-Szia... – jött zavarba a lány a fürkésző pillantástól.

-Mi a neved, honnan jöttél te szépség? – állt meg Georg Sarah előtt.

-Ö, izé... Sarah vagyok – nyújtotta a kezét a srác felé.

-Georg vagyok, bár ezt szerintem tudod – nevetett jóízűen a saját poénján majd kezet rázott a lánnyal.

-Hol van Michael? Megkeresem – szakította félbe Tom az ismerkedést.

-Áh igen, a hetes stúdióban van. Menjünk.

Mind ketten elindultak abba az irányba, ahonnan Georg pár perce felbukkant. Sarah még nézte őket egy ideig, aztán elindult a titkárság felé. Az ajtó előtt kicsit megigazította a ruháját és beletúrt a hajába majd kopogott.

-Tessék! – hallatszott bentről egy fiatal hang.

-Jó reggelt! – köszönt magabiztosan a lány – Victoria Swant keresem.

-Megbeszélték a találkozót? – kérdezte a lány, aki Sarahval egyidős lehetett.

-Nem.

-Akkor egy pillanat türelmet kérnék – mondta, majd  felvette a telefont, bepötyögött két számot és várt – Asszonyom, egy hölgy van itt, magával szeretne beszélni. ---- A neve? Hogy is hívják? – takarta le a telefon egyik felét és a lányra nézett.

-Sarah Watson

-Sarah Watson.  ---- Igen, értem – majd letette a telefont – Bemehet.

-Köszönöm – búcsúzott a lány, és bekopogott majd bement Victoria Swan irodájába. Victoria a negyvenes évei közepén járhatott, de simán letagadhatott 10 évet.

-Üdvözlöm, miben segíthetek? –  kérdezte a papírjai böngészése közben.

-Munkát szeretnék. Dalszöveg író vagyok.

-Hm... dalszöveg író? Kiknek írt eddig?

-Még senkinek... igazából író vagyok, csak... szeretnék új életet kezdeni és dalszövegeket írni fiatal tehetségeknek – magyarázta Sarah.

-Valami miatt szimpatikus vagy nekem. Tegyünk egy próbát. Keresd fel Michaelt, a kilences stúdióban van, ha a zenei alapjára tudsz rögtönözni egy szöveget, akkor próbaidőre felveszlek.

Sarah nagyokat pislogott és csak egy köszönömöt tudott kipréselni magából. Nem akarta elhinni, hogy ilyen könnyen összejöhet. Bár, a neheze még csak most jön, bizonyítania kell. Még pár évvel ezelőtt jelent meg 3-4 novellás kötete, de aztán feltűnt Oliver és nem tudta folytatni az írás.
Gyorsan lépkedett a folyosón, kicsit el is tévedt  a hatalmas épületben, de sikerült megtalálni a kilences stúdiót. Kopogott és benyitott. Egy idős néni takarította épp az asztal.

-Öö.. elnézést, Michaelt keresem, azt mondták, hogy a kilences stúdióban van.

-A hetes stúdióban nézd meg kedveském, oda mentek át – mosolygott a néni.  

-Köszönöm – viszonozta a mosolyt a lány, majd becsukta az ajtót. A hetes stúdió a folyosó másik részén volt, de azt már sokkal egyszerűbb volt megtalálni. Az ajtó előtt megállt és ugyan úgy mint az előbb kopogott és benyitott.  A stúdió dohányzóasztalán egy csomó pizzás doboz és sörösüveg hevert, akárcsak egy házibuli hajnalán a nappaliban.

-Te követsz vagy mi a rák? – jelent meg  Sarah mellette az ajtóban Tom.     

-Ezt én is kérdezhetném... de, mint már mondtam, munkáért jöttem amit meg is kaptam – füllentett, majd Tomot az ajtóban hagyva besétált a stúdióba és a felszerelést kezdte figyelni.

-Milyen munkát? – lépett be Tom is a szobába és levágódott a kanapéra.

-Dalszövegeket fogok írni.

-Dalszövegeket? Ne már! – nevetett pökhendien Tom, majd a gitárját az ölébe vette, és pengetni kezdte. 

-Csak nem tesztelni akarsz? – fordult Tom felé Sarah

-Akár... – jelent meg egy félmosoly Tom arcán és mélyen a lány zöld szemeibe nézett.

-Ez nem probléma. Játsz valamit! – adta ki az utasítást Sarah, leült Tommal szembe és az egyik pizzás dobozra kezdett irogatni. Tom egy lassú, Sarah számára ismeretlen dallamot játszott. Lassú volt és dallamos. Tom mindig újra meg újra játszotta a dallamot, és alig negyed óra alatt sikerült két strófát megírnia. Sarah kiegyeneseddet, és a pizzás dobozra nézett majd elmosolyodott.

-Tessék, olvasd el és véleményezd! – nyújtotta oda Tomnak büszkén.

-Messze fogok menni, többé nem találkozunk, Neked adom a szerelmemet, Még most is képtelen vagyok, hogy elfelejtsem az emlékét

Most neked, épp neked, Bezárom a szemeimet és imádkozom, Ezt a dalt küldöm neked, bye bye bye – olvasta fel hangosan Tom.

-Na? Negyed óra alatt nem is rossz mi? – nevetett jókedvűen a lány.

-Ez egy szar... – vakkantotta Tom és elhajította a dobozt, majd újra gitározni kezdett.