Szóval mikor reggel felébredtem egy váratlan személy állt az ágyam mellett, még hozzá Susan.

-Te meg mit keresel itt? - ültem fel az ágyban

-Csak elakarok neked mondani egy két dolgot. - Susan

-Hagyjál békén a dolgaiddal, egyáltalán nem vagyok rá kíváncsi. - én

-Nem érdekel, hogy mit akarsz te én akkor is elmondom amit akarok. -Susan

-Nem akarsz már végre békén hagyni és elhúzni innen. Inkább az lenne a legjobb ha Bill életéből is eltűnnél. Ugy se szeret téged. - én

-Addig nem fogok elmenni míg nem álltam bosszút rajtad. - Susan

-Milyen bosszút akarsz te? Nem tettem én semmit sem. - én

-Dehogy nem, börtönbe juttattad a nővéremet. - Susan

-Milyen nővéredet, én aztán senkit sem juttattam börtönbe. - én

-Akkor erőltesd meg az agyadat és emlékezz vissza, hogy nem rémlik-e neked a Maya név. - Susan

-Maya a nővéred? - néztem Susanra meglepődve

-Ügyes vagy eltaláltad. - Susan

-Azért elmondanék neked valamit. Maya saját magát juttatta börtönbe. Én arról nem tehetek, hogy egy ideg beteg a nővéred. - én

-Fogd be! Akkor is te tehetsz arról, hogy Maya majdnem az egész életét börtönben tölti. - kevert le egy nagy pofont Susan nekem

-Hagyjál már a jó életbe bele békében. Megmondtam már, hogy Maya saját maga tehet arról, hogy börtönbe került. Az nem zavar, hogy majdnem megölt engem, ha? - kezdtem el kiabálni

-Az lett volna a legjobb. De neked kilenc életed van, mint a macskának. - Susan

-Húzzál már el innen a jó életbe. - kiabáltam rá

-Mi ez az ordibálás? - jött be a kórterembe Bill

-Jaj Bill. Olyan jó, hogy itt vagy. - borult Susan Bill karjaiba

-Már megint mi volt. - ölelte meg Bill Susan

-Csak próbáltam vele normálisan beszélni erre meg elkezdett velem ordítozni, de úgy hogy semmi oka sem volt rá. - Susan "sírva"

-Mi van? Nem kéne azért ennyire játszani az agyadat. - én

-Nyky most már fejezd be! Miért kell neked ilyen utálatosnak lenned Susannal? Nem voltál te ilyen, az utóbbi időben nagyon megváltoztál, már rád sem lehet ismerni. - Bill

-Én meg azt nem értem, hogy tudsz ilyen vak, hogy nem veszed észre, hogy Susan nem az akinek mutatja magát. nem is szeret, csak tetteti az egészet, csak azért, hogy tönkre tehesse az életemet, azért mert a nővérre Maya börtönben van. - én

-Miket zagyválsz te itt össze vissza? Nyky te drogozol vagy mi? - Bill

-Drogozik az agyad az. Tudod ,mit húzzál el a jó büdös francba a r.ibancoddal együtt. - kiabáltam rá Billre. - Ha nem akarsz nekem hinni, akkor így jártál és tudod mit jobb ha nem is találkozunk és nem kell engem és Davidet és Miat látogatnod. - mondtam dühösen

-Gyere Susan, jobb ha megyünk. - fogta meg Bill Susan kezét, majd az ajtó felé mentek

-Jól teszitek. - én

Majd kisétáltak az ajtón. Ahogy kiléptek az ajtón elkapott a sírás. Nagyon bántott a dolog, hogy Bill nem hitt nekem. Annyira fájt, hogy Bill nem bízik bennem. Nem is értettem, hogy lehet ennyire naiv.

Eközben Billéknél:

Bill és Susan csöndben sétálgattak haza fele és nem szólt egyikük sem egymáshoz. De Susan megtörte a csendet.

-Minden rendben? - nézet Billre Susan

-Mi? Ja persze, minden rendben. - Bill, de nem nézett Susanra, csak maga elé bámult üresen

-Látom rajtad, hogy nincs valami jól. Bánt valami? - Susan

-Semmi. - Bill

-Bill. - állt le Susan és evvel Billt is megállította

-Csak fáj, hogy Nyky ennyire rosszul bánik veled. Nem volt ő ilyen. - Bill

-Ne foglalkozz vele. Én elfogadtam, hogy nem nyertem el a tetszését nála, de hát ez van. De ha ennyire bánt a dolog, hogy Nykyvel nem jövök ki akkor talán jobb lenne ha befejeznénk a kettőnk dolgát. - Susan

-Ne, én azt nem akarom. Szeretlek és nem érdekel Nyky és bárki más véleménye. Az a fontos, hogy én tudom, hogy milyen vagy és a többiek szó beszéde egyáltalán nem érdekel. - Bill

-Szeretlek. - ölelte meg Susan Billt

-Én is. - adott Bill egy csókot Susannak

Majd szép lassan haza ballagtak.

