Nemsokára kész lettünk, és bementünk öltözni.

-Jól áll ez az ing!:)-,Mondtam és átöleltem Billt, akin egy fekete ing volt.

-Köszi!:)-,És megpuszilta  számat.A nyakában egy ezüstszínű halálfej lógott.

-És a fejed is cuki!-,Suttogtam a fülébe és megcsókoltam a nyakát.Éreztem, ahogy kirázza a hideg.Hirtelen magához húzott és megcsókolt, aztán együtt ledőltünk az ágyra.Most én kerültem feülre és úgy csókoltam hol a száját, hol a nyakát.

-Hmmm ez tetszik!...És te is!:)-,Aztán átfordított és most ő csókolt meg.

-Menjünk enni!:)-,én

-Ok!:)-,És felálltunk, aztán kimentünk a konyhába, és leültünk enni.

-Mi van?-,Kérdeztem furcsán nézve, mert Bill egyfolytában mosolyogva bámult.

-Semmi.:)-,És megcsókolt.

-Furcsa vagy ma!:)-,én

-De te is!:)-,Bill

-Ühüm...mi van velünk?-,És a bögrémben gőzölgő kávémra pillantottam.

-Nem tudom...Csak azt tudom, hogy nagyon szeretlek!:)-,És újra megcsókolt.

-Ennek örülök:)...Szerintem Tomék ma hazajönnek?-,én

-Szerintem nem...-,Bill

-Használjuk ki, amíg nincsenek itt!-,Én huncut vigyorral.

-Hogyan?:)-,Bill, mintha nem tudta volna, hogy mire gondolok.

-Menjünk be, és megmutatom!:)-,És bementünk a szobájába, aztán...nem írom le!XD

-Annyira...szeretlek!-,Mondta, miközben a nyakam csókolta.

-Én is téged!Nagyon, nagyon!-,És végigsimítottam a hosszú, fekete haján.Lassan felkeltünk, és öltözködni kezdtünk.Én már felöltöztem és odaléptem Billhez, aki épp akkor vette fel az ingét.Óvatosan elkezdtem begombolni azt, miközben ő mosolyogva nézett rám.

-Úgylátom, tényleg tetszik ez az ing.:)-,Bill

-Ühüm...-,És végigsimítottam a már begombolt ingén, aztán ránéztem.A fülemhez hajolt, és belesuttogott:

-Szeretlek!Mindennél és mindenkinél jobban!Veled akarom leélni az életemet!...-,Mondta határozottan és vállamra hajtotta a fejét.Egy pillanatig fel sem fogtam, hogy mit mondott.Egyszerűen csak álltam ott kövé dermedve, és nem tudtam, mit mondhatnék.Átöleltük egymást, úgy álltunk az ágya mellett.Ő a nyakamba szuszogott, éreztem minden egyes lélegzetvételét, minden egyes szívdobbanását...Értettem, amit az elött 1 perccel mondott, de nem mertem elhinni.

-Én...én nem tudom, hogy mit mondjak...-,Mondtam halkan, csukott szemekkel.

-Semmit...-,Sóhajtott nagyot, és elengedett, de én visszahúztam.

-Én is így érzek!-,Mondtam halkan, és megpusziltam a nyakát.

-Tényleg?:)-,Bill és rácsúsztatta a kezét a nyakamra.

-Igen!Nagyon szeretlek!:)-,Adtam puszit a szájára.

-Én is téged!:)-,És megcsókolt.

-Szerintem a téli szünet egy részében otthon leszek...-,Szólaltam meg.

-Mármint Magyarországon?-,Bill a szemembe nézve.

-Aha...Annyira fogsz hiányozni!-,És átfontam a karjaimat a derekán.

-Mi lenne, ha veled mennék?-,Bill kíváncsian.

-Az jó lenne!:)-,én

-Megmutatod majd az országot?:)-,Bill

-Persze, de főként Budapestet, mert ott lakom.:)-,én

-Ok, már alig várom!:)-,És megpuszilta a számat...Megint csak eljött a hétfő, és vele a suli is, viszont nemsokára téli szünet, és az jó!:)A nap megint csak unalmasan telt, nem történt semmi érdekes.Épp az ágyamon fekve tv-ztem, amikor kopogtak:

-Gyere!-,Kiabáltam ki.

-Szia!Bejöhetünk?:)-,Lis

-Persze!:)-,én

-Olyan rossz, hogy nincsenek itt a srácok...-,Anna és leült az ágymra.

-Aha...Ez van, ha hírességekkel járunk...-,Lis, mire mindannyian elmosolyodtunk.

-Annyira furcsa...-,Anna

-Mi?-,Lis és én.

-Soha nem gondoltam úgy rájuk, mint sztárokra.-,Anna

-Én sem!-,Lisa

-Ők nem azok a tipikus pihentagyú roksztárok, és ezt imádom bennük...-,Mondtam és hanyat dőltem az ágyon.

-Én is!-,És követték a példámat, aztán nevetni kezdtünk.Nemsokára megint kopogtak:

-Gyere!-,Mondtuk egyszerre.

-Sziasztok!-,Lépett be az ajtón Bill, Gustav és Georg...