Másnap reggel korán keltem hisz a srácokat fel kellett készíteni az interjúra. Tegnap este rengeteget gondolkodtam és még mindig azon voltam hogy Billel legyek és ettől senki sem tudod eltántorítani. Már azt is kigondoltam hogy fogom közölni Rolival hogy még se legyek túl bántó vele és szépen váljunk el egymástól.

Miközben gondolataimba merengtem addig elkészítettem a srácok reggelijét majd mikor végeztem felmentem az emeltre hogy felkeltsem az álomszuszékokat. Georggal és Gustavval nem sok dolgom volt na de Tommal még annál jobban Billbe meg bele se mertem gondolni.

-Tom kelj már fel. - lökdöstem mikor még mindig csak morgolódott - Ha nem kelsz fel most te fogod megbánni.

-Legalább 5 percet adj. - Tom

-Nem Tom nincs 5 perc. - húztam le róla a takarót

-Rosszabb vagy mint az anyám. - ült fel az ágyban és szemeit dörzsölgetve nézett rám

-Te pedig rosszabb vagy mint egy 5 éves. Ki az ágyból és 10 perc múlva ha nem jelensz meg a konyhában felöltözve egy vödör jéghideg vizet fogok rád borítani. - én

-Úgy se mered. - Tom

-Ne higgy ebben drága. - mosolyogtam rá

-Oké ott leszek. - dőlt el az ágyban

-Ne feledd rád vár a víz. - mondtam majd kiléptem a szobából

-Rosszabb mint az apja. - morgott Tom majd ki kelt az ágyból és a fürdőbe ment

Mikor kiléptem Tom szobájából mosolyogva mentem be Bill szobájába hogy felkeltsem és csak remélni tudtam hogy könnyebb dolgom lesz mint Tommal. Addig semmi gond nem is volt mikor beléptem a szobájába de mikor az ágyához léptem sokkolva álltam ott mikor megláttam Kimet Bill mellett aki hiányos öltözetben feküdt. Nem akartam hinni a szememnek. Úgy éreztem magam mint aki át lett verve. A sírás marta a szemeim és össze szorult torokkal bámultam még mindig a alvó párosra. Aztán Tom rontott be a szobába ezek szerint ő tudott a dologról.

-Elkéstem. - pillantott rám Tom - Nyky. - lépett oda hozzám

-Keltsd föl az öcsédet és küldje el ezt a ribancot. - mentem ki szinte rohanva a szobából

Most mondja meg nekem valaki hogy mi ez az egész? Ha Billnek nem kellek már akkor mért nem mondja és mért játszadozik velem? Vagy ez az egész csak egy játék volt és csak azért találta ki hogy tönkre tegyen mert ha igen akkor nagyon jó úton jár. Ideges és dühős voltam mind Billre és mind Tomra de főleg Billre akiben nagyon nagyot csalódtam. És átverve érzem magam. Talán Tinának van igaza és tényleg nem kéne szakítani Rolival az ő érzései tiszták irántam de Billben hogy bízzak meg ezek után. Tisztán látható hogy csak játszik velem semmi több. Amiket mondott az csak egy színjáték volt. Én meg hülye libaként viselkedve bíztam benne és bele szerettem. De nem fogja megköszönni amit kap nem adom meg magam többet neki.

Bementem a szobámba ahol a telefonomhoz lépve írtam Tinának de csak annyit hogy felejtse el a tegnapi beszélgetésünket és nem fogok szakítani Rolival csak egy hülye érzelem kitörés volt számomra. Miután elküldtem már jött is a hívása.

-Szia. - vettem fel

-Figyi nagyon sajnálom a tegnapit és hogy úgy ott hagytalak. De mi ez az egész? Már nem értem. - Tina

-Átvert Tina. Csak játszik velem. - tört ki belőlem a sírás

-Ezt hogy érted? - Tina

-Felakartam kelteni mert lesz egy interjújuk és mikor oda léptem az ágyához megláttam azt a ribancot mellette én meg totál idiótának érzem magam hogy hittem neki. - én

-Na jó most át megyek és kinyírom Billt. - mondta Tina

-Ne Tina el intézem ezt én. Hidd el tőlem se fog szép szavakat kapni. Nicol Jost-ot nem lehet földbe taposni. - törtem le az arcomról a könnyeket

