Valaki féltékeny.

Reggel iszonytató fejfájással keltél. A nappaliban már ott volt a két újdonsült jóbarátod és Tom. Ültek a tévé előtt és reggeliztek.

-        Szép jó reggelt! – köszöntöttek egyszerre. Bár Tom kicsit bárgyú hangon.

-        De jól mutatsz Gusti pólójában. – mért végig Georg.

-        Csak halkan, kérlek! Sziasztok. – fogtad a fejed és leültél közéjük.

-        Másnapos vagy? Szegénykém. Kérsz egy kávét? – kérdezte Gustav és adott egy puszit az arcodra.

-        Azt hiszem, az jól esne, köszi. - válaszoltad.

-        Akkor kettőt csinálj. – szólt Tom. Láthatóan ő is másnapos volt.

-        Kérlek. – szólt rá Georg.

-        Bocs, kérlek. – válaszolt és átült egy székre az ebédlőasztalnál veled szembe.

-        Jobban vagy? Mintha tegnap hánytál volna. – szólt hozzád.

-        Igen, de már nagyon jól vagyok. Kedves, hogy érdeklődsz. – néztél rá kedvesen.

-        A kávéja, hercegnő. – nyújtott feléd egy bögrét Gustav. – Tom a tied a konyhában.

-        Köszi. – felelt sértődötten.

-        És hogy aludtál? – kérdezett téged Georg.

-        Hát Gustav röhögésétől elég nehéz volt, de aztán egész kellemesen. Azt hiszem ezt a pólót meg is tartom.

-        Felőlem nyugodtan. Jól áll. – Gustav.

-        Billék? – vágott közbe Tom.

-        Tényleg. Fel is hívom Vikit. – és már mentél is a telefonodért.

-        Halló hugi, merre vagytok? --- Én jól, végül a srácokkal egész jó kis estét hoztunk össze, de majd mesélek. Mikor jöttök? ---- Rendben. Szeretlek!-----.

-        Na? – érdeklődött Tom.

-        Valami világítótoronyban éjszakáztak. Mindjárt indulnak vissza. De Gustav drágám, térjünk vissza az előző megjegyzésedre! – álltál fel és léptél közelebb hozzá.

-        Melyikre hercegnőm? – gúnyolódott.

-        Na jó, te akartad. – kezdted el kergetni őt a lakásban. – Wc-k gyöngye. – utaltál közben az ő cikis sztorijára. Erre megfordult és ledöntött a kanapéra. Percekig csiklandozott, te csak fuldokoltál a röhögéstől.

-        Akkor készülődjünk. Az a torony kb. öt percre van innen. Ha Billék visszaérnek, indulhatnánk a szállodátokba. Ne pazaroljuk az időt. – mondta kicsit ingerülten Tom. Erre abbahagyta Gustav a csikizésed. Felálltatok.

-        Összepakolunk, aztán 8ig van időnk. Akkor indul a gép haza. – mondtad kicsit szomorkásan.

-        Akkor igyátok a kávétokat. – Gustav.

Csörgött a telefonod.

-        Ő az! – néztél kétségbeesetten Gustavra és Georgra.

-        Tomi? – kérdezték egyszerre.

-        Nem akarok beszélni vele.

-        Add ide, majd én! – vette el Gustav a telefont és már bele is szólt. – Igen, ki az?

-        Te ki vagy? – kérdezte Tomi meglepetten.

-        Gustav. És te?

-        Tomi vagyok. ….(neved)-et keresem.

-        Arról lekéstél, haver. Nem akar veled beszélni.

-        És ki vagy te, hogy ezt eldöntsd. – háborodott fel Tomi.

De nem sok esélye volt. Gustav szépen elintézte és lerakta a telefont.

-        Na úgy néz ki egy darabig nem fog hívni. – mondta büszkén.

-        Köszönöm szépen! – átölelted.

-        Jól vagy? – kérdezte Georg és megsimogatta a fejed.

-        Persze, köszi fiúk. Rendben vagyok. Megyek, elkészülök. – bementél a fürdőbe.

-        Mi ez az idillikus édeshármas? – vonta kérdőre őket Tom.

-        Négyes is lehetne, ha nem lennél olyan makacs és értetlen. – oktatta ki Georg.

-        Sziasztok! – léptek be Vikiék az ajtón.

-        Szia tesó, látom kész vagy. – nézett végig másnapos testvérén Bill.

-        Ha csak az lennék. – felelte egyhangúan,  és bement a szobájába.

-        Sziasztok! – köszöntötted őket. Vikit megölelted és Bill pedig kapott egy puszit.

-        Örülök, hogy jobban vagy. – állapította meg Bill.

-        Ez az utolsó nap, nem rontjuk el fejfájással és rosszkedvvel. – jelentetted ki.

-        Rendben, akkor induljunk a szállodába. – Viki.

Megjött értetek a kocsi, beszálltatok és visszamentetek a szállodába. Összepakoltátok a cuccaitokat. Nem szívesen. Maradtatok volna még akármeddig. De nem lehetett. Viki elégedett volt, habár kicsit szomorú, hogy el kell válniuk Billel. Te elhatároztad, túlteszed magad a Tom ügyön, és barátként fordulsz felé, ahogy azt a többiekkel is teszed.

A fiúk az aulában vártak titeket.

- Na mit csináltatok még este? – kérdezte Bill.

- Elvittük …(neved)- et egy utcabálba, órákat elökörködtünk, dumáltunk, megismerkedtünk. Nagyon aranyos lány. Elbűvölt. – Gustav.

- Sokkal jobb fej, mint gondoltuk. – Georg.

- Próbáltuk feledhetetlenné tenni neki a hétvégét. – Gustav.

- Ami egész jól sikerült nem de? Szépen összemelegedtetek! – mondta Tom és hallatszott a féltékenység minden szavában.

- Nem óhajtok vitázni veled Tom. Megvolt a lehetőséged. Elcseszted.  – Gustav.

- Na hagyjuk, inkább mesélj, mi volt Viki és te közted? – terelte rájuk a témát Georg.

- Azt hiszem, bele tudnék szeretni. Fantasztikus lány. Sokmindenben hasonlítunk. Egyszerűen összepasszolunk, mint egy kirakó. – áradozott Bill.

- És? Az éjszaka a toronyban? – faggatta tovább Georg.

- Nem feküdtünk le, ha arra gondolsz. Ő is szűz még. – szólta el magát, de későn vette észre, hogy rosszul fogalmazott. Még szerencse, hogy Tom egyáltalán nem figyelt öccse szavaira, jobban lefoglalta saját maga.

- És távkapcsolatban maradtok? – Gustav.

- Nem tudom én felvetettem az ötletet, de Viki nem túl optimista ezzel kapcsolatban. Majd meglátjuk. Én szeretném.