Megteszi.

Tom miután összevesztetek és kiviharzott az öltöződből kiment a büfébe inni valamit. Egy lány ült le mellé. Bemutatkozott és eldumálgattak. Tom udvarolgatott is egy picit.

-        Ki az ott Billel? – mutatott rátok, mert ti ekkor léptetek be a büfébe.

-        Ki? – fordult Tom felétek. – Ja a főszereplő lány.

-        Én veled sokkal szívesebben eljátszanám azokat a jeleneteket.

-        Igen?

-        Bizony, sőt az ágyjelenetet meg sem kéne játszani. – kacérkodott és közben az asztal alatt a lábával elkezdte simogatni Tom ágyékát.

-        Mit csinálsz? – húzódótt kicsit hátra Tom.

-        Mi baj? Szűz vagy?

-        Dehogy!

-        Akkor csak félsz tőlem? – tette vissza a lábát.

-        Na jó! Gyere az öltözőmbe egy pár perc múlva.

-        Számolom a perceket!

Tom felállt és lassan elindult az öltözője felé.

-        Te mire készülsz? – jelent meg Gustav.

-        Semmire, dolgom van. Oké? – indult tovább.

-        Ezt ne csináld Tom! Vele ne! Nem érdemli meg, hogy megcsald!

-        Ebbe ne szólj bele, haver. – mondta és bement az öltözőbe. 1 perc múlva már a csaj is ott volt.

-        Na, akkor mégsem félsz? – lépett oda Tomhoz.

-        Megmutatom, mennyire nem. – belemarkolt a lány fenekébe, a csipőjét az övéhez nyomta és vadul lesmárolta. Levette a lány felsőjét is. Ekkor kinyílt félig az ajtó. Tom oda se nézett. Biztosra vette, hogy Gustav jött prédikálni, úgyhogy nem foglalkozott vele és tovább smárolt a csajjal, aki közben letolta Tom nadrágját.

-        Ja, hogy Tomot keresed! – hallatszott be Gustav kiabálása.

Tom már tudta, hogy csak te lehetsz az.

-        Úristen, el kell bújnod! – tolta el magától a lányt.

-        Minek?

-        Mert el kell és kész. – emelte fel a hangját és elkezdte felhúzni a nadrágját. A csaj erőszakoskodott és megint megcsókolta, mikor te benyitottál és megláttad őket. Tom ellökte a csajt.

-        Baba, ez nem…

-        Te meg ki vagy? – szakította félbe a csaj őt.

Álltál, néztél Tom szemébe, a tied könnybe lábadt. – Senki! – válaszoltál halkan, majd kihátráltál az ajtón. Gustav megfogta a karod.

-        …(neved) várj!

-        Hagyj békén! – kaptad ki a karod és otthagytad őt.

Szaladtál végig a folyosón a kijárat felé. Az egyik sarkon Billbe rohantál. El is estetek. Ekkor kitört belőled a zokogás.

-        Ennyire fájt? – segített fel a földről.

Nem válaszoltál semmit, csak ránéztél és ismét el kezdtél futni.

-        Ez mi volt? – jött oda Georg.

-        Nem tudom, de az az érzésem, hogy a bátyám valamit nagyon elszúrt.

Odamentek Tom öltözőjéhez. Bementek. Ott állt Gustav az ajtóban. Tom a fejét fogva ült az ágy szélén.

-        Ez a barátnőd volt? – ült le a csaj Tom mellé.

-        Tűnj el! – kiabált rá Tom. – Most!

-        Megyek, nyugi. Csak annyit akarok még mondani, hogy Ann üdvözletét küldi. – mondta és nevetve kiment.

-        Ann? – Gustav.

-        Ezt nem hiszem el. Behúzott a csőbe. Az a hülye picsa! – Tom.

-        Ki az? – Bill.

-        Akit Peter buliján szedtem fel és a múltkori randin faképnél hagytam félmeztelenül a lakásán.

-        Ő küldte rád ezt a csinibabát? – Georg.

-        A rohadt életbe! – kiabált Tom.

-        Mit csináltatok? És …(neved)? – Bill.

-        Itt smárolt a lánnyal letolt nadrágban, mikor …(neved) benyitott. – Gustav.

-        Ezt nem mondod Tom? Miért? - Bill.

-        Szállj le rólam! Összevesztünk…

-        Ja az más! Akkor igazad van. – mondta Bill gúnyos hangon és elindult megkeresni. De előbb Nickhez ment és szólt neki hogy rosszúl vagy és nem tudod most folytatni a forgatást. Már fél órája keresett, mikor Tom hívta.

-        Megtaláltad már?

-        Nem. De van még egy hely, ahol lehet. Még ott megnézem.

-        Nincs nála telefon sem.

-        Nem is baj, ha nem beszélsz most vele.

-        Ezt nagyon elbasztam. Nem fog megbocsátani.