-Ez az én barátnőm. - mondta Tina és tudtam hogy mosolyog

-Sosem fogja elfelejteni a nevem abban biztos lehetsz. - én

-Adj neki kislány. Egy ilyen tökkelütött gyerek nem verhet át téged. - Tina

-De most leteszlek mert még el kell készülnöm. - én

-Mikor érsz haza? - Tina

-Fogalmam sincs de ha van kedved este gyere át tartunk egy csajos dvd-zős estét. - én

-Benne vagyok. A kaját viszem. - Tina

-Rendben és meg a filmről gondoskodom. - én

-Jól van akkor este találkozzunk. Szia. - Tina

-Puszi. Szia. - én

Majd letettük. Örültem hogy végre Tinával rendeződtek a dolgaink és erős leszek és nem fog porba tiporni egy kis srác aki játszik a lányokkal. Miután kimérgelődtem magam bementem a fürdőbe ahol lezuhanyoztam majd zuhany után magamra tekertem egy törölközött és a szekrényemhez léptem hogy kiválasszam a ruhámat. Szép idő volt így úgy döntöttem nem fogok nagyon beöltözni és mivel ez lesz az első komoly megjelenésem mint apu segéde ezért túl kirívó ruhát sem vehetek fel. A végére egy lila pánt nélküli térd föléig érő ruha volt hozzá pedig egy magassarkú. Magamra kaptam a ruhát majd kiegyenesítettem a hajam tettem fel egy halvány sminket majd magamra kaptam a cipőm és lementem a konyhába hogy megreggelizem.

-Oh de csinos vagy. - nézett végig rajtam Georg

-Köszi. - mosolyogtam rá

-Ha meglátnak velünk nem fogják elhinni hogy David lánya vagy. - Gustav

-Még így se fogják szerintem abban sem vagyok biztos hogy apu tájékoztatta őket hogy nem ő fog megjelenni a riporton hanem én. - ültem le az asztalhoz és magamhoz vettem egy pirítóst

-Nem hiszem hogy ezt a dolgot kihagyja David. Ha már nekünk bevallotta van egy lánya akkor mért ne kürtölné világgá ezek után. - Georg

-Egyet értek Georggal. Ha én David helyében volnék világgá kürtölném milyen gyönyörű lányom van. - mosolygott Gustav

-Na jó hagyjátok abba még a végén azt fogom gondolni hogy zavarba akartok hozni. - nevettem fel

-Nem áll szándékunkban csak az igazat mondtuk. - Gustav

-Köszönöm hogy ilyen kedvesek vagytok de most nagyon izgatott lettem. Jobban izgulok mint ti pedig elhihetitek én nem szoktam az lenni de most. - én

-Nyugi mi ott leszünk veled. - fogta meg az egyik kezem Georg

Rájuk mosolyogtam és adtam egy egy puszit az arcukra. Beszélgetünk egy ideig közben megreggeliztünk. Az ikrek még nem jelentek meg de valahogy nem is izgatott. Most Tomra is mérges voltam mert nem mondta el nekem hogy a K betűs személy ott fetreng a drága látos öcse ágyában. Ha Tom elmondta volna akkor is rosszul esett volna de így hogy magam szembesültem a ténnyel hogy mennyire át lettem verve a szívem tört darabokra. De akármennyire rossz és fáj nem mutatom ki senki előtt. Majd szép lassan helyre fogok jönni.

Míg én lent ücsörögtem a két sráccal akik folyamatosan szórakoztattak eközben Tom kiugrasztotta az ágyból Billt és Kimet.

-Öcsi ezt jól megcsináltad. Ha szerencséd van Nyky nem szól az apjának - mondta Tom

-Nyky itt volt? - nézett ijedten Bill Tomra

-Igen és neked hála most tutira engem is utál. - Tom

-Látod cica sikerült a tervünk. - szólalt meg Kim

-Terv? Milyen terv?- nézett értetlenül Tom Kimre

-Hát hogy megleckéztessünk ezt a kis csajt. - Kim

-Mi van? Ti most komolyan szövetkeztettek Nyky ellen? Hát most öcsi komolyan mérhetetlenül csalódtam benned. - Tom

-Nem is úgy volt. - mentegetőzött Bill

-Hagyjuk Bill. - fojtotta belé a szót majd kiment a szobából

-Remek. - dühöngött Bill miután Tom kiment a szobából

-Ugyan majd megbocsájt neked hisz a testvéred. - simított végig Kim Bill mellkasán

-Minek kellett kinyitnod a szád? - nézett rá dühösen miközben elvette Kim kezét a mellkasáról

-Ne hogy már rajtam töltsd ki a dühödet. - ragadta meg Kim Bill nyakát és a párnák közé lökte - Mondtam már hogy velem ne szórakozz.

