Miután már elégé kijátszadoztuk magunkat beszélgettünk.

-Annyira szeretlek. - feküdt rám Tom

-Tudom, szívem. Én is nagyon szeretlek. - adtam pusyt a szájára

-Billnek is egy ilyen nagyszerű csajt kellene találnia mint te vagy. - Tom

-De helyette ott van neki Susan. - én fintorogva

-Igen, tudom. - Tom

-Annyira nem bírom az ilyen h*lye libákat, akik csak kihasználnak másokat, hogy bosszút álljanak azon akit kiszemeltek maguknak. De azért féltem Billt, mert ha kiderült, hogy nekünk volt igazunk akkor nagyon össze fog törni, talán jobban, mint Ashleynél. - én

-De nagyon jól tudod, hogy milyen önfejű tud lenni Bill. Makacs mint egy öszvér. De majd megpróbálok beszélni a fejével. - Tom

-Nem kell, majd én beszélek vele, de mielőtt Billel beszélnék elintézek valamit Susannal. - én

-Na arról már szó sem lehet. nem akarom, hogy még a közelében sem legyél. - Tom

-Tudok én magamra vigyázni. - én

-Akkor sem engedem, nem és kész. Téma lezárva. Majd én elbeszélgettek Billel. - Tom

-Na jól van. - én

-Ígérd meg, hogy nem fogsz találkozni Susannal. - Tom

-Ja Tom erre semmi szükség, mondtam, hogy nem fogok vele találkozni.. - én

-De igen is van szükség rá, mert tudom, hogy milyen vagy. És te képes vagy elmenni hozzá. Nagyon jól ki ismertelek már ebben az 5 évben. Szóval ígérd meg. - Tom

-Ha egyszer azt mondom, hogy nem fogok vele találkozni ,akkor úgy lesz. De ha te ennyire szeretnéd akkor legyen, megígérem, hogy nem fogok találkozni Susannal. - én

-Lehet, hogy most úgy érzed, hogy nagyon nincs értelme ennek, de nem akarom, hogy valami bajod legyen. Azt nem élném túl, hogy ha bármi bajod esne. Szükségem van rád, ahogy Davidnek és Mia-nak. - Tom

-Soha nem foglak itt hagyni titeket. Nagyon fontosak vagytok nekem mind a hárman, hisz ti vagytok az én drága kis családom. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire csodálatos életem lesz veled. - én

-Hát ha nekem akkor azt mondták volna mielőtt meg ismertelek volna, hogy így meg fog változni az életem veled, akkor csak simán kiröhögtem volna. De nagyon örülök, hogy így alakult az életem, hogy te vagy mellettem. Na és persze David és Mia is. - Tom

-Régebben meg csak álmodni mertem csak erről, hogy egyszer ennyire sikeres lehetek a bandámmal, és hogy egy ilyen nagyszerű pasi lehet a férjem, akivel lassan már 5 éve együtt vagyok. - én

-Annyira hihetetlen, hogy holnap 5 éve, hogy együtt vagyunk. - Tom

-Igen, elég hihetetlen, hogy már 5 évesek leszünk. De azért egyben nagyszerű. De eltudom képzelni, hogy jó párszor elég kibírhatatlan voltam. - én

-Na igen, jó pár példát tudnák arra mondani. - nevetett fel Tom - Az is nagy szám volt, mikor Daviddel voltál terhes, na akkor néha elég kibírhatatlan voltál, mikor hajnalban felkeltettél, hogy te mit tom én mit akarsz enni, mert megkívántad. - nevette Tom

-Hahj ezt még meddig fogod mondogatni. Mindig felhozod. Mit csináljak ha pont azt kívántam meg? - én

-Én akkor is szerettelek, mikor hajnalban keltegettél, hogy te éhes vagy. - adott pusyt a számra Tom

-Ha már itt tartunk, akkor emlékezz vissza az első találkozásunkra, amikor bent ragadtunk a stúdióban és nem akartál le szállni rólam. - én

-Én ilyesmire nem emlékszem. - Tom

-Csak erőltesd meg szépen a buksidat. Mikor először találkoztunk a turnéval kapcsolatban és te írtál nekem egy cetlit és bele dugtad a kabátzsebembe, hogy találkozni akarsz velem. Ez meg is volt találkoztunk és bementünk és annyira elbeszélgettük az időt, hogy bezártak minket a stúdióba. Ja és azt ne felejtsd el, hogy mennyire megvoltál ijedve, hogy Krisz irodájába akartunk bemenni. - nevettem fel

-Egyáltalán nem voltam megijedve. Csak nem akartam problémát okozni. - mentegetőzött Tom

-Aha persze. - nevettem még mindig

-Ez nem vicces. - durcizott Tom

-Ja te. Te vagy az én kis idiótám. - csókoltam meg

-Te meg az én drága angyalkám. - döntött hátra Tom és megcsókolt

Elég sokáig így voltunk, míg Mia fel nem sírt. Tom rögtön tudta, hogy most le kell rólam szállnia, bármennyire nem akart. Miután lemászott rólam én átmentem Mia szobájába. Miután beértem felvettem Mia-t és megetettem. Miután jól lakott hamar el is aludt. Mikor elaludt adtam egy pusyt az arcára és kimentem a szobából és lementem a konyhába, ahol elkezdtem ebédet csinálni. Persze Tom azt várta, hogy vissza menjek a hálóba, de én nem mentem vissza.

