1.hét elteltével...

Az elmúlt egy hétben Bill és köztem normálisak voltak a viszonyok ami meglepte a többi srácot de csak ketten tudtuk hogy ennek valójában mi is az oka. Azóta az este óta nem voltam együtt Billel sőt kettesben sem voltunk. Még mindig döntés képtelen voltam bár egyre jobban hajlok Bill felé most hogy Rolival is megromlott a kapcsolatom de ez nem miattam vagy Bill miatt volt. Sok volt a dolgunk mindkettőnknek és eltávolodtunk egymástól és emiatt határozottan eldöntöttem ez így tovább nem mehet hisz ha netán megbeszélünk egy találkozót vagy valami akkor nagyon hamar átmegyünk veszekedésbe és ez egyikünkre sem hat ki jól. Apu még mindig nem jött haza mert volt egy kis gond és nem tudta ott hagyni New York-ot.  Pedig már nagyon jó lenne ha haza jönne nem csak azért mert örülnék ha átvenné a srácok munkáját hanem azért is mert már nagyon hiányzik. De van még egy érdekes dolog amit észre vettem ebben az egy hétben és ez Billhez fűződik. Bill az utóbbi időben nagyon ingerült lett még akkor is képes valakinek leordítani a fejét ha az csak kedvesen próbál vele kommunikálni. Mondjuk hozzám egy rossz szót sem szólt de a banda társaival elég rosszul bánt. Nem tudom mi lehet vele a gond de valahogy éreztem nem minden van rendbe vele. Talán miattam lehet ilyen?

Egyik reggel...

Egy fárasztó nap utáni reggel volt és ismételten kínzó fej fájással küzdöttem. Nos igen az elmúlt hétben nem hogy lankadt volna a fájdalom inkább sokkal jobban fel erősödött és nem csak a reggelekre hatott ki hanem az egész napra ami nagyon megterhelő volt számomra. Általában mindig elfojtottam magamban a dolgot és csak akkor engedtem szabadjára a fájdalmat mikor tudtam egyedül vagyok de még így is Tom a szemfülesebb és látta rajtam hogy valami nagyon nem jó. Mindig mondogatja hogy menjek el orvoshoz de tudtam hogy a gyógyszer miatt lehet amit újabban kapok és ehhez is tudtam a dolgot hogy biztos ahhoz van köze.

Ki keltem az ágyból majd lementem a konyhába ahol Tom reggelizett.

-Jó reggelt. - mosolyogtam rá miközben egy puszit adtam az arcára

-Neked is. Felkészültél a mai találkozásra Rolival? - Tom

-Ne is mond. Tudom hogy meg kell tennem és szerintem ő is sejti a dolgot de olyan rossz. - én

-Ezt elhiszem. Ha szeretnéd elkísérhetlek és a távolból figyelnélek titeket. - Tom

-Megtennéd? - néztem rá nagy szemekkel

-Persze hisz a legjobb barátod vagyok és ilyen esetben nagy szükséged van valakire. - Tom

-Kösz Tom. - öleltem meg

-Nem kell. - karolt át és nyomott egy puszit a fejemre

-Többiek? - ültem vissza helyemre

-Georg nem rég ment fel öltözni. Gustav az udvaron próbálja magát formában tartani. Billt meg még nem is láttam ma. - Tom

-Szerinted mi lehet vele mostanában? - kérdeztem magam elé nézve

-Billel? - Tom

-Igen. Te a testvére vagy neked bármit megoszt. - én

-Most őszintén nem tudom mi lehet vele a gond. Nem kommunikál velem ami eléggé rossz érzés. Pedig elhihetted semmi rosszat nem tettem ellene. - Tom

-És nem is próbáltál vele beszélni? - én

-De már nagyon sokszor de csak keresztül nézz rajtam. - Tom

-Lehet beszélnem kéne vele. Aggódom érte. Ha ilyen lesz mikor apu haza ér engem fog felelősségre vonni hogy mit csináltam Billel. - én

-Nem hiszem hogy ezt tenné. - Tom

-De igen mert még is rám bízott titeket és jobban oda kellett volna figyelnem rátok. És kezdem azt hinni hogy valamit rosszul csináltam Billel. - én

-Ne hibáztasd magad Bill miatt. Nem te vagy a felelős érte. Úgy hogy felejtsd el. - Tom

-Jó rendben. - sóhajtottam fel

Majd Tom bízhatóan rám mosolygott miközben megfogta a kezem. Tom tényleg nagyszerű barátom lett és ezt mindig megmutatja nekem hogy őt bármikor zavarhatom bármi gondom van. Komolyan aggasztott Bill és féltem hogy ha nem jön helyre a dolog apu nem fogja jó szemmel nézni.

Nem sokra rá Bill jött be a konyhába és meglepő kijelentést tett mikor meglátott minket.

