Nem megy.

Reggel egyszerre keltetek.

-         Jó reggelt édesem! – mondtad.

-         De még milyen jó! – puszilgatott.

-         Nem akarom, hogy hazamenj még! – bújtál oda hozzá.

-         Te meddig vagy itt a mamádéknál?

-         Vasárnap megyek haza, az még egy hét.

-         Mi hétfőn utazunk Franciaországba. Elkezdődik az angol cd-nk bemutató turnéja.

-         Addig maradj itt velem. Csak te és én. Kérlek. – csókoltad meg.

-         Jó lenne, de ezt meg kell beszélnem a többiekkel. Nem tudom, hogy a héten lesz- e valami interjú vagy fotózás. Meg nincs semmi ruhám sem itt, csak ami tegnap volt rajtam.

-         Akkor menj el ruhákért, beszélj a fiúkkal, aztán gyere vissza.

-         Felhívom Billt. – és hívta is. – Helló öcsi.

-         Szia, na végre! Hol vagy? Hol aludtál?- faggatta, hallatszott a hangján, hogy aggódott.

-         …(neved) – el aludtam.

-         Kibékültetek?

-         Nagyon úgy tűnik. Azért hívlak, mert hazaugranék pár ruháért és a heti terveket is megbeszélhetnénk. …(neved) – el együtt szeretnénk tölteni ezt a hetet.

-         Jó gyere, itthon vagyunk. De …(neved) is jön ugye?

-         Megkérdezem, várj. Baba, átjössz hozzánk te is?

-         Jó ötlet, megyek. – te.

-         Na, hallottad? – mondta ismét Billnek.

-         Igen, akkor várunk.

-         Ok nemsoká megyünk. Szia.

-         …(neved)! – kiáltott fel az emeletre a mamád. – Gyere, anyád keres telefonon!

-         Megyek, egy pillanat! Gyere le te is. Meg kell beszélnem velük, hogy itt alszol egy pár napig. – mondtad Tomnak.

Lementetek. A nagyszüleid igencsak meglepődtek, mikor meglátták Tomot. Azt hitték este hazament. Te átvetted a kagylót a mamádtól és közben az ujjad a szád elé tartva jelezted, hogy ne mondjon erről most semmit.

-         Itt vagyok.

-         Szia kislányom, hogy vagy?

-         Jól, anyu. És ti?

-         Mi is, hallottam, hogy eszel végre rendesen és van valami barátom is ott. Örülök szivem, nem értem, hogy itthon miért nincs.

-         Anyu, ezt ne most beszéljük meg. Viki?

-         Nincs itthon.

-         Szerettem volna beszélni vele. – szomorodtál el.

-         Szólok neki, ha hazajön, hogy hívjon fel.

-         Köszi.

-         Na de most mennem is kell, csak hallani akartam a hangod. Üdvözlöm a barátod.

-         Puszilom aput.

Letettétek.

-         Na mami, Tom itt alszik velem, amíg itt vagyok, jó?

-         Jól van kicsim, de mi holnap hazamegyünk. Pénteken jövünk is vissza, de addig legalább vigyáztok a házra. És anyád meg ne tudja, hogy én ebbe beleegyeztem!

-         Szeretlek. – adtál neki egy hatalmas puszit. – Most elmegyünk Tomhoz pár cuccáért, aztán jövünk.

-         Jók legyetek!

-         Viszlát! – köszönt el Tom is és átmentetek a fiúkhoz.

-         Halihó! – léptél be az ajtón.

-         Szia! De jó, hogy itt vagy. – Bill és adott egy puszit.

-         Szia! – követte őt Georg.

-         Sziasztok, én is itt vagyok ám! – köhintett Tom.

-         Mérges vagyok, hogy nem hívtál és ki is voltál kapcsolva. – Bill szemrehányóan.

-         Indultam volna haza, mikor ez a tündér végre észhez tért. – nézett rá szeme sarkából mosolyogva.

-         Hogy mi? – háborodtál fel.

-         Viccelek, baba! Nyugi!

-         Mókamester. – vágtál oda egy grimaszt.

-         Hát te itt? – lépett ki Gustav a szobájából.

-         Szia! – a nyakába ugrottál. – Jaj de örülök, hogy látlak!

-         Én is!

-         Öhhöm ….- Tom

-         Jól van haver. – engedett el Gustav.

-         Tom! – szóltál rá.

-         Mi van? A csajom vagy, vége az ide-oda ölelkezésnek! Rendben?! – mondta halál komolyan. Nem értetted miért van így felháborodva, de nem bírta sokáig és elröhögte magát.

-         Genyó! Ne szivass! – bújtál hozzá.

-         Nem tudtam kihagyni. Láttad volna Gusti fejét! – röhögött.

-         Hehe, nagyon vicces vagy ma! – mondta Gustav.

-         Minden egyes nap az vagyok! – beképzelt arccal.

-         Na jó, inkább pakold össze a cuccaidat, addig dumálok legalább a fiúkkal.

-         Ok, de figyelek. – nevetve. És bement a szobájába.

