Rajongó lányok.

-         Na, én kész vagyok! Mostmár csak a tied vagyok. – Tom.

-         Remélem is! – kezdtetek Georg örömére ismét csókolózásba.

-         Elmegyünk valahova pizzázni? – Bill.

-         Ez egy használható ötlet! – Gustav.

-         De abba a pizzázóba, ahol az a nagymellű pincérlány van. – mondta Georg és bezsongva vette fel cipőjét indulásra készen.

-         Vagy ti inkább kettesben maradnátok? – Bill.

-         Nem tudom. Tom? Mit szólsz egy közös vacsihoz?

-         De utána te mész haza, akkor mikor leszünk együtt?

-         Holnap szívem. És utána még vasárnapig végig.

-         Jó rendben, menjünk. Éhen halok.

Elmentetek enni. Megrendeltétek a pizzáitokat.

-         Imádom ezt a helyet. – mondta Georg miközben megállás nélkül legeltette szemeit a pincérlányon.

Tom és te kézen fogva szorosan ültetek egymás mellett. A többi srác veletek szemben. Egyszercsak négy lány állt meg az étterem ajtajában.

-         Úristen, ez a Tokio Hotel! – sikította az egyik és elindultak az asztalotokhoz. Tom elengedte a kezed és kicsit arrébbhúzódott tőled.

-         Tom, egy autógrammot – jött oda az egyik és felhúzta a pólóját, Tom kezébe pedig egy tollat nyomott.

-         Nagyon szívesen. – vette el és odaírta nevét a lány hasára.

-         Szeretlek! – mondta a lány. – Ki ez? – mutatott lenézően rád.

-         Egy ismerősünk. – Tom.

Mindegyik kért egy-egy autógrammot, az egyik még fel is kínálkozott Tomnak, ő pedig, mintha ott sem lennél jópofizott vele.

Úgy 15 perc után megjött a pizzátok és a csajok is végre leléptek. Tom visszahúzódott hozzád, de te rá se néztél, csak elkezdtél enni.

-         Mindenhol megtalálnak. – Bill.

-         De miért mindegyik Tommal akar lefeküdni? – Georg.

-         Talán mert én jó vagyok, ha arról van szó. – felelte.

-         …(neved), mi baj? Olyan csendben vagy. – Gustav.

- Végülis semmi. Tök normális, hogy hülye kis picsák ajánlják fel vacsi közben magukat a pasimnak, aki ezt nem is utasítja vissza.

-         Haragszol? – lepődött meg Tom.

-         Dehogy! Miért haragudnék? Hiszen csak egy ismerős vagyok. – mondtad gúnyosan.

-         Ezen nem érdemes összevesznetek. – Bill.

-         Igen. Ez a védjegyem. Döglenek utánam a csajok. – mondta beképzelten.

-         És az hogy van barátnőd? Az nem számít?

-         Dehogy nem. De, ha ezt ők megtudják, a fél rajongótáborom elpártol a bandától.

-         Nem beszélve arról a lányról, akit halálosan megfenyegettek, mert Tom megfogta a fenekét. – Gustav.

-         Egy másik pedig az intenzíven végezte, mert neki adta a vizespalackját. – Bill.

-         Csak védeni akarlak kicsim. Hagyjuk ezt.

-         Meg tudom védeni magam. – mondtad sértődötten.

-         Miért nem érted, baba? Mi a lányok álompasijai vagyunk. Ezért rajonganak értünk. Az a feladatunk, hogy fenntartsuk a látszatot, miszerint megkaphatóak vagyunk.

-         Szerintem pedig a feladatotok az lenne, hogy zenét csináljatok. Nem pedig, hogy hímringyók legyetek! De igazad van, hagyjuk!

-         Most komolyan ezen fogunk összeveszni?

-         Ha hozzám idejönne egy helyes pasi, hogy írjam a nevem a hasára, aztán feküdjek le vele, én pedig csak mosolyognék és úgy tennék mintha te itt sem lennél, te mit szólnál hozzá?

-         Agyon ütném! De te sosem voltál a rajongónk, nem tudod, hogy megy ez.

-         Én értetek rajongok. Tomért, Billért, Georgért és Gustavért. A négy fiúért, akik törődnek velem és jóbarátok. Nem pedig négy olyan fiúért, akik elhitetik velem, hogy milyen jó pasik és bármikor kaphatóak akármire.