-Jó reggelt. - mosolygott ránk - Szeretnék bocsánatot kérni tőletek az elmúlt napokért és főként a hülye viselkedésemért. Nem is tudom mi a fene bajom volt de most már normális leszek. És tőled is bocsánatot kell kérnem Tom. - nézett rá Bill Tomra

-Csak avval a feltétellel ha ezentúl mindent megosztasz nem csak nekem hanem Nykyvel is. - Tom

-Ezt megígérhetem. - mosolygott Bill

-Akkor bocsánat kérés elfogadva. - ölelte meg Tom Bill amit én csak mosolyogva néztem

Majd Bill rám nézett mosolyogva és leült közénk hogy megreggelizünk. Tom és Bill elcseverésztek egymással néha bele vonva engem is de én gyorsan bejeztem a reggelit hisz nem sokára mennem kellett találkozni Rolival. A szobámba mentem ahol gyors zuhany után felöltöztem majd mikor elkészültem még felhívtam Tina-t aki még tegnap este kért meg hogy mindenképp hívjam fel mielőtt elindulok Rolihoz.

Míg én fent telefonáltam eközben Tom is felment a szobájába hogy elkészüljön hogy elvigyen eközben Bill a konyhában folytatta egyedül reggelijét közben azon gondolkodott hogy hogyan tudja  vissza fogni magában az indulatait. Miután kipróbálta a Kimtől kapott szert folyton késztetést érezz arra hogy ne teljen olyan nap el hogy ne szippantson legalább egy keveset fel. De nem gondolta volna hogy ilyen indulatokat vált ki belőle de meg kell fékeznie magát ha nem akarja hogy rájöjjenek mit is csinál ő a szobájában főként nem szerette volna ha Nyky látja meg így mert biztos úgy érezné miatta teszi ezt és ezt nem engedheti meg.

Miután leraktam a telefont Tom már várt rám. Eltettem a telefont majd együtt lementünk a kocsijához majd elmentünk a parkba. Fél óra alatt oda értünk ahol már várt rám Roli.

-Szia. - pusziltam meg mikor oda értem

-Szia. - mosolygott rám - Sétálunk és úgy mondod el amit szeretnél vagy üljünk le és úgy?

-Sétáljunk. - én

-Rendben. - Roli

Majd elindultunk a szökőkút felé.

-Az utóbbi időben nem igazán volt a legjobb a kettőnk között a viszony. És azt hiszem ez nem fog tovább működni közöttünk. - én

-Ebben egyet értek. Szeretlek de elég zűrös volt most minden és a legjobb lesz elengedni téged és külön úttat választani. - Roli

-Azt hittem nehezebb lesz ezt így közölni. - én

-Felkészültem már erre a beszélgetésre csak én nem igazán bírtam volna elmondani ezért vártam meg amíg te mondod ezt ki. - Roli

-Azért ha most nem is de egy idő után remélem a barátságunk azért meg fog maradni. - én

-Igen persze az jó lenne. - mosolygott rám

-Hát akkor ideje mennem. - álltam meg

-Akkor majd valamikor találkozzunk. - Roli

-Biztosan látjuk még egymást. - mosolyogtam rá majd adtam egy puszit az arcára - Szia.

-Szia. - köszönt el

Nem néztem vissza rá csak az autóhoz mentem ahol Tom várt rám. Nem volt kellemes érzés bennem és meglepett hogy Roli már fontolgatta a szakítást. Örülnöm kéne mert van egy személy akihez fordulhatok és akit szerettek is de egyenlőre nem vagyok kész egy kapcsolatra még ha Bill is akit teljes szívemből szerettek. Egyenlőre szingli szeretnék maradni meg amúgy sem tudom még hogy mi legyen Bill és velem. Mikor Tom meglátta hogy közeledem a kocsihoz kiszállt és elébem sietett.

-Jól vagy? - karolt át a vállaimnál

-Igen, jobb túl lenni rajta. - néztem fel rá

-Gyere meg hívlak egy sütire és ha szeretnél beszélni róla én meghallgatlak. - Tom

-Nem akarok továbbra erről beszélni túl akarom tenni magam ezen. - én

-Jól van én megértem. - Tom

-De a sütibe benne vagyok. - mosolyogtam fel rá

-Helyes. - Tom

Adott egy puszit az arcomra majd elmentünk a közeli cukrászdába ahol kértünk egy egy süteményt majd leültünk egy asztalhoz és elfogyasztottuk.

Eközben otthon érdekes dolgok folytak.

Bill kihasználva hogy nincs otthon egyik banda tag sem elhívta Kimet hogy újabb kis zacskóval lássa el.

