Az első csók.

Nem sokkal később, már felöltözve, kisminkelve ültél az öltöződben, mikor a hangosbemondó megszólalt:

-        Az első jelenetet 5 per múlva kezdjük az aulában.

Ekkor Tom nyitott be hozzád.

-        Na mizu baba?

-        Semmi hát te? – felálltál.

-        Gondoltam megcsókolom a barátnőmet mielőtt sztárrá válik. – ölelt meg.

-        Na, ne gúnyolódj! – megpusziltad.

-        Ennyi?

-        Most ennyi.

-        Hát jó! Gyere, menjünk. A többiek már várnak.

Kimentetek az aulába. Középen ott volt egy fotóautomata.

-        Bill, …(neved), gyertek. Elmondom nagyjából, mi lesz itt, és mit szeretnék látni. – rendező. – Ebbe ti beültök én pedig indítom a gépet. Én fogom irányítani, hogy mikor kattintson. A lényeg, hogy ti kedvelitek egymást, hülyéskedtek, de emellett látszania kell némi érzelemnek is. Közben fogom majd mondani, hogy mit csináljatok, de legjobb lenne önállósulnotok.

-        Rendben. – te.

-        Kezdhetjük. – Bill.

Beültetek a gépbe.

-        …(neved)! Ülj Bill ölébe. Egy romantikus pillanatot szeretnék.

Bill ölébe ültél, ő átkarolta a derekad, te pedig a nyakát. Egészen közelről néztetek egymás szemébe.

-        Ez az! Maradjatok így. Nagyon jó! – kelt ki magából a rendező.

-        Most pedig …(neved), adj egy puszit Bill arcára. Úgy, nagyon ügyes. – katt – Bill most te is neki. Ez az. – katt – Most pedig üljetek egymás mellé. …(neved), te emeld fel egy kicsit a szemüveged és bandzsíts, Bill te nyújtsd ki a nyelved, ahogy csak tudod, közben az arcotok érjen össze. Igen. Így. – katt – …(neved), vedd fel Bill sapkáját, te pedig Bill a napszemüveget. Szemből ülj Bill ölébe és hajolj hátra. Bill fogd a derekát. Fantasztikus! Megy ez nektek! – katt -.

Még csináltatok pár képet, jókat nevettetek, nagyon belejöttetek.

-        És ennyi! Köszönöm, nagyon jók voltatok! …(neved), te most öltözz át a következő jelenethez. Van időd enni is valamit. Fiúk, ti pedig ki az udvarra! Felvesszük még naplemente előtt a zenélős részt.

-        Ez nagyon klassz volt! – Bill, miközben kiszálltál az öléből.

-        Én is élveztem. Már egyáltalán nem is izgulok.

-        Én sem. Tudod tegnap este…

-        Furcsa volt. – fejezted be a mondatát.

-        Igen.

-        Bill! Gyere már! – kiáltottak a fiúk.

-        Én is megyek, majd később beszélünk. – te.

-        Oké.

Bementél az öltöződbe, Ritha ott várt már a megfelelő ruhával.

-        Ez jó volt. Nem tudom miért voltál előtte úgy megszeppenve. Jól mutattatok Billel. Tényleg, mint egy pár. Jól eljátszottátok.

-        Gondolod?

-        Még szép. De gyere, itt a ruhád. Egy fehér szoknya. Rövid ugyan, de jól fog állni. Ehhez pedig egy rövid ujjú fekete póló és fekete papucs. Itt fel lesz kötve a hajad, hogy több állásból is jól látszódjon majd a csók. Most még elmehetsz enni valamit a büfébe, aztán fodrász, smink és öltözz fel. Most megyek, Bill ruháját is ki kell választanom.

-        Jó úgyis éhes vagyok. Mennyi időm van?

-        Úgy fél órád kb.

-        Köszi, akkor jövök.

Elmentél a büfébe. Kértél magadnak egy szendvicset és leültél egy asztalhoz. Az ablakból nézted, ahogy a fiúk játszanak. 20 perc múlva visszamentél az öltözőbe, megcsinálták a hajad, a sminked és felöltöztél.

