Mégegy nap Billel

Másnap délben keltél. Tom nem volt ott melletted. Lementél a nappaliba, hátha ott van, de nem volt. Felhívtad.

-        Szia, babám! Most keltél?

-        Elmentél és fel sem keltettél?

-        Olyan édesen aludtál.

-        Elköszönhettél volna. – sértődötten.

-        Bepótoljuk, de most mennem kell.

-        Jó, de majd azért hívjál fel.

-        Amint tudlak, szia.

-        Szia.

Beletörődve, hogy ez a nap is Tom nélkül telik, felöltöztél és elmentél a boltba, hogy kitalálj valami ebédet magadnak. Útközben csörgött a mobilod.

-        Szia! – Bill volt az.

-        Na szia, miben segíthetek?

-        Van valami terved már? Ma sem kellett a fiúkkal mennem. Gondoltam folytathatnánk a tegnapi napot.

-        Gyere át. Tök egyedül vagyok itthon.

-        Ok, akkor nemsoká ott vagyok.

-        Várj, szereted a milánóit?

-        A kedvencem.

-        Akkor készítek neked. Várlak!

-        Puszi.

Mivel már az ötlet meg volt gyorsan bevásároltad a hozzávalókat. Vettél pár sütit is, és már mentél is haza. Előkészítetted a kellékeket mire Bill odaért. Csöngetett. Kinyitottad és egy szál szegfűt nyomott a kezedbe egy puszi kíséretében.

-        Ó köszönöm, ezt miért kapom. – te meglepetten.

-        Gondoltam, ha már főzöl nekem, ennyit illik. Rózsát pedig mégsem hozhattam, az a szerelmesek dolga.

-        Egyébként a szegfű a kedvencem.

-        Akkor el is találtam.

-        Gyere be. Segíthetsz a konyhában.

-        Erről nem volt szó.

-        Nyugi, hajhálót nem adok rád, kényeském.

-        Na, ne piszkálj. Hoztam virágot. Ja és ezt nézd. –adott oda egy újságot, melynek a borítóján te és Bill ültök a tegnapi étteremben. Mellé ez van írva: „ Bill a plázában randizik új barátnőjével!”. Készültél felháborodni, de Bill már le is nyugtatott. – Nyugi, jól mutatsz a képen. A többivel meg ne is foglalkozz.

-        Jól van. Ha te mondod.

-        Vízbe tetted a szegfűt, bementetek a konyhába és nekiláttatok a kaja elkészítésének. Egész jól elhülyültetek közben és még Bill is belejött a főzésbe.

-        Na menj, a teraszon fogunk enni. – nyomtál a kezébe két tányért és evőeszközöket.

Ő megterített, te pedig vitted a milánóit. Leültetek enni.

-        És neked hogyhogy nem kellett menned velük se tegnap, se ma?

-        Mert én már elintéztem a fotózkodást múlthéten. Nekik is volt lehetőségük, csak szeretik a dolgokat az utolsó pillanatig halogatni.

-        Szóval te vagy a leglelkesebb.

-        Általában igen. Rossz, hogy Tom ezért nem tud veled lenni, igaz?

-        Rossz, de egész ügyesen tereled a figyelmem már második napja. Tudod, ha nem lógna rólad ennyi fém mindenhonnan és kevesebb wax tartaná össze a hajad…- gúnyolódtál, de közben jót nevettél az arcon, amit vág.

-        Sértegetsz? – a villájával egy kis kupac tésztát lőtt a hajadba.

Te egyből abbahagytad a nevetést.

-        Bill Kaulitz, ezt most megbánod! – belemarkoltál a tányérodba és egy méretes adagot hozzávágtál Billhez. Mindketten felálltatok és az összes kaját eldobáltátok. Észrevettétek, hogy a szomszéd nő igencsak szemrehányó pillantások közepette átkiabált – Lehetne halkabban! Ezek a mai fiatalok!

Ekkor egymásra néztetek és megláttátok, hogy mindenhol belep titeket az ebédetek.

-        Na most jól nézünk ki. – mondta nevetéstől fulladozva Bill.

