Jóbarátra lelsz.

Kb. 10 óra lehetett. Elmentetek egy utcabálba, ahol rengeteg kaja, pia és egy minividámpark várt rátok. Megettetek egy- egy hamburgert, ittatok valamit, aztán szinte mindenre felültetek. Dodgem, óriáskerék, (azért a hullámvasutat kihagytátok egészségügyi okokból ), céllövöldében lőttek neked egy hatalmas macit és egy párnát, még a szellemvasútra is felültetek. Itt eltöltöttetek pár órát, és nagyon jól éreztétek magatokat.

Úgy döntöttetek, egy ital még belefér. Leültetek ez asztalhoz és rendeltetek egy-egy koktélt.

-        Hajt a hormon, egy ilyen szép csaj láttán. – mutatott Georg egy lányra a másik asztalnál. – Ha nem haragszotok, én odamegyek. – felállt és átült hozzá.

-        Jól érezted magad? – kérdezett Gustav.

-        Igen, jó veletek. – felelted.

Iszogattatok, folytattátok a reggeli ismerkedést.

-        Na mesélj valamit, amit nem mindenkinek mondanál el. – kérdted.

-        Hát jó. Lássuk. Megvan. Egyszer pár haverral követtünk egy kisebb srácot, ő volt a suli lúzere. Kifigyeltük mikor mit csinál és egy haver csajt megkértünk tegyen úgy, mintha tetszene neki. Szegény srác be is vette, pedig, ahogy kinézett. Nem értem. A lényeg, hogy nemcsak a fiú zúgott bele totál a csajba, hanem a végén a csaj is megszerette azt a kis nyomit. Nagy pofára esés volt. Eltervezték, hogy kiszúrnak velünk, így titokban lefilmezték, ahogy fürdünk, zuhanyozunk meg wc-n ülünk és az egész suli előtt levetítettek egy ezekből összevágott videót.

-        Jujj, az ciki lehetett. – mondtad pukkadozva a röhögéstől.

-        Nagyon is az volt.

-        Nyugi, ilyen titokban lefilmezős égetésből nekem is kijutott. – mondtad.

-        Na mesélj!

-        Egy pár éve történt, nem igazán vagyok népszerű a suliban, így délutánonként többnyire egyedül játszottam, mert Viki a barátnőinél volt. Kitaláltam magamnak egy saját történetet, melyben én hercegnő voltam a fiú barbim pedig egy alattvalóm. Természetesen egymásba szerettünk, ő udvarolt is nekem. Felvettem anyum estélyi ruháit, kifestettem magam és a hátsókertben alakítottam ki egy bunkert kettőnknek. Egyszer a szomszéd srác lefilmezett egy ilyen délutánt. A videót sokszorosította és elküldte pár jóakarómnak. Nagyszünetben az aulában le is vetítette valamelyik. Hetekig mindenki hercegnőnek hívott. Nagyon szar volt.

-        Meg kéne szereznem egy példányt. – röhögött Gustav.

-        Na, ez maradjon köztünk. Te vagy az első, akinek elmondtam. – kérted, de te is jót nevettél így visszagondolva, milyen hülyén festhettél.

-        Igenis hercegnőm. – gúnyolódott.

-        Hé!

-        Jól van! Befejeztem. Emelem poharam egy új barátság kezdetére. – emelte feléd poharát.

-        A barátságra. – felelted és koccintottatok.

Mesélt még a volt barátnőiről és csalódásairól, családjáról. Te is elmesélted mi volt Tomival és veled. Nagyon jól megértettétek egymást.

-        És Tom? Hogy van ez most? – kérdezte.

-        Magam sem tudom. Egy pillanat elég volt, hogy belehabarodjak. Először azt hittem Tominak akarom bebizonyítani, hogy nem áll meg az életem, mert ő elhagyott, de aztán rájöttem, Tom kell nekem. Igazán elhatároztam, hogy neki adom a szüzességem, még ha csak egy napja ismerem is.

-        És ekkor Viki lebeszélt róla, ugye? A mosdóban.

-        Igen. Elmondta azt a sztorit, hogy Tom meg egy rajongó lány, tudod. És hogy szemét mód elküldte. Csalódtam benne. Nem éreztem még ilyet, hogy le akarok feküdni valakivel. Erre pont egy olyat szúr ki a szívem, aki másokét töri porrá.

-        Értelek, de most mit érzel?

-        Nem így terveztem az elsőt. Úgy