-         Gyere ülj már le, mi van most, mesélj! – Gustav

-         Hát tegnap szerelmet vallott és levett a lábamról. Nem tudtam tovább elnyomni, ami érzek.

-         Nagyon örülök nektek! – Bill. – Jó lenne, ha Viki is itt lenne.

-         Hát engem sem keres.

-         Hogyhogy?

-         Nem tudom. Mióta hazamentünk innen, szinte nem is beszéltünk. Magamra hagyott. Többek közt ezért is jöttem el otthonról. Vagy nincs otthon, vagy igen, de akkor meg a sok hülye barátnőjével.

-         Összevesztetek?

-         Egyáltalán nem.

-         Engem sem hívott. Egyszer beszéltünk, akkor is én hívtam.

-         Na kész vagyok! – jött ki Tom.

-         Mit terveztetek? – Georg.

-         Vasárnapig vagyok itt. Addig szeretnénk együtt lenni.

-         Tényleg. Van valami kötelező program a héten?

-         Felhívom Friedrichet. – mondta Bill és hívta is. - Na holnap kijön ide a Bravo háztűznézőbe.

-         Mikor?

-         Reggel 10-re.

-         Nagyon jó időzítés. – duzzogott Tom. – Mindegy, akkor majd korán kelek és visszajövök.

-         De addig rendbe is kéne tenni a házat. – Bill.

-         Igaz. Mi legyen kicsim? – fodult hozzád.

-         Aludj itt, majd holnap alszunk együtt.

-         Miért nem maradtok itt és este a sofőr hazavisz téged. – Georg.

-         Ja, legalább velünk is leszel egy picit. – Gustav.

-         Benne vagyok, ha Tomnak is jó. – te.

-         Hát jó, akkor álljunk neki a takarításnak. – Tom.

-         Én nálam rend van. – Bill.

-         Hát persze, Billie babánál mindig minden csillog, villog. – gúnyolódott Tom lányhangon, ami mindannyian nagyon jót nevettetek.

-         …(neved), eljössz velem sétálni, amíg a trehányok itt szenvednek?

-         Persze menjünk.

-         Na ne már! – Tom.

-         Nyugi, nem maradunk sokáig.

-         Jövök nemsoká vissza hozzád! – megcsókoltad.

-         Hát jó, de kárpótlást követelek érte este. – mondta huncut mosollyal.

-         Megbeszéljük. Na gyere Bill menjünk.

Lementetek a partra sétálni.

-         Na mond! – te.

-         Mit?

-         Tudom ám, hogy nem hobbiból sétálunk. Akkor vásárolni mentünk volna.

-         Igaz. Csak fura veled beszélni erről, mert mégis csak a testvéred, pont ezért meg jó, mert te ismered őt a legjobban.

-         Ez így igaz. Baj van Bill?

-         Nem tudom. Az alatt a három nap alatt nagyon megkedveltem Vikit, jó volt együtt. De a távolság kezdi szétoszlatni a rózsaszín ködöt. Azt gondoltam könnyű lesz, de Viki végig mondta, hogy ne éljük bele magunkat. Elment és azóta még egy sms-t sem írt.

-         Te sem hívtad, ha jól tudom.

-         Az más. Én akartam, és ahogy tudtam fel is hívtam. De nem volt olyan idő és helyzet, amikor nyugodtan tudtunk volna beszélgetni.

-         Most végülis én miben tudok neked segíteni?

-         Nem tudod mit érez irántam?

-         Szerintem szeret, de mint mondtam, nem beszélgettünk már két hete mi sem.

-         Olyan fura volt tegnap előtt a telefonban. Mondta, hogy hiányzom, meg ilyenek, de valahogy nem úgy. Aztán lerázott. Tényleg, anyudéknak mikor van a házassági évfordulójuk?

-         Valamikor szeptemberben, de hogy jön ez most ide?

-         Sejtettem. Azzal az ürüggyel rakta le a telefont, hogy vacsorázni megy a szüleiddel, hogy megünnepeljék az évfordulójukat.

-         Erre nem tudok mit mondani. Nem tudom miért hazudott.

-         Nem akarok semmi vitát, csak ha nem megy, akkor azt még most tisztázni kell, amíg nem sérül egyikünk sem.

-         Igazad van, de azt sem tudom, hogy te mit érzel Viki iránt.

-         Kedvelem őt. Kialakult egy erős vonzalom, és bele is tudnék szeretni, de így nem. Tudnom kell, hogy állunk egymással.

-         Tehát arra kérsz most, hogy derítsem ki, hogy gondolkodik kettőtökről.

-         Ha megtennéd.

-         Meg hát. Mondta Tom, hogy neked köszönhetem, hogy odajött hozzám tegnap. Úgyhogy jövök neked eggyel. –mosolyogtál.

-         Igazából ez csakis rajta múlott. Tényleg belédszeretett.

-         Csak tartson sokáig.

-         Ezt nem tudom megígérni, de szerintem nagy eséllyel indultok az év álompárja címért.

-         Ennyi elég is! Egyenlőre. Na menj vissza, én felhívom Vikit.