-        Gyere, lemossuk. – szaladtál a partra és meg sem álltál a vízig. Belevetetted magad. – Na, gyere te is!

-        Hát jó! – egyezett bele és ő is beugrott a vízbe.

Pár percig elúszkáltatok, fröcsköltétek egymást, aztán kimentetek a partra.

-        Jó hogy már kaja nincs rajtunk, de most meg kell száradnunk. – Bill.

-        Szerencse, hogy én itt lakom. Felmegyünk és megtörölközünk. Aztán átöltözünk.

-        Tényleg, a kocsiban van, amiket tegnap vettem. – jutott eszébe és kiment értük.

-        Na gyere, megkapod Tom köntösét, amíg száradunk.

Felvettétek a köntösöket, majd leültetek a teraszon.

-        Nem mondanám, hogy jól laktam. – mosolygott Bill.

-        Még jó, hogy gondoltam a desszertre. – pattantál fel, és már hoztad is egy nagy tálcán a boltban vásárolt sütiket. Vagy 10 féle volt rajta.

-        Nem tudtam melyiket szereted, úgyhogy vettem mindenből egyet.

-        Tetszik, hogy előre gondolkodsz. Tom pont az ellenkezője. Ő mindig a mostnak él. Ezért is illetek annyira össze.

-        Hát majd meglátjuk mennyire. Eddig még nem sikerült egy egész napot együtt töteni.

-        Van még időtök.

-        Ki, tudja. Minden nap közbejön valami. Remélem holnap nem fog.

-        Ezek szerint nem tudsz még a klipforgatásról.

-        Milyen klipforgatás? Mikor?

-        Holnap délutántól, aztán csütörtök hajnaltól, amíg kész nincs. Sötétedésben kell majd forgatni nagy részét.

-        Fantasztikus! Tom ezt valahogy elfelejtette megemlíteni. Ha nem haragszol most felhívom.

-        Persze, hívd! Addig választok sütit.

Bementél a házba és felhívtad.

-        Szia baba, mondjad.

-        Szia, miért nem mondtad, hogy szerdán és csütörtökön klippet forgattok?

-        Ezt meg honnan tudod?

-        Billtől. Itt van nálam.

-        Meglepetésnek szántam.

-        Mit, hogy megint nem leszünk együtt 2 napig?

-        Nem. Azt, hogy tegnap megbeszéltem a producerrel, hogy ne keressen főszereplő lányt a klippbe, mert te leszel a legalkalmasabb.

-        Hogy én?

-        Igen, de majd este viszem a forgatókönyvet. Mennem kell, később hívlak! Szia!

-        Szia!

Visszamentél Billhez.

-        Mi van? Összevesztetek?

-        Én fogok szerepelni a klippben.

-        Komolyan?

-        Ühüm. – dünnyögted.

-        Nem szeretnéd?

-        Dehogy nem. Csak meglepődtem. És mostmár izgulok is.

-        Nem kell. Én is mindig izgulok, de igazából szinte végig ökörködjük az egészet.

-        És miről fog szólni?

-        Ja, hát még én sem olvastam, csak telefonon annyit mondott a producer, hogy lesz egy lány, akivel egymásba szeretünk, de valamiért nem lehetünk együtt. Nem tudom pontosan.

-        Szóval a szerelmed leszek. – állapítottad meg elmésen.

-        Tényleg. – neki is most esett le. – Majd odaképzeled Tomot a helyemre.

-        Nem lesz nehéz. Két tojás.

-        Na jó. A nagy izgalomra elmehetnénk bowlingozni egyet.

-        Jó ötlet. Edd meg a sütid, addig én elkészülök.

-        Én hol tudok átöltözni.

-        Ja igen. A lenti fürdőszoba, ha bemész jobbra az első ajtó.

Mindketten felöltöztetetek és elmentetek a plázába.

-        Te mindig itt lógsz?

-        Többnyire, de nekem most fel kell vennem egy sapit meg egy napszemüveget. Tuti, hogy a tegnapi után itt lesznek a fotósok. –mondta és fel is vette.

-        Ari vagy. – kuncogtál rajta.