-Szia Bill. - mosolygott Kim az ajtóban álló Billre

-Szia. Hoztad? - Bill

-Nyughass már Bill. Mikor hagytalak én cserbe téged? - Kim

-Oké csak nem szeretném ha valaki meglátná. - Bill

-Azt mondtad nincs itthon senki. - nézet körbe Kim

-Nincs is csak elővigyázatos vagyok. - Bill

-Persze hisz senki sem gondolná rólad mit is csinálsz a hátuk mögött. - Kim

-Már így is túlságosan furán viselkedem nem tehettem meg hogy gyanút fogjanak. - Bill

-És ha kiderülne mit csinálnál? - ült le a kanapéra Kim

-Fogalmam sincs. - Bill

-Akkor csináld úgy hogy soha ne tudják meg. Okos fiú vagy te megbirkózol vele. - Kim

-De most már menned kéne mielőtt haza nem jön valaki. - Bill

-Előtte tartozol nekem valamivel. - vigyorgott rá majd felkelt a helyéről oda lépett Billhez és hosszan megcsókolta

-Oké megkaptad de most már menj. - húzódott el Bill Kimtől

-Csak nem félsz hogy meglát velem a kis barátnőd? - Kim

-Kim menj. - mondta Bill egyre feszültebben

-Mondtam már hogy nyughass Bill. - Kim

-Menj. - mondta el nyomatékosabban Bill

-Itt meg mi folyik? - léptem be a nappaliba Tommal az oldalamon - Mi a szart keress itt ez a nyomorék?

-Nyomorék a nénikéd. - Kim

-Téged senki sem kérdezett. - rivalltam rá

-Úgy látom semmit sem változtál. Ugyan olyan nagy szád van mint a legutolsó találkozásunkról jah bocs akkor meg se szólaltál mert túlságosan elborított a féltékenység mikor megláttál Bill mellett. - vigyorgott rám gúnyosan Kim

-A kurva anyád. - indultam felé

Tom utánam nyúlt de én már rég Kim haját téptem a földön. Kim se kímélt de bennem több erő bizonyult. Tom próbált leszedni Kimről de miután egy jobb könyököt kapott becsességébe inkább kimaradt a dologból. Bill sem bírta tétlenül nézni igaz nekem szurkolt ami Kimet bosszantotta de ő se próbált közeledni mert nem akart ő is olyan ütést kapni mint bátyja. Nem tudom mennyi ideje téphettem Kimet mikor váratlan vendég lépett be a házba.

-Itt meg mi a jó élet folyik? - hallottuk meg apu dühös hangját amitől egyből abba hagytam Kim tépését és apura néztem

De nem kellett volna mert egy óvatlan pillanatba az arcomba kaptam egy erős ütést amitől ájultan nyúltam el a szőnyegen Kim meg kirohant az ajtón de Tom elcsípte még a kapun belül. Apu meg Billt arrébb lökve tőlem próbált észhez téríteni de nem sikerült.

Apu nem bírta idegekkel felkapott a karjaiba majd rohanva rakott be az autóba és száguldott velem el a kórházba. Bill vele tartott hisz valakinek meg kellett tartania engem. Fél óra alatt beértek a kórházba de én még mindig nem tértem észhez és a fejemből sem akart megszűnni a vérzés. Mikor beértek a kórházba azonnal kezelésbe vettek de apu nem jöhetett be velem.

-Mi a fene történt? És mit kereset az a csaj ott nálunk? - támadt apu neki Billnek

-Valahogy oda talált hozzánk én meg azon voltam hogy minél hamarább eltűnjön onnan és Nyky akkor ért haza Tommal mikor Kimet próbáltam elküldeni. Kim provokálta Nykyt aki egyből Kimnek ugrott. Próbáltuk szét választani őket de Nyky minket sem kímélt ha közbe avatkoztunk. - Bill

-Ez volt az első alkalom hogy Kim ott volt nálunk? - apu

-Nem a második. - Bill

-Miért nem szóltál hogy itt van? - apu

-Nem akartam problémát okozni magam akartam elintézni. - Bill

-Bill hát nem érted mi lett ebből. Nyky kórházban van és ki tudja mi lehet vele. - apu

-Esküszöm én ezt nem akartam. - tört fel Billből az aggodalom ami könnyekben tört elő

-Oké oké nyugi. Tom elintézi Kimet és feltétel nélkül felfogjuk jelenteni őt. Most Nyky fontosabb mindennél. - ölelte meg Bill remegő testét

Bill nem akart arra gondolni hogy ez mind miatta van csak arra koncentrált hogy minden rendbe legyen velem.

Egy órás idegtépő várakozás után egy orvos jött ki a vizsgálóból és oda lépett a kisebb csoporthoz hisz időközben a többi srác is megérkezett a kórházba.

-Melyikük a legközelebbi hozzátartozója a kisasszonynak? - kérdezte

-Az apja vagyok. Jól van a lányom? - lépett elő apu a srácok közül

-Jöjjön velem. - indult el az orvos

-Maradjatok itt. - mondta apu a srácoknak

Majd az orvos után ment de nem volt valami rendben érezte hogy nem jó híreket fog kapni. Remegett a félelemtől hisz a lánya jelenti neki  a mindenét és ha elveszíti őt az sosem bocsájtaná meg magának... soha...