Miután Tom feleszmélt, hogy biztos, hogy nem mentem vissza bement Mia szobájába, hogy megnézze mit csinálok, hát csak épp nem talált ott. Ezért gondolta biztos lent vagyok, le is jött egyenesen a konyhába. Miután beért a konyhába és meglátott engem odajött hozzám, de úgy hogy én nem is vettem észre hogy bejött. És mikor Tom odaért hozzám és hozzám ért úgy megijedtem tőle, hogy egy nagyot ugrottam. Tom ezen csak nevetni kezdet.

-Ez nem vicces. - én

-Ennyire ijesztő vagyok. - nevetett még mindig Tom

-Hát ha a szívbaj akarod hozni rám, akkor máskor jobban csináld. - én

-Nem úgy gondoltam én. - húzott magához Tom

-Tudom én azt. Na de most enged hogy befejezzem a kaját.- én

-Oh az jó mert már kezdek éhes lenni. Kiszívtad minden energiámat. - Tom

-Pedig nem is csináltunk semmit sem. - én

-Ez a vicces benne. - Tom

-Inkább ülj le az asztalhoz és maradj csöndben. - bújtam ki a karjaiból

-Csak akkor ha kapok egy csókot. - húzott vissza

Én erre meg csak adtam egy apró pusyt a szájára.

-Tessék. oszt be. - indultam meg

-Én csókot akartam nem pusyt. - jött utánam Tom

-Tom, hagyd abba. - szóltam rá, mert mindenhova jött utánam

-Mit? - Tom

-Azt hogy loholsz utánam, mint egy puli kutya. - én

-Nem vagyok én puli kutya. - Tom

-De igen is az vagy. - én és bementem a fürdőbe, persze Tom is akart volna bejönni utánam, csak én megelőztem és bezártam az ajtót - Na így már ide nem tudsz utánam jönni.

-Ez nem éri, engedj be. - dörömbölt az ajtón Tom

-Dehogy engedlek. H*lye lennék. Most dolgom van itt. - én

-És milyen dolgod van? Nagy vagy kicsi? - Tom

-Tom, f.ogd már be. - én

-De kíváncsi vagyok rá. Mond meg. - Tom

De én erre nem is válaszoltam semmit sem. Mivel a fürdőben két ajtó volt, az egy ik ami be van zárva, a másik pedig a hálóba vezetett amit nem szoktunk használni, de most használatba vettem. miközben Tom a zárt ajtón akart mindenáron bejutni én addig kiosontam a hálóba és lementem a konyhába. Tom pedig észre sem vett. Miközben próbált bejutni megszólalt a telója. Kikapta a telóját és felvette.

-Igen? - Tom

-Hali Tom! Georg vagyok. - Georg

-Hy. Mizus? - Tom

-Csak szólni akartam, hogy ma este ne csináljatok Nykyvel semmi programot. - Georg

-Miért is? - Tom

-Azért mert Dóri és én szeretnénk egy vacsit csinálni. - Georg

-Ja jól van, de nyugtass meg, hogy nem te csinálod a vacsit? - Tom

-Megnyugodhatsz, mert Dóri csinálja a vacsit. - Georg

-Huh akkor meg nyugodtam . -Tom

-Akkor várunk titeket 6-ra. - Georg

-Oké. Ott leszünk. Csá. - Tom

-Csá. - georg

Majd letették. Tom eltette a telóját és újra a fürdőbe akart bejönni.

-Nyky! - kopogott az ajtón Tom

-Tessék. - szólaltam meg a háta mögött

-Te meg mikor jöttél ki? - fordult meg Tom

-Elfelejtetted, hogy a fürdőből másik kijárat is van? - én

-Uh b@aszus, tényleg. Oh de kis gono.sz vagy. - Tom

-Tudom. - én

-Na jó ezt majd később elintézzük. Most hívott Georg és mondta, hogy 6-ra menjünk át hozzájuk vacsira. - Tom

-De ugye nem Georg főz most? - én

-Nem. Dóri fog főzni. - Tom

-Hála az égnek. - én

-Azért annyira nem volt rossz amit Georg főzött. - Tom

-Még, hogy annyira, rettenetesen rossz volt. Georgnál még Bill főztje is jobb. - én

-Hát de na most mit tudok én ez ellen tenni, ők már csak ilyenek. Majd tőled vesznek órákat. - Tom

-Ah persze, még az hiányozna. Elég egy h*lye a házba, nem kell még kettő. - én

-Na. Nem is igaz. - durcázott be Tom

-Na jó, inkább megyek Katy-hez elhozom Davidet. - indultam le a földszintre

-Várj megyek én is. - jött utánam Tom

-Minek? Nem fogok máshova menni, csak Katyékhez. - én

-De inkább azért elmegyek. - Tom

-Akkor mégis ki vigyázz mia-ra? - én

-Oh tényleg, el is felejtettem. - Tom

-Na látod, na majd jövünk. - adtam pusyt a szájára és kisétáltam az ajtón

Majd elmentem Katy-ékhez...