-         Köszi. – adott egy nagy puszit és bement a házba. Te felhívtad Vikit, ahogy ezt megígérted.

-         Halló. – mondtad.

-         Szia, na mi van?

-         Semmi, kerestelek már, de sosem vagy otthon.

-         Ja igen. Reniékkel voltam.

-         Billel mivan?

-         Semmi, nem hívott még péntek óta.

-         Miért nem hívod te fel őt. Tudod, hogy pihennek, ráértek beszélgetni. Vagy mi van? Eddig odavoltál érte. Most meg nem is érdekel.

-         Dehogynem érdekel.

-         Akkor miért hazudtad neki, hogy anyuék évfordulója van, és nem érsz rá vele beszélni? Ne nézz hülyének! Mi változott?

-         Nem tudom. Nem érzem, hogy kell nekem.

-         De két hete még azt mondtad, szereted.

-         Tudom. Akkor úgy éreztem.

-         Jó volt, hogy el tudtál büszkélkedni, Bill Kaulitzal jársz, mi? Aztán meguntad, mert már nem volt érdekes a barátnőidnek?

-         Miért vagy ilyen ellenséges?

-         Mert velem is ezt csinálod. Leszarod a fejem. Meg se kérdezted, mi van Tommal. Otthon 10 percet nem töltöttél velem. Hazamentünk innen és megint minden a régi. Csak a barátnőid léteznek.

-         Talán, mert ők nem vették el tőlem azt, akit szerettem. – fakadt ki belőle.

-         Hát ez a bajod? Még mindig Tomi?

-         Találkoztam vele. Mikor hazajöttünk felhívott és beszélni akart velem.

-         Ugye nem?

-         Ő itt van velem. Egy országban, érted? Valódi kapcsolat, nem csak kéthetente egy rövid telefon. Bill nem szeret. Jól elvoltunk, de tudtuk, hogy csak ennyi.

-         Akkor ezt neki is el kéne mondanod. Ne álltasd, ne hazudj neki.

-         Most haragszol??

-         Most megyek, le kell nyugodnom. Te meg hívd fel Billt! Beszélj vele. Meg fog érteni hidd el. Okos, rendes srác. Nem ezt érdemli tőled.

-         Oké.

-         Na szia, majd beszélünk. – és letetted. Nagyon dühös voltál, nem akartál visszamenni. Akkor kérdezősködnének. Inkább leültél és próbáltad rendezni a fejedben kavargó gondolatokat. Beszélned kéne erről valakivel, de kivel? Billnek nem akarod elmondani, ha szólsz Gustavnak, egyből rájönnek, hogy baj van. Így nem maradt más választásod, mit várni. Ekkor Bill ült le melléd.

-         Bill, én… - mondtad neki szomorúan.

-         Tudom. Most hívott.

-         Sajnálom.

-         Nem kell. Ne szomorkodj emiatt. A szívnek nem lehet parancsolni.

-         És te?

-         Semmi gond. Még időben vége lett. Rossz érzés, de pár nap alatt kiheverem. De te hogy vagy? Most, hogy ő és Tomi..

-         Erre nem számítottam. Rosszul esik, hogy a hátam mögött csinálta, de nekem most itt van Tom. Szeretem őt és teljes gőzerővel csak a kapcsolatunkra akarok koncentrálni.

-         Talán ti még a távolságot is legyőzitek majd.

-         Nagyon remélem. – sóhajtottál.

-         Jó kis sógornő lennél. – karolta át a vállad.

-         Rendes vagy, de azért ne haladjunk ennyire előre.

-         Jó jó! Na gyere, menjünk vissza, mert a te Tomod már hiányol.

-         Elmondtad nekik, hogy mi van Vikivel?

-         Igen.

-         Akkor menjünk.

-         Na végre! Ne tűnj el ilyen hosszú időre. – Tom édesen.

-         Nem fogok. – bújtál hozzá.

-         Jól vagy?

-         Igen, minden rendben.

-         Akkor jó. – megcsókolt.

-         Srácok! Aranyosak vagytok meg szépek, legalábbis …(neved), de ezt a nyálas puszilkodást ne előttünk légyszives. – Georg.

-         Érzitek ezt a szagot? – Tom körbe szaglászva Georgot.

-         Milyen szagot? – te.

-         A féltékenység szaga csapta meg az orromat. – mondta hangos röhögésben kitörve.

-         Nehogy én csapjam meg azt a kis orrod! – kezdte el kergetni a lakásban Tomot.

-         Két majom – Gustav. Na erre Tom és Georg rávetették magukat. Bill is beszállt, hogy ne legyenek túlerőben és hatalmas csikizős műbunyós előadást rendeztek a nappali közepén szanaszét szórva a cuccaikat. Egy darabig nézted őket, majd rájuk szóltál.

-         Ha befejeztétek a bohóckodást, akkor kezdhetitek előröl a rendrakást.

Erre mind a négyen felkapták a fejüket. A délután nagy részét takarítással és egymás cukkolásával töltötték. Boldogan figyelted őket. Végre barátokra leltél és rég érezted ilyen jól magad.