Ha megcsalsz, vége.

Felmentél a szobádba.

-        Hol voltál? – kelt fel Tom.

-        Ettem egy kis fagyit.

-        Gyere, bújj ide. – emelte fel a takaróját. Te bebújtál alá. – Próbálj picit aludni. Már 1 óra van.

-        Megpróbálok. – lehunytad a szemed. Tom elkezdett simogatni és addig csak akkor hagyta abba, mikor látta, hogy elaludtál.

3kor felkeltél, lezuhanyoztál, felöltöztél és elmentél a suliba. Nick, Ritha és a stáb már ott várt. Rithával bementetek az öltözőbe, felvenni az estélyi ruhát.

-        Na ez nagyon jól áll neked. Cipő most nem lesz rajtad, az melletted lesz a földön. Itt a karkötő ezt fogd.

A ruha egy gyönyörű fekete pánt nélküli felül tapadós, alul földig érő, többrétegű volt és buggyos.

-        Na gyere, Nick már vár minket.

Kimentetek.

-        Szép! Ez teljesen passzol hozzád. – Nick. – Gyere, itt fogsz ülni. A fa felett ott van az esőgép. A dolgod annyi, hogy fogod a kezedben a virágot és követed az utasításaimat. A szemedbe mindjárt csöpögtetünk valamit, amitől picit be fog pirosodni, hogy úgy tűnjön kisírtad. Csak add át magad az érzésnek. Bill, az egyetlen ember, aki melletted állt, meghalt és te megint egyedül maradtál itt a fa alatt.

-        Rendben. Menni fog.

Ahogy Nick mondta, a sminkes a szemedbe csöpögtetett. Pár perc múlva patakokban folyt a könnyed. Nagyon kellemetlen érzés volt. Beültél a fa alá. Elkezdték rádengedni a műesőt is.

-        Akkor a karkötő a kezedben, és, mehet! Nézd a karkötőt, a kamera az arcodra közelít. Most nézz fel az esőcseppek irányába. Igen, nagyon jó. Most pedig nézz az ajtó felé, ahol először láttad meg Billt. Végül lassan hajtsd le a fejed a térdedre. És ennyi! Köszönöm. Ügyes voltál. Még egyszer felvesszük, hogy lehessen jól vágni.

-        Oké.

Újra felvettétek ugyanazt. Aztán bementél az öltöződbe. Már alig vártad, hogy levehesd, a ruhád. Amúgy sem egy könnyű darab, hát még csurom vizesen. Gyorsan felvettél egy köntöst. Már elmúlt 5 óra. Nagyon fáradt voltál. Leültél az egyik fotelba és már el is aludtál.

-        Baba. Kelj fel. Hahó. – ébresztgetett Tom.

-        Elaludtam? – mondtad és hatalmasat nyújtózkodtál.

-        Már 10 óra. Bill már leforgatta a suliba érkezős jelenetét és mi is a zenélőset. Nick mondta, hogy nagyon ügyes voltál hajnalban.

-        Igen, jó volt. Csak az a szemcsepp. Az nagyon szar érzés volt.

-        Az mégszarabb volt, hogy nem voltál ott mikor felkeltem.

-        Majd holnap.

-        Jól van. Most viszont menned kell. Most kell először találkoznod Billel. És aztán az ágyjelenet.

-        Megyek. Mi?? Milyen jelenet?

-        Ágy. Nick nem mondta? Amiről tegnap beszélt. Megkapta az engedélyt, hogy ágyjelenetet tegyen a klippbe.

-        Nagyon örülök.

-        Miért? Nem nagy ügy. Fehérneműben lesztek.

-        Most nagyon megnyugtattál. Én ezt nem akarom. Nem csinálom meg.

-        Miért?

-        Ha veled kéne, talán megtenném. Habár nem értem miért örülsz, hogy milliók látnak félmeztelenül. Ja és anyuék úgy tudják szűz vagyok. Mit mondjak még?

-        Pedig meg kell csinálnod. Különben kezdhetjük előröl az egészet egy másik lánnyal.

-        Téged egyáltalán nem zavar?

-        Nem. Kéne?

-        Engem fordítva nagyon is zavarna.

-        Figyelj, ha valaha megcsalsz én visszacsallak és ennyi. Ne problémázz már.

-        Viccelsz? Ha csak egyszer megcsalsz Tom én kitekerem a nyakad. – kezdtél begurulni.

-        Túl komolyan veszed ezt!

-        Mert én a monogám kapcsolatokat részesítem előnyben. Úgy látszik te nem.

-        Mindig játszod a szentet, de ne mond már, hogy mióta szeretsz még senkit nem kívántál meg!

-        Ne tereld! Ha megcsalsz, vége!

-        Úgysem hagynál el.

-        Ne cukkolj!

-        Miért, mi lesz? A szentéletű szűzlány mérges lesz? – ingerülten.

-        Most menj el innen! – kiabáltad.

-        Megyek is! – ő is.

És már be is csapta maga mögött az ajtót. Nagyon dühös voltál. Jött Ritha öltöztetni, de nem is figyeltél rá, csak felvetted a ruhákat, amiket adott. Utána kimentél az udvarra.

-        Ülj be a fa alá ismét. Bill részét már leforgattuk, egészen addig, amíg odajön hozzád. Úgyhogy majd úgy kell tenned, mintha őt néznél, de csak az ajtó felé bámulj.