Nálam:

Nekem még mindig a könnyeim folytak egyszerűen nem tudtam abba hagyni a sírást.

-Jó reggelt szívem. - jött be a kórterembe Tom mosolyogva, de mikor meglátta, hogy sírok lefagyott az arcáról a mosoly és oda sietett hozzám - Szívem, mi a baj?

De én nem válaszoltam, csak átöleltem Tomot és tovább sírtam.

-Jól van, nincs semmi. - simogatta a hátam Tom

Miután egy kicsit megnyugodtam elmondtam Tomnak mindent ami történt. Először Tom meglepődve nézett rám miután befejeztem a mondani valómat.

-Most komolyan Susan Maya húga? - nézett rám Tom meglepődve

-Ezek szerint. Tom én félek. Mi lesz ha Maya ki jön a börtönből és felkeres? - néztem Tomra könnyes szemekkel

-Erre ne is gondolj. Nem engedem Mayának, hogy hozzád nyúljon. Nem kell aggódnod és mindig itt leszek veled és megfoglak védeni akár Mayától akár Susantól. Nem fogom engedni senkinek sem, hogy bántson. És, hogy Bill ennyire önfejű és naiv akkor úgy kell neki, majd előbb utóbb úgy is nagyot fog koppanni, úgy mint Ashleynél. - ölelt meg Tom

-Jaj Tom ,annyira jó, hogy itt vagy. - szorítottam magamhoz Tomot

-Én mindig itt leszek. De próbáld most már elfelejteni a történteket és ne foglakoz Billel sem Sussanal. - Tom

-Rendben, megpróbálom. - én

-Ez a beszéd. Na de hogy felvidítsalak beszéltem az orvosoddal, hogy mikor jöhetsz ki, és elintéztem, hogy ma haza jöhess velem. - Tom

-Végre valami jó is történik ebben a napban. És mikor megyünk? - én

-Akár most is. - mosolyodott el Tom

-Rendben, akkor gyors felöltözök és mehetünk is. Míg én felöltözöm addig elmennél Mia ért? - én

-Persze, mindjárt jövünk. - adott egy pusyt a számra majd kiment a szobából

Én pedig előkerestem a ruhámat, amit Tom hozott be nekem még tegnap, majd gyorsan magamra kaptam. Mire felöltöztem Tom is visszaért Mia-val karján. Összeszedtem még egy pár cuccot,amit tegnap hoztak nekem a srácok, majd még kikértük a zárójelentést és haza mentünk.

Mikor haza értünk bementünk a házba és lepakoltunk a nappaliba. David Katyvel és Nicolal volt, hisz általában ilyenkor mindig ott van, nagyon szeret ott lenni és elég jól ki is jön Nicolal.

Miután lepakoltam a holmijaimat a nappaliba felvittem Mia-t a szobájába. Tom saját kezűleg készítette el Mia szobáját, mivel nem tudtuk, hogy Mia lány lesz, ezért halvány színeket használt a szobában, de míg Mia nem született meg addig semmi bútor nem volt benne, de tegnap Tom intézkedett ez ügyben és mindenféle bútort beszerzett neki és nagyon szépen meg volt csinálva az egész szoba. Betettem Mia az ágyába, majd néztem ahogy békésen szunyókál. Nem sokra rá Tom jött be a szobába. Majd odajött hozzám és átölelt hátulról.

-Na milyen lett a szoba? - Tom

-Nagyon szép lett, ügyes vagy. - én

-Mit kapok érte cserébe? - mosolygott Tom sunyin

-Nem is tudom. - gondolkoztam el, mire adtam neki egy csókot és kisétáltam a szobából

-Ennyi? - nézett rám Tom

-Aham. - én

-Gonosz vagy. - Tom

-Ha tényleg úgy gondolod akkor egy 10 perc múlva várlak a fürdőben. - mosolyodtam el, majd kimentem a szobából

10 perc elteltével Tom nyitott be a fürdőbe, csak ép nem talált sehol, mikor beljebb lépett én álltam meg a háta mögött és átölleltem hátulról és adtam egy pusyt a nyakára, amire nyögött egyet.

-Tetszik mi? - én miközben adtam egy újabb apró pusyt a nyakára

-Még hogy. De így jobb lenne. - fordult velem szembe, majd adott egy forró, de annál szenvedélyesebb csókot

Majd felkapott az ölébe és egyenesen a hálóba vitt ahol óvatosan lerakott az ágyra, majd rám feküdt és egy csomó szerelmes és érzéki csókokkal halmozta el az egész testemet, persze ennél tovább nem mentünk, mert az még egy kicsit korai lenne, de így elég élvezhető volt a dolog...