-         …(neved) én értelek, de Tomot, ugyanúgy, mint minket szerződés köt ahhoz, hogy ha barátnőnk van, az nem tudódhat ki. – Bill.

-         És ezt nekem el kell fogadnom? Esetleg bujkáljak is?

-         Sajnos el kell fogadnod. Csak bíznod kell bennem. Tudod, hogy szeretlek. Ezeknek már a nevére sem emlékszem. De te itt ülsz mellettem, és veled megyek haza. Úgyhogy kérlek ebből ne csináljunk nagy ügyet! – mondta ingerülten.

-         Oké, hagyjuk! Beszéljünk másról! – zártad le a vitát.

Forrongott benned a düh, de láttad, hogy nem tehetsz ez ellen semmit.

-         Akkor együnk. – Bill.

Mindenki jóízűen nekilátott a pizzájának, de te csak piszkáltad a villáddal a feltétet. Nem beszélgettek ők sem, nem tudták mivel oldhatnák a hangulatot. Miután befejeztétek a kaját Georg felállt.

-         Én odamegyek fizetni. – mondta és odament a pincérlányhoz.

-         Akkor én most hazamegyek. Még elérem az utolsó buszt. Sziasztok! – adtál egy kényszerpuszit Tomnak és kimentél az étteremből.

-         Nem mész utána? – Bill.

-         Majd lenyugszik. Nem tudom mit mondhatnék neki még erről. Nem érti meg. Majd holnap felhívom.

-         Akkor én utánamegyek, jó? – Gustav.

-         Felőlem. – Tom.

Gustav a buszmegállóban ért utol. Pont jött a buszod.

-         …(neved), várj! Ne szállj fel, majd a sofőrünk hazavisz.

Te nem mondtál semmit, de nem szálltál fel, csak visszaültél a padra. Gustav leült melléd.

-         Miért jöttél utánam?

-         Tudod, tavaly nyáron volt egy lány, akit nagyon megkedveltem. Meséltem már róla neked a múltkor.

-         Igen, emlékszem.

-         Ő azért szakított velem, ami miatt most te mérges vagy Tomra. Nem bírta elviselni, hogy lányok ezreivel kell osztoznia rajtam.

-         Én sem akarok osztozni! Legszívesebben világgá kürtölném, hogy mennyire szeretem. Ehelyett pedig félre kell állnom, nehogy a drága rajongóinak összetörje a kis szívét.

-         Erre számítanod kellett volna, mikor összejöttél vele. Lehet, hogy te nem vagy rajongó, de mi értük vagyunk. Ezt olvashattad abban a levélben is, amivel a hétvégét nyerted. Az nem üres duma volt. Így van. El tudod képzelni hány lánynak lehet az ágya felett a te barátod egyik óriáspósztere?

-         Ebbe nem gondoltam még bele. Beleszerettem Tomba és megszerettelek titeket is nagyon. Elfelejtettem, hogy kerültem ide, és hogy ti kik vagytok. És azt is, hogy én pénteken hazamegyek a párom pedig turnézni indul Európa szerte.

-         Erre nem szabad gondolnod. Csakis arra, hogy most itt vagy. Ő téged választott. A turné pedig a munkája, akár egy dolgozó emberé. Ebből él.

-         Igazad van.

-         Na gyere ide. – ölelt át. – Meglátod, nem kell más lányok miatt aggódnod. Szeret téged.

-         Köszönöm, hogy utánamjöttél és visszarángattál a való életbe.

-         A barátod vagyok. Ez a minimum. Na gyere, hazaviszlek. Vagyis a sofőr, de elkísérlek.

-         Menjünk.

Odahívta az autót és hazamentetek.

-         Aludj jól és gondold át, amiket mondtam.

-         Rendben. Jóéjt. –puszi puszi és bementél.

Lefeküdtél az ágyadba és írtál egy sms-t Tomnak:

„Ne haragudj, szeretlek!”.

1 perc múlva már jött is a válasz: „Én is téged! Mit csinálsz?”. Visszaírtál: „Fekszem az ágyamban, és rád gondolok! Jó lenne, ha itt lennél!”.

Erre ő: „Mi van rajtad? ”.

„Majd holnap meglátod!”.

„Már alig várom!”.

„Én is. Álmodj szépeket szerelmem!”.

„Ezek után csak is azt fogok! Jóéjt.”.