-        Egyenlőre meg kéne találni.

-        Mi hazamegyünk, hozzá. Van kulcsom.

-        Oké, majd hívlak.

-        És várj, öcsi.

-        Igen?

-        Köszönöm.

-        Ezt most nem szívesen!

Letette. Hívott egy taxit és elment a mólóhoz. Ott ültél a móló végén egy padon. Odasétált hozzád.

-        Tudtam, hogy itt leszel. – ült le melléd.

-        Mindjárt naplemente lesz. – szipogtad.

-        Igen, de még vagy fél óra.

-        Nem érdekel mennyi idő. – most néztél rá először. Látta, hogy még mindig könnyezel.

-        Sajnálom. – húzott magához, átkarolva a vállad. Te rádőltél, a fejed a mellkasára hajtottad és zokogni kezdtél.

-        Sírd ki magad. Nyugodtan. – simogatta meg a fejed.

Egy pár perc múlva megnyugodtál.

-        Mit csináljak Bill? Mond meg! Te olyan vagy mint én. Szinte mindenben hasonlítunk és egy a véleményünk.

-        Nem mondhatom meg, hogy mit tegyél.

-        Tanácsot adhatsz.

-        Még korán van ahhoz, hogy eldöntsd hova tovább. Még friss az élmény.

-        Tudod, előtte összevesztünk.

-        Mondta ő is.

-        És azt is, hogy min? – elmondtad neki.

-        Tom ilyen. Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy független. De ezt csak mondja. Komolyan gondolja a kapcsolatotokat.

-        Azt láttam, hogy mennyire. Ha nem nyitok rájuk lefeküdt volna vele.

-        Annyira szar ez. Ha nekem lenne ilyen barátnőm, mint te, soha nem lennék képes más lányra mégcsak nézni se.

-        Hogyhogy mint én, milyennek tartasz?

-        Gyönyörű vagy, spontán, vicces mégis ha kell komoly, megértő vagy és toleráns. – sorolta.

-        Nagyon jól érzem magam veled. Bár össze lehetne rakni egy srácot kettőtökből.

-        Bár ne a testvéremmel kezdtél volna el járni. – mondta, de erre nem tudtál mit válaszolni. – Bocs, ezt nem kellett volna. – mondta végül.

-        Jól esik hallani. És tudod te is tetszel nekem. Nagyon is. De ezt nem tehetjük.

-        Tudom. Barátok vagyunk.

-        Igen. Azok. Habár Gustavra is azt hittem.

-        Ezt hogy érted?

-        Nem akart beengedni Tomhoz. Még jelzett is neki, hogy ott vagyok az ajtóban. Azt hittem ő más, mint Tom és Georg.

-        Biztos nem akart megbántani.

-        Hagyjuk ezt. Inkább beszéljünk valami másról.

-        Miről szeretnél?

-        Mi van a forgatással?

-        Azt mondtam Nicknek, hogy hirtelen rosszul lettél. Úgyhogy holnap délután vesszük fel az utolsó két jelenetet.

-        Köszönöm.

-        Nézd, megy le a nap! – mutatott a nap felé.

Felálltál és odamentél a korláthoz.

-        Egyszerűen gyönyörű! Ezt nézd!

-        Igazad van! – mondta és egy pár percig gyönyörködtetek benne.

-        Miért olyan szar az élet? – fordultál felé.

-        Nem az. Csak néha akadályokba kell ütköznünk, hogy erősödjünk.

-        És honnan tudjuk, hogy kell átlépni az akadályt?

-        Meglátod. Tudni fogod csak hallgass a szívedre.

-        Az most nem a legjobb ötlet.

-        Lányokkal kapcsolatos ügyekben nem szoktam Tom mellé állni, de enyhítő körülményként el kell mondanom valamit.

-        Mit?

-        Emlékszel arra a lányra, akit Tom Peter buliján szedett fel?

-        Valami Ann.

-        Igen. Totál belezúgott Tomba. Mielőtt Tom megtudta, hogy itt vagy randizott vele. Ann le akart vele feküdni, de Tom faképnél hagyta. Na ezt a mai kis libát ő küldte, hogy kavarjon be köztetek.

-        Honnan tud rólunk.

-        Nem tudom.

-        De mindegy. Nem számít, hogy ki volt ez a lány. Az számít csak, hogy Tom… - elkezdtél megint sírni. – Most menj el, kérlek Bill.

-        Biztos nem lenne jobb, ha maradnék?

-        Egyedül szeretnék lenni.

-        Jól van, de …

-        Bízz bennem. Nem csinálok hülyeséget. Csak átgondolom a dolgokat.

-        Rendben. Vigyázz magadra.

-        Köszönöm, hogy vagy nekem. – ölelted meg szorosan.

-        Bármikor.

Bill hazament hozzád. Ahogy benyitott a három srác egyből letámadta.