11. rész
Te itt.
A fiúk koncerteztek, interjúkat adtak, stúdióztak, tehát gyorsan teltek a napjaik. Már eltelt két hét, mikor Billék pár napot ismét pihenéssel tölthettek. Lementek a tengerparti házukba mind a négyen.
- Na felhívom Vikit. – mondta Bill. – Mióta elment csak egyszer tudtunk beszélni.
- Kérdezd majd meg tőle, hogy …(neved)-et mikor tudom felhívni, mert egyfolytában ki van kapcsolva a telefonja. – Gustav.
- Ok. – felelt Bill és már hívta is Vikit. – Na szia!
- Szia!!
- Hallom örülsz nekem!
- Nagyon! Azt hittem már nem is hívsz sose.
- Ó bocs szivem, de nem volt egy szabad pár percem. Utálom ezt, mikor csak aludni marad időm. Késő éjjel meg már nem akartalak zavarni.
- Nyugodtan zavarhattál volna! Úgy vártam, hogy hallhassam a hangod!
- Én is. Mesélj mi a helyzet otthon?
- Semmi különös. Az összes barátnőmnek elmeséltem, hogy milyen fantasztikus hétvégét töltöttem veled.
- Én is meséltem anyuéknak. Kíváncsiak rád. Mérgesek, hogy amikor itt voltatok nem mutattunk be titeket.
- És ti mit csináltok?
- Lejöttünk a tengerpartra, van pár szabad napunk. Azért is tudtalak felhívni. Ja tényleg, Gustav kért, kérdezzem meg, mikor tud a nővéreddel beszélni, mert mindig ki van kapcsolva.
- Hát, ami azt illeti, azt hiszem azóta ki van kapcsolva mióta Tom hívta.
- Akkor kérdezd már meg légyszi, hogy mikor lesz elérhető.
- Nem tudom most megkérdezni, mert nincs itthon. Tegnap elutazott a mamiékhoz.
- Hova? Ide Németországba? – lepődött meg Bill, erre az összes srác felkapta a fejét. Kíváncsiak lettek miért jött szóba az ő országuk.
- Igen. Úgy döntött egy pár napot ott tölt.
- Értem, de miért nem jöttél vele?
- Egyedül akart lenni. Ott mamiéknál van egy saját emeletünk, így pedig az csak az övé. De később gondolom fog engem hívni, akkor szólok neki, hogy Gusti kereste.
- Jól van.
- Viszont most mennem kell, mert anyuékkal elmegyünk vacsizni. Házassági évfordulójuk van.
- Rendben. Majd hívlak amint tudlak, ígérem. Jó legyél addig is.
- Te is, szia.
Letették.
- Mi van Németországban? – faggatta egyből Gustav.
- Semmi. Valami barátnője ide jött nyaralni. Lényegtelen. – füllentett Bill.
- És …(neved)? Mikor hívhatom?
- Nem volt otthon, majd Viki szól neki.
- Hát jó.
- Na megyünk csobbanni egyet srácok? – vetette magát a vízbe Tom.
- Naná! – követte Georg.
- Várj Gustav, akarok mondani valamit. – fogta vissza barátját Bill, aki már indult a többiek után.
- Baj van? – kérdezte.
- Nem dehogy. Nem akartam Tom előtt mondani, de …(neved) elutazott a nagyszüleihez pár napra.
- Ide Németországba? – vágott közbe.
- Igen. Viki majd beszél vele és szól neki, hogy kerested.
- De jó. Lehet elmegyek hozzá. – lelkendezett
- Ha akarja. Viki nélkül utazott ide, hogy egyedül lehessen, és ha jól tudom nem sokszor csinált még ilyet.
- Sejtem.
- Na jó csak ennyi. Menjünk, mert nem akarom, hogy feltűnjön a susmorgásunk.
- Ok.
