hova kell mennem. Utána már ösztönösen ment az egész nem görcsösen és jól éreztem magam a szám alatt. Nagy tapsot kaptam és sikítás, füttyszót. A közönség sorai közt bátyám mellett egy nagy Hajrá Andi táblát lóbálva barátnőm is ott volt. Azt kiabálta Szép volt. Bátyám mellette büszkén állva tapsolt.

A műsorvezető srác Mark jött mellém.

- Gondolom ezzel a tánccal a pasik fejét akartad elcsavarni? Dögös táncot láthatunk. Nekem bejött, de ahogy elnézzem a zsűrinek is. Nagyon átszellemült arccal figyeltek végig.  Gustav. – adta át a szót értékelésre

-  Nem találok szavakat. – nevetett – Csak gratulálni tudok a mentoroknak, hogy ilyet ki tudtak hozni belőled.

- Egy hét alatt nagyon sokat fejlődtél és örömmel látom, hogy nem csak hangod jó, de táncolni is tudsz. De hogy kötekedjek. Azért az elején itt - ott elcsúszkáltál, de gondolom ez a tánc miatt és az izgalomnak tudható be.

- Igen, nagyon tökéletesen akartam mind kettőt.

- Nem kell így ráfeszülni, ha egy kicsit félre lépsz, azt senki nem veszi észre, mert a hangoddal és a kiállásoddal kompenzálni tudod. De örülök, hogy ezt az oldaladat is meg mutattad.

-   Ennyi. – dőlt hátra Tom – Ez volt a lényeg, hogy mást mutassunk meg. Szép volt. – kacsintott rám

- Igen nagyon ügyes voltál és akár hányszor láttam már a próbán, most még jobban lekötötted a figyelmemet. – Georg

- Köszönöm. - emeltem a számhoz a mikrofont

- Úgy gondolom, most minden férfi szívébe bedobtad magad, de aki úgy gondolja, Andi produkciója volt a legjobb azok szavazzanak rá. - Mark

A műsorvezető még elhadarta hogyan lehet szavazni ránk és le is mehettem a vissza a szobába.

Az utolsó reklám szünet alatt jöttek oda hozzánk mentoraink. Lelket önteni belénk és mindenkinek elmondani mennyire jól teljesítettünk és teljesen meg vannak elégedve velünk.

- Szép volt. – ölelt meg engem utoljára Tom – Sikerült azt meg csinálni, amit szeretem volna elérni nálad.   – majd ott hagyva minket mentek vissza a helyükre

 Mind a tizenketten ott álltunk a színpadon és arra vártunk, hogy ki hirdessék a tovább jutókat.  Tina kezét fogtam másik oldalamon Matt ölelt magához és vártuk milyen sors vár ránk. Szólt az idegtépő zene és a műsorvezetők is fokozva az izgalmakat húzták az időt. Majd egyszer csak elkiabálva magukat mondták az első nevet. Tina boldogan borult a nyakamba és akkor jutott el a tudatomig, hogy engem mondtak és elsőnek? Az arcomhoz kaptam és elöntött azaz émelyítő érzés. Tovább jutottam, mosolyogtam teli szájból és át mentem a színpad másik végére. Rá pillantottam és büszkén mosolygott, majd lepacsizták egymás Georggal. Két ember maradt Katrin és Rob. Visszagondolva inkább azt mondom Rob, mint Katrin. A mentoraink elégedetten ültek a székekben, mert mind kettő a másik csapatba volt. Végül Rob kapta a legkevesebb szavazatott és hagyhatta itt a műsort.

Boldogan rohantam oda bátyámhoz és a karjaiba vetettem magam, majd barátnőmet is megölelgettem.

- Nagyon ügyes voltál. – adott egy puszit a homlokomra

- Csajszi. Nem tudtam, hogy te ilyet is tudsz.

- Mentorom hozta ki belőlem.

- Jó pasi.

- Tényleg most már itthon maradsz? – engedtem el a fülem mellett az előző megjegyzését.

- Igen. Ha nem gond egy kis időre beköltözők a szobádba míg nem találok új melót és lakást.

- Miért lenen gond.

Még mindig extázisba voltam, hogy nekem mondták elsőnek a nevem. Ekkora tapsot kaptam és csak elismerő szavakat hallhattam. Büszke voltam magamra és arra, hogy meg tudtam csinálni.

Bent maradott versenyzőkkel ünnepeltünk a nappaliba és egymással osztottuk meg élményeinket, hogy milyen érzés volt ott állni. Nagy volt az öröm a házba.