-Ühüm!:)-,Csókolt meg, aztán elindultunk...Egész nap sétáltunk meg pihentünk, aztán este jól kitomboltuk magunkat, majd hajnali 4-kor aludni mentünk.Másnap fél 2-kor ébredtem a szobámban.

-Jó reggelt!-,Hallottam Anna suttogó hangját.

-Hello!Hány az óra?-,Nyújtózkodtam óvatosan, hogy Billt fel ne keltsem.

-Már fél 2...Huh, Bill jól bevágta a szunyát!-,Nézett végig a mellettem szuszogó Billen.

-Jah...Inkább nem keltem fel az alvó oroszlánt.Kajáltatok már?-,én

-Én még nem, a többiek meg alszanak.-,Anna

-Elmegyek zuhanyozni, 10 perc és lent leszek, ok?-,én

-Ok, addig elkezdek kaját csinálni.-,Anna, majd kiment én pedig a fürdő felé vettem az irányt.Miután kész lettem, lementem segíteni a reggelinél.

-Guten Abend, drága barátnőm!XD-,Köszöntem a meglehetősen kómás Lisnek, aki épp akkor csoszogott le a lépcsőn.

-Haha!...Kávét vagy életet!-,Mondta nem túl frissen és leült mellénk.

-Tessék!-,Adott neki egy bögre kávét Anna.Lassan Georg vánszorgott le a lépcsőn.

-Jó reggelt csajok!-,Köszönt álmosan és ásított egyet.

-Neked is!-,Köszöntünk hasonlóképpen.Miután Georg az asztalhoz ért, hátulról átölelte Lisát...Kezdtük érezni, hogy mi nem nagyon kellünk oda...

-Öm, megyünk, felkeltjük a fiúkat.-,Anna

-Ok!:)-,Georg és Lisa. 

-Megyek, keltem Gustavot!:)-,Mondta Anna már a szobám előtt és elindult a sajátja felé.

-Rendben!:)-,Majd bementem a szobámba.Bill még mindig édesen aludt.Odamentem hozzá és finoman megpusziltam az arcát, mire felébredt.

-Szia!:)-,Köszönt álmosan és maga mellé húzott.

-Jól aludtál?-,Kérdeztem mosolyogva, miközben a mellkasán pihentettem a kezem.

-Ühüm...-,Puszilta meg a szám, amiből rövidesen csók lett.Bebújtam mellé a takaró alá, a fejem pedig a mellkasára hajtottam.Átölelt és a hajam kezdte birizgálni.

-Szeretlek!-,Szólalt meg egy kis idő után, mire ránéztem és megcsókoltam.

-Én is téged!:)-,én...Teltek a napok és megint az iskolában találtam magam.14.-e volt.:

-Szia Becky!:)-,Köszöntem neki, mikor bementem az osztályba.

-Hello!...-,Nem volt túl bldog.

-Mi a baj?-,Kérdeztem tőle.

-Menjük a hátsólépcsőházba!-,Nézett rám könnyes szemekkel.

-Gyere!-,Mondtam és gyorsan odamentünk, majd Becky zokogva a nyakamba borult.

-Mi történt?Mi a baj?-,Kérdeztem aggódva.

-Karllal szakítottunk!-,Mondta sírva, mire szorosabban átöleltem, hogy megnyugtassam.

-Dehát miért?-,Csodálkoztam.

-Összevesztünk valami hülyeségen, amiből hatalmas balhézás lett, aztán ...-,Becky, de nem bírta végigmondani, mert becsöngettek.

-Menj, nehogy elkéss!-,Becky

-Nem, itt maradok veled!-,Mondtam határozottan.Negyed órán keresztül megállás nélkül sírt, aztán mikor lenyugodott, bementünk a terembe.

-Maguk mégis hol jártak?!-,A tanár dühösen.

-Elnézést, tanárnő!-,Szólalt meg Becky halkan, kisírt szemekkel.

-Mi van kislány?Csak nem sírtál?-,Kezdett el röhögni az egyik bunkó és lassan már az egész osztály nevetett .

-Azonnal fejezzék be!-,Emelte meg a hangját a tanárnő, mire az egész osztály elhallgatott.

-Ülljenek le, óra után megbeszéljük!-,Mondta normális hangnemben.Mindketten a padunkhoz sétáltunk és helyetfoglatunk.Óra után 6 szemközt beszéltünk a tanárnővel, aki megértő volt, és közölte, hogy hajlandó szemethunyni a dolog felett.A 6. óra után felhívtuk Becky anyukáját és Silviát, hogy Becky átjöhessen...Egész délután beszélgettünk meg tanultunk, majd este 8-kor jött érte az anyukája és hazavitte...