Nagyon jól elszórakoztak, élvezték, hogy végre kikapcsolódhatnak, mert nagyon fárasztó napok voltak mögöttük. Tom még nem tudta túltenni magát, azon hogy csak úgy rátetted a telefont, de próbált visszazökkeni a régi életébe. Így estére randit beszélt meg a lánnyal, akit Peter buliján ismert meg. Gustav pedig várta, hogy hívd. Délután sziesztáztak egy kicsit a nappaliban, mikor csörgött a telefonja. Nem ismerte a számot.
- Halló tessék. – szólt bele kérdően.
- Szia, én vagyok az. – mondtad neki örömmel.
- Szia! Hercegnőm! – ugrott fel a kanapéról. Ebből a másik három srác egyből rájött, hogy te vagy az. Kíváncsian hallgatóztak.
- Most beszéltem Vikivel, mondta, hogy kerestél.
- Igen. Próbáltalak hívni párszor, de mindig ki voltál kapcsolva.
- Számot is cserélek valamelyik nap. Majd elküldöm neked. De mesélj, mi van veled?
- Itt vagyunk a tengerparti házunkban, kaptunk egy pár nap szabit. Ránk fért. De tudom ám, hogy … - félbeszakította a mondatát, mert látta, hogy a fiúk hallgatóznak és nem akarta, hogy Tom meghallja. Bement a szobájába. – Szóval tudom, hogy itt vagy Németországban.
- Igen. Itt töltök pár napot, rám is rám fér. Két hétig csak a szobámban voltam. Viki sem nagyon ért rám. – mondtad kicsit sértődötten. – Egész nap a barátnőivel lóg. Na de mindegy. Elküldöm majd a számom és hívhatsz, amikor csak akarsz.
- Foglak is!
- Hiányzol. – mondtad neki kicsit szomorkásan.
- Te is nekem, de találkozhatnánk. Merre vagy?
- Wismar-ban. – elmondtad a címet.
- Az innen húsz perc kocsival.
- Tudom. Átjössz valamelyik nap?
- Persze. Ezen a számon hívhatlak?
- Igen, ez az itthoni, ha nem venném fel mamámékkal üzenhetsz. De arra szeretnélek megkérni, hogy…
- Tomnak nem mondom el. – folytatta a mondatod.
- Köszönöm.
- Na addig is jó legyél.
- Te is, puszillak!
- Puszi!
Letettétek, Gustav kiment a fiúkhoz.
- Ő volt? – kérdezte Tom.
- Igen.
- Na nekem mennem kell készülődni a randimra. – mondta, mint akit nem érdekel a dolog és bement a fürdőbe.
- Na mesélj, mi van vele? – érdeklődött Georg.
- Magányos kicsit és még szerintem nem lépett túl a dolgon. De találkozunk valamelyik nap. – büszkélkedett Gustav.
- Hogy? Hol?
- Itt van Wismarban a nagyszüleinél.
- Az közel van! Király, mikor megyünk?
- Nem tudom, majd valamelyik nap. Még megbeszéljük. De Tomnak egy szót se. Nem tudom mit szólna hozzá.
- És mit mondunk, hova megyünk nélküle.
- Még nem tudom.
- Hova mentek nélkülem? – szólt közbe Tom, mert mikor hallotta, hogy Georg nagyhangon örül valaminek, kíváncsi lett mi lehet az.
- ÖÖÖ…. – Georg.
- Hát mi csak… - Gustav.
- Mivel te randizol este, mi csak tervezgettük hova megyünk. – Bill.
- És ennek örül annyira Georg?
- Igen, mert… izé… autóversenyre megyünk, amit ugye nagyon szeretek. – vágta ki magukat Georg a kínos helyzetből.
- Értem, na jó én felöltözök, és itt se vagyok. – tett úgy mintha bevette volna. De érezte, hogy valamit titkolnak előtte barátai.
Elment a randira. Vacsizni vitte a csajt, aki végig csak bámulta és dicsérte, hogy milyen helyes és milyen jófej és hogy ő a kedvence a csapatból. Nagyon unta az egészet, te jutottál eszébe és az, hogy neked ő úgy tetszett, ahogy van. Nem dícsérgetted, sőt elsőre le is oltottad a nagyképűsége miatt. Végig rád gondolt. Egyáltalán nem érdekelte a lány, habár nagyon szerette volna elterelni rólad a gondolatait.