-        Sokáig nem nevetsz. Neked is fel kell venned, hisz már téged is felismernek. – adott a kezedbe egy ugyanolyan összeállítást, mint neki.

-        Ari vagy. – gúnyolódott. – Na, menjünk játszani.

Bementetek a bowlingterembe, béreltetek egy pályát és játszottatok egy pár kört.(persze itt a szemüveg nem volt rajtatok, úgy nehéz lett volna)

-        És ezt is megnyertem. – zárta le az utolsó kört Bill.

-        Gratulálok.

-        Van kedved fagyizni egyet, mielőtt hazamegyünk?

-        Pont erre gondoltam. Mennyi az idő?

-        7 óra lesz 10 perc múlva.

-        Tom 8-ra ígérte magát, úgyhogy mehetünk fagyizni.

Kisétáltatok a teremből és elindultatok a lifthez.

-        Bill!

-        Bill Kaultizt!

-        Bill, egy fotót! – kiabáltak a hirtelen előbukkanó fotósok.

-        Most nem alkalmas. Talán majd legközelebb. – Bill. – Hagyjanak minket.

-        Ez a lány, akivel tegnap voltál? – kérdezte az egyik újságíró. – Szebbet is választhattál volna. – mondta, hogy megsértsen titeket, amiért Bill nem hagyta, hogy fényképezzenek. Ekkor megérkezett a liftetek.

-        Na idefigyeljen maga szánalmas bunkó! Ez a lány ezerszer szebb, mint amiről maga valaha is csak álmodhat. Nem sértegetheti! Ha rajtam múlik, holnap már nem kell bemennie dolgozni! Kretén! – megfogta a kezed és behúzott a liftbe.

Mielőtt becsukódott az ajtó te még bemutattad nekik a középső ujjad. A földszinten kiszálltatok és kimentetek a kocsihoz. Ekkor engedtétek el egymás kezét és zavarba is jöttetek egy pillanatra.

-        Köszi, hogy megvédtél, de nem számít, hogy mit mondanak rólam.

-        Már hogyne számítana. Viszont a középső ujjad holnap tuti címlapon lesz. – nevetett.

-        Utálom az újságírókat.

-        Meg lehet szokni őket.  És tudni kell, hogy bánj velük.

-        Akkor ebből nem lesz bajod?

-        Dehogy. Inkább neki. Na áll még a fagyi?

-        Mostmár inkább menjünk haza. Otthon is van jégkrém a hűtőben.

-        Mégjobb, menjünk.

Hazamentetek. Leültetek fagyizni. Egy idő után Bill indulni készült.

-        Na, én megyek. Meg kell még néznem a holnapi forgatókönyvet. Kíváncsi vagyok mi lesz velünk. – mosolygott.

-        Nagyon jól éreztem magam. – mondtad.

-        Én is. – hajolt feléd puszit adni, de mindketten zavarba jöttetek, így inkább megöleltétek egymást.

-        Nos…akkor én…megyek – zavartan.

-        Holnap találkozunk. – szintén.

-        Jóéjt.

-        Neked is.

Elment, te az ablakból nézted, míg beszáll a kocsiba. Még egyszer vissza is nézett. Aztán elment. Furán érezted magad. Rossz volt nézni, hogy elmegy. Olyan jó volt vele egész nap. Nemsoká Tom lépett be az ajtón.

-        Baba, mi van itt? – nézett körbe.

-        Szia! Hol?

-        A terasz egy merő tészta mindenütt, Bill ruhái a kanapén és úgy látom a köntösöm sincs a helyén.

-        Hosszú. Gyere csókolj meg, aztán mindent elmesélek.

Így is tett, aztán mindent elmondtál neki, ami ma történt veletek.

-        Akkor nem unatkoztál. Ennek örülök. Rendes Billtől, hogy nem hagyott egyedül ma sem.

-        Hát veled jobban ellettem volna. – csókolgattad.

-        Mit szeretnél?

-        Szerinted? – vetted le a felsőd.

-        Le kéne még zuhanyoznom. – mondta, miközben egyre hevesebben csókolt.

-        Esetleg megmoshatnám a hátad.

Esetleg mindenem megmoshatnád……