-        Rendben.

Beültél a fa alá. Követted Nick utasításait.

-        Oké, most pedig Bill gyere. Amikor szólok, lépj oda …(neved)-hez, mosolyogj rá és nyújts neki kezed. …(neved) te fogd meg a kezét, mosolyogj vissza és mutass melléd, hogy üljön le.

Ezt is megcsináltátok. Teljesen más volt a légkör kettőtök közt, mint tegnap. Nagyon mérges voltál Tomra. Ettől ingerült voltál és nem igazán adtad át magad a helyzetnek.

-        Tarthatnánk egy kis szünetet Nick? – te.

-        De csak pár perc.

-        Valami baj van? – kérdezte Bill.

-        Az mindig akad. Megyek, iszom valamit. Jössz te is?

-        Aha.

Bementetek a büfébe. Tom az egyik asztalnál ült egy pompomlánynak öltözött szőkeséggel. Tom tette a fejét, a csaj meg csak röhögcsélt. Egyszer rátok is néztek, de aztán elfordultak.

-        Kérdezted van e valami bajom? Hogy lenne? – mondtad Billnek.

-        Csak dumálnak.

-        És ha most odamegyek hozzájuk, Tom bemutat majd, mint a barátnőjét?

-        Nem tudom.

-        Na ugye.

-        De, nem csinálnak semmit.

-        És akkor a többiek hol vannak? Miért kettesben ülnek itt?

-        Nem kell egyből az ördögöt a falra festeni. Nyugi.

-        Jó, biztos igazad van. Csak ingerlékeny vagyok. Elég durván összevesztünk.

-        Eddig mindig sikerült jobb kedvre derítenelek. Majd meglátod most is. De gyere, menjünk vissza Nickhez.

-        Tényleg, te hallottál a bizonyos ágyjelenetről?

-        Igen. Hát furi lesz, az tuti.

-        Remélem csak furi. – mondtad magadban, de hallatszott.

-        Hogy érted?

-        Sehogy, csak elkalandoztam.

Visszaértetek Nickhez.

-        Na. Arra a pokrócra üljetek le. Van ott minden jó. Süti, tejszínhab, eper, fagyi, sült krumpli. Ehhez nem igazán tudom diktálni, hogy mit tegyetek, úgyhogy kezdhetnénk. Etessétek egymást, néha egy-egy puszi a másik arcára. Ilyenek.

-        Oké. – ti.

-        Na, akkor kezdünk is!

Elkezdtétek. Te etetted Billt az eperrel, elnevetgéltetek, mikor Nick közbeszólt.

-        Állj! Figyeljetek, jópofa ez az etetősdi, de most nem haverokat játszotok.

-        Hogy érted? – Bill.

-        Mittudomén. Például, nyald le az ujjáról a tejszínhabot, …(neved) te félig bekapsz egy sült krumplit, Bill pedig leharapja a másik felét. Legyetek kreatívak. Tegnap olyan jól ment.

-        Oké. – Bill.

-        Rendben. – te.

-        Akkor, kezdjétek!

Eljátszottátok, amit mondott, puszikat is adtatok egymásnak, jókat nevettetek, Bill hátradőlt, te ráfeküdtél és tejszínhabos epret raktál a szájába. Nagyon belejöttetek és már Nick is elégedetten mondta, hogy:

-        Ennyi! Na ezt akartam látni! És most megyek meg is, nézem. 20 perc múlva találkozunk a 25-ös teremben. Ott alakítottuk ki a hálószobát.

Leszálltál Billről és felültetek.

-        Megint jól nézel ki! – mosolyogtál és egy tejszínhab kupacot szedtél ki a hajából.

Készültél letörölni a kezedről, de Bill megfogta a kezed, és a szájával kivette onnan a habot. Rád nézett, te meglepetten őrá, de nem ellenkeztél. Nem engedte el a kezed, hanem a szájához emelte és lenyalta, ami az ujjadon maradt.

-        Bill…én…- suttogtad kimutatva, hogy nagyon is tetszik, amit csinál, de nem biztos, hogy tovább kéne menni.

-        Na helló! – jött oda Georg. Gyorsan elengedtétek egymás kezét. – Mivan, nem végeztetek?

-        Ja, de csak…- Bill.

-        …még megbeszéltük a következő jelenetet. – te.

-        Nem láttátok Tomot?

-        A büfénél láttuk legutóbb. – Bill.

-        Ott nincs. Na mindegy, tovább keresem. – elment.

-        Akkor szerintem mi is menjünk öltözni. – állt fel Bill.

-        Tuti, hogy azzal a csajjal van! – álltál fel és elindultál a bejárat felé. Odaértél az öltözőjéhez és akartál benyitni. Félig ki is nyitottad.

-        Nahát, már végeztetek? – ugrott közéd és az ajtó közé Gustav.

-        Még nem csak Tommal szeretnék beszélni. Georg mondta, hogy nem találja.

-        Ja, hogy Tomot keresed! – emelte fel a hangját.

-        Miért kiabálsz? Itt állok 10 centire az arcodtól.

-        Bocs csak tudod eddig doboltam és…

-        Furcsa vagy Gustav. Valamit eltitkolsz! – szakítottad félbe.

-        Nem dehogy.

Erre te benyitottál és bementél.