- Mi a baj? Nem tetszem? – nyávogott a csaj.
- Hogy? Ja de, de. Csak kicsit elbambultam, bocs. – felelte zavartan.
- Nincs kedved vacsi után feljönni hozzám? – kínálkozott fel Tomnak.
- De, miért is ne.
Elmentek a lány lakására. Bementek a szobájába, ahol egyből rá is mászott Tomra. Tomnak tetszett a dolog. Csókolóztak, és el kezdték vetkőztetni egymást.
- Szeretsz? – kérdezte a csaj két csók között. Ez Tomot kizökkentette.
- Mi? – kérdezte, hátha félreértett valamit.
- Szeretsz? – nyomult újra.
- Na, hagyjál békén! – tolta el magától a csajt és elkezdett felöltözni. – Bocs, de ez most nem fog összejönni.
- Nem hagyhatsz így itt! – hisztizett.
- Dehogynem! – mondta Tom.
- Ezt még megbánod Tom! – üvöltött a csaj Tom után, aki már ki is ment a lákásból. Inkább haza ment.
A három másik srác a nappaliban néztek valami filmet. Meglepődve fogadták Tom korai hazaérését.
- Mi történt? – kíváncsiskodtak.
- Nem ment. – mondta közben kivett egy sört a hűtőből és leült a fiúk közé. – Nem tudtam megtenni. Mi van velem?
- Tudod te azt nagyon jól! – Bill.
- Igyekszem kiverni a fejemből. Egy gyönyörű csaj meztelenül áll előttem én pedig …(neved)-re gondolok. Na ezért nem pártolom azokat a kapcsolatokat, amik egy éjszaka után nem érnek véget. Utána nincs ilyen! Jön a következő.
- Ilyen a szerelem bátyó!
- Mit beszéltél vele? – fordult Gustavhoz.
- Semmi különöset. – felelte, de látszott rajta, hogy valamit titkol.
- Ne szórakozzatok már velem. Nem fogom felhívni, csak szeretném tudni, hogy van! – mérgesen.
- …(neved) jól van. – bökte ki Gustav szűkszavúan.
- Azt hittem a barátom vagy! – szemrehányóan Tom.
- Az is vagyok! De …(neved)-é is!
- Elsősorban az enyém kéne, hogy legyél! Őt alig több mint két hete ismered, engem meg már gyerekkorunk óta.
- Ha majd tudok valamit, amit el kell mondjak neked, hidd el, el is fogom! Oké?
- Jól van, bocs. Jó barát vagy!
- Semmi baj. Na én most lefekszem aludni.
- Ja én is. – Georg.
- Jóéjt srácok! – köszöntek el tőlük az ikrek.
- Tudom, hogy titkoltok valamit előlem Bill! – mondta kérlelő hangon.
- Basszus, nem mondhatom el. – nagyon el szerette volna mondani. Rossz volt neki, hogy titkolóznia kell testvére előtt. Hisz ők mindent elmondanak egymásnak.
- Mond el kérlek, hogy van?
- Nem jól Tom! – fakadt ki. – Otthagyta Vikit is és elutazott, hogy egyedül legyen.
- Hova? – kérdezte, de közben leesett neki, amit délután hallott a telefonban, mikor Bill Vikivel beszélt. – Itt van! Ugye, itt van Németországban!
- Igen. – mondta csendben Bill.
- Akkor oda mennek Gustavék! Vele találkoznak! Itt van a közelben?
- Igen, Wismarban.
- Látnom kell, beszélni akarok vele!
- Tom, ne! Nem akar, a telefonja is azóta ki van kapcsolva, mióta hívtad.
- Meg kell szerezned nekem a címet Vikitől! – engedte el füle mellett öccse szavait. – El kell mennem hozzá!
- Jól van! Meglátom mit tehetek, de a véleményem tudod!
Tudom, hogy mit csinálok!
|