- Mi? – bámult Tomra értetlenül Sarah.

- Hát ez? – vette fel a pizzás dobozt a földről Bill, aki pont akkor lépett be a stúdióba, mögötte a banda maradék tagjával és Michaellel.

- Mi történt itt gyerekek? Ki ez a lány? – nézett körbe Michael.

- Sarah Watson vagyok. Victoria küldött magához... – pattant fel Sarah és kezet nyújtott Michaelnek.

- Áhá! Ismét összefutunk, ez nem lehet véletlen! – jelent meg Sarah mellett Georg és átkarolta a vállát.

- Igen igen, az előbb szólt, hogy jön valami újonc. Dalszövegíró, aki igazából csak egy egyszerű novellista igaz? – mosolygott kedvesen a lányra.

- Hát, valami olyasmi – nevetett zavarában Sarah.

- Ezt itt te írtad? – mutatott a pizzás dobozra Bill  Michael feje fölött.

- Ó, az nem komoly, semmi értelme az egész szövegnek – legyintett a lány.

- Az már biztos... – nevetett Tom.

- Szerintem nem vészes egy kezdőtől, de tényleg – mosolygott Bill.

- Mutasd csak! – tépte ki Bill kezei közül Michael a dobozkát és olvasni kezdte a tetején lévő pár mondatot – Ezt valamilyen dallamra írtad vagy csak úgy? – emelte most tekintetét a lányra.

- Tom játszott egy dallamot és arra... – nézett zavartan Tomra, aki már rég nem gitározott, csak ült cigivel a szájában.

- Komolyan? Tom elő a gitárral! Ezt pedig próbáld elénekelni – adta vissza Billnek a szöveget.

- Ma még nem énekeltem be, szóval a hangom kegyetlen lesz –magyarázkodott Bill.

- Neked mindig kegyetlen – nevetett Georg és kényelembe helyezte magát Tom mellett.  

Tom nem sok életkedvvel gitározni kezdte újra a dallamot, Bill megköszörülte a torkát és megpróbálta elénekelni a dalocskát. A többiek csak nyugodtan hallgatták, egyedül Sarah izzadt le teljesen mire az a pár sorocska véget ért.

- Nem rossz, határozottan nem rossz – bólogatott elismerően Michael.

- Komolyan? – nézett Sarah csillogó szemekkel

- Azt hiszem üdvözölhetjük a stúdió új dalszövegíróját – mosolyodott el Michael aztán a srácokhoz fordult – Mit szólnátok, ha ezt egy közös ebéddel ünnepelnénk meg?

- Ezen mit ünnepeljünk? Semmi közünk ehhez az egészhez – kérdezte epésen Tom.

- Ne legyél már ennyire negatív Tom! Egy ilyen szép lánnyal élvezet lesz ebédelni – mondta Georg és Sarah mellé battyogott – Na és mond Sarah, van barátod? – kacsintott a lányra. Saraht leverte a víz, amin Tom újabb beszólása sem segített.

- Férjnél van a csaj Georg, és a férje egy elmebeteg pszichopata!

A szobában lévők egy emberként bámulták a lányt. Sarah köpni, nyelni nem tudott.

- Erről nem akarok beszélni... – mondta, majd a pulcsija ujjával kezdett szórakozni.

- Szegényke – mondta kedvesen Gustav.

A beálló kínos csendet Sarah törte meg pár pillanattal később.

- Michael, köszönöm a meghívást, de rengeteg dolgom van, épp egy költözés közepén vagyok – erőltetett Sarah mosolyt az arcára. Hálát adhat az égnek, hogy pár hónapja vett egy pici lakást a belvárosban.

- Ahogy gondolod. A közeljövőben úgyis sokat látjuk egymást mivel most vesszük fel az új albumot igaz srácok? – mosolygott vissza a férfi aztán a srácokra nézett.

- Jajaja, minden nap itt leszünk – helyeseltek a srácok, persze Tom kivételével.

- Rendben, akkor még biztosan összefutunk, köszönöm fiúk, viszont most akkor visszamegyek Victoriához. Te is jössz Michael? El kéne mondanod a véleményedet... – mondta kicsit bizonytalanul a mondat végét Sarah.

- Oh, hát persze! Kicsit szétszórt vagyok – vakarta az állát szégyenlősen Michael.

Sarah elköszönt a srácoktól, majd Michaellel együtt elindultak Victoria irodája felé. Michael elmondta a véleményét a lányról, és arról a bizonyos két strófáról. Mint azt sejteni lehetett, Victoria véglegesítette a lány állását. Sarah holnaptól hivatalosan is dalszövegíró lesz.