Bill nem tudott megszólalni a hirtelen jött rémülettől. Még akkor sem nyugodott meg mikor Kim elvette kezeit a nyakáról és bement a fürdőbe. Majd pár perc elteltével Kim felöltözve jött ki onnan majd adott egy csókot Bill szájára.

-Majd kereslek és ezt itt hagyom nálad. - nyomott Bill kezébe egy kis zacskót - Használd el.

Rá mosolygott majd mielőtt elment volna egy újabb csókot kért Billtől majd elment.

Épp a szobámban pakoltam össze a dolgokat mikor Tom lépett be rajta.

-Nyky. - szólalt meg

-Mit akarsz? - kérdeztem cseppet sem kedvesen rá sem nézve

-Tudom hogy dühős vagy és nagyon sajnálom. És akár fel is pofozhatsz megérdemlem de kérek ne nézz át rajtam. - Tom

-Igen valójában megérdemelnéd hogy felpofozzalak de mit érek én el vele? - néztem rá

-Hiba volt védni Billt és szólnom kellett volna neked. - Tom

-Azt hittem a barátom vagy de úgy látszik tévedtem. - néztem rá semlegesen

-Igen is a barátod vagyok. Kérlek ne legyél ilyen velem. - nézett rám kétségbe esve

-Az ilyen nem barát és nem is lesz. - mondtam majd elindultam

-Nyky. - kaptam el a kezem

-Engedj el. - mondtam nem nézve rá

Nem szívesen de elengedte a kezem és mielőtt kimentem volna az ajtóból vissza néztem rá.

-Csalódtam benned Tom. - mondtam

Majd kimentem a szobámból ott hagyva Tomot akit sosem bántott ennyire egy dolog sem mint ez most.

Lementem a nappaliba de nem sokra rá csöngettek mikor is megjött értünk a kocsi. Beszóltam hogy itt  a kocsi majd kijött Georg és Gustav a nappaliból Bill és Tom pedig lejött az emeletről. Az ikrek egyszerre néztek rám de én elfordítottam a tekintettem róluk és addig nem is néztem rájuk míg be nem ültek az autóba. Majd bezártam a házat én is beültem Gustav mellé és elindultunk a helyszínre. Az úton végig Gustavval cseverésztem meg Georggal átnézve Billen és Tomon. Egyszer kétszer Georg és Gustav összenéztek mikor Tom próbált kommunikálni velem de én figyelem kívül hagytam a dolgot.

Negyed órás út után megérkeztünk a helyszínre majd miután mindannyian kiszálltunk bementünk ahol már vártak minket.

-Sziasztok. Jennifer vagyok és én leszek ma a riporter. - üdvözölt minket Jennifer

-Hello. - jött a srácoktól az egy hangú válasz

-Gondolom te lehetsz David lánya. - fordult felém kedves mosollyal

-Oh szóval tud róla? - néztem meglepődve

-Persze de inkább tegeződjünk ha lehet. - Jennifer

-Persze. - bólintottam mosolyogva - Egyébként Nicol vagyok.

-Tudok róla. - kuncogott mikor meglátta arc kifejezésem

-Jól van akkor meg se szólaltam. - tettem fel a kezeim vigyorogva

-Na de ha gondoljátok el is kezdhetjük. - Jennifer

-Persze. - mondtam hátrép lépve a srácoktl

- te is kellesz. - mutatott rám

-Mi? - esett le az állam

-Te is részese vagy az interjúnak. - Jennifer

-Én ezt nem értem. Én erről nem tudtam. - én

-Itt vagyunk veled ne feledd. - karolt át a vállaimnál Gustav

-Gyertek velem. - Jennifer

-Kinyírom aput. - mormoltam Gustav mellett

-Nem lesz vészes. - Gustav

-Azt sem tudom hogy én minek kellek. Kínos ez az egész. - én

-Mi se tudjuk. - Georg

-Legalább nem vagyok egyedül. - mosolyogtam rá

Majd bementünk egy szobába és leültünk a hosszú kanapéra de örömömre Bill és Tom közé szorultam aminek nagyon örültem csak úgy repesettem az örömtől. De nem igazán kötött le a dolog az inkább jobban belém vésődött hogy itt még több meglepetés is lesz amire nem fogok számítani. Szívesen kimentem volna és felhívtam volna aput hogy számon kérjem mi ez az egész de valahogy sejtettem hogy nem sokára meg fogom tudni a dolgot...