-        Kop-kop, zavarok? – jött be Bill, és már ő is fel volt öltözve. – Jól nézel ki!

-        Köszi.

-        Csak azért jöttem, mert indulnunk kéne. Innen 5 percre van kocsival az a móló.

-        Oké. Tom?

-        Ők nem jönnek. Itt egy csomó statiszta a holnapi sulis jelenethez. Úgyhogy a srácok autógrammokat osztogatnak.

-        Akkor menjünk.

Kocsival vittek titeket oda. A stáb és Nick már ott voltak.

-        Ez a hely egyszerűen gyönyörű. Ahogy megy le a nap. A tenger. Otthon, Magyarországon ilyet nem látsz. – te.

-        Tényleg szép. Eddig még nem figyeltem meg én sem.

-        Ez nem egyszerűen szép. Csodás, bár így megállna az idő.

-        Aranyos vagy, hogy ennyire tetszik. – mosolygott rád, közben odaértetek Nickhez.

-        Na, gyerekek. Lassan lemegy a nap, úgyhogy igyekezzünk. A sztorit tudjátok. Bill kergeti a parton fel a mólóra …(neved)-et. A móló végén éri utol. A zsebéből előveszi a karkötőt és …(neved) csuklójára teszi. Ezután elcsattan az első csók. Érzelmes csókot akarok látni, nem ovis puszit. Közben fogok mindent mondani. Most pedig a helyetekre és kezdjük. Ha csak feleannyira lesztek jók, mint az előbb, az is tökéletes lesz.

Beállt mindenki a helyére.

-        És, forog! …(neved) lassan szaladj a móló felé. Ez az. Bill indulj el utána, de nehogy utolérd! Oké, így. Fel a mólóra. …(neved) nézz hátra nevetve. Látszódjon, hogy ez csak egy játék. Bill kezdj el gyorsabban futni. Így, igen. Most érd utol, kapd el a derekánál fogva hátulról. Nagyon jó. …(neved) fordulj meg, nézzetek egymás szemébe. Bill mutass a naplemente felé. …(neved) te nézz oda amíg Bill előveszi a karkötőt. Ez az, ügyes. Most nézz vissza. Pillants a karkötőre. Lepődj meg. Úgy, most pedig nézz Bill szemébe és bólints egyet. Kitűnő! Bill tedd fel a csuklójára. Igen. És most tedd a kezed az arcára. …(neved) hajolj lassan közelebb, lassan, lassan. És most Bill, csókold meg. Gyengéden, hosszan. Nem puszi, igazi csók! Ez az! Tökéletes! Kamera körbeforog körülöttetek. És kész! Köszönöm!

Abbahagytátok a csókolózást. Mélyen egymás szemébe néztetek. Bill lassan levette a kezét az arcodról. Úgy érezted, meg akarod csókolni újra, és ezt láttad az ő szemében is.

-        Ööö…menni kéne…vissza – dadogtad.

-        Igen. Kezd hideg lenni. – vágta rá zavartan.

Beszálltatok az autóba, mindketten a másik ablakon bámultatok kifelé végig. Nem szóltatok egymáshoz. Visszaértetek.

-        Na sziasztok. Milyen volt? – jött Tom és nyomott egy puszit az arcodra.

-        Jól ment. – vágtátok rá egyszerre.

-        Akkor jó.

-        Te Bill, annyi helyes kiscsaj van itt. Szereztem pár telefonszámot. – büszkélkedett Georg.

-        Az jó. – unottan.

-        Fáradtak vagytok? – Gustav.

-        Én nagyon. – te.

-        Én is. – Bill.

-        Hú, baba! De jól nézel ki. – vette észre Tom a rövidke szoknyád.

-        Tetszem? – kacérkodtál vele.

-        Nagyon is. Otthon meg is mutatom mennyire. – csókolt meg.

-        Akkor siessünk haza. – mosolyogtál rá.

-        Na gyertek, mielőtt hazamegyünk, nézzük meg mit forgattunk ma. – jött oda Nick.

Bementetek az aulába és egy kis kivetítő elé álltatok. Megnéztétek mind a három felvett jelenetet.

-        Júj, milyen hülye fejet vágtam. – mondtad az egyik fotós képre.

-        Ez volt a cél, nyugi. – Nick.

-        De cukin gitározol. Imádom, hogy behunyod a szemed közben. – pusziltad meg Tomot.

-        Nem vagyok cuki. – kérte ki magának.

-        Ő egy macsó! – nevetett Georg.

-        Ez nagyon jó lett! Gratulálok! – mondta Nick, mikor a csókjelenethez értetek.

-        Az igen! – csodálkozott Tom. – Nem semmi!

Ti Billel csak egy pillantást vetettetek egymásra egyszerre.

-        De lennék most Bill. – Georg.

-        Nana! – szólt rá Tom.

-        Viccelek, nyugi haver!

-        Na srácok! Mára ennyi. …(neved) téged hajnal 4-kor itt várlak. Ti fiúk jöhettek kicsit később. Hívlak majd titeket.

-        Baba, nem alhatnának a fiúk nálunk? Hozzád úgyis közelebb van ez a hely és a mamádék sincsenek még itthon. – Tom

-        Felőlem. Van elég szoba.

Így hozzád mentetek. Megmutattad a szobákat, ahol alhatnak.

-        Én most lefekszem. – te.

-        De még csak 8 óra. – Gustav.

-        Fáradt vagyok, és 3-kor kelek.

-        Menjek veled? – Tom.

-        Nem, maradj csak. Egyetek, igyatok nyugodtan, amit találtok. Jóéjt.

A srácok még vacsiztak és dumálgattak. Éjfél körül ment fel Tom, a szobádba. Adott egy puszit a homlokodra és lefeküdt. Pár perc múlva már aludt is, de te csak forgolódtál. Úgy döntöttél, lemész a konyhába enni valamit. Halkan lelépdeltél a lépcsőn, a hűtőből kivettél egy doboz jégkrémet és leültél a földre. Valami mocorgást hallottál.

-        Ki az?

-        Én. – jött oda Gustav. – Nem tudok aludni. De látom te sem.

-        Hát nem.

-        Fagyizol?

-        Igen. Kérsz?

-        Aha. – ült le melléd.

Elővettél neki is egy kanalat.

-        Tudod, láttam valamit, és úgy gondolom, mint a barátod beszélnünk kéne róla. – Gustav.

-        Mit láttál?

-        Mikor Billel visszajöttetek a forgatásról, minta összevesztetek volna, úgy viselkedtetek, azóta pedig egyszer néztetek egymásra, csak mikor megnéztük a jeleneteteket.

-        Mire célzol?

-        Két napig egyfolytában együtt voltatok.

-        Tom egy percet nem ért rám. Te sem igazán. Ő velem volt. Ez baj?

-        Történt köztetek valami?

-        Tomot szeretem! – mondtad határozottan.

-        Tudom, de nem ezt kérdeztem.

-        Jól elvoltunk Billel. De ennyi. Semmi több. Csak az a csók ami… -törtél meg egy pillanatra.

-        Milyen volt?

-        Nem üres csók volt. Vonzódtam hozzá és tudom, éreztem, hogy ő is hozzám.

-        Akkor ki kell szállnod!

-        Mi?

-        Abba kell hagynod a forgatást. Nem zavarhat meg egy csók.

-        Nyugi, semmit sem érzek. Vonzó srác, meg minden, de nekem Tom kell. Nem csókolózok nap, mint nap akárkivel. Így szerintem tök természetes, hogy beindította a fantáziámat.

-        Biztos, hogy csak ennyi?

-        Igen. És most, ha megbocsátasz én felmegyek a szobámba a barátomhoz! – felálltál, és a kezébe adtad a jégkrémet meg a kanaladat.

-        Haragszol?

-        Nem. Jóéjt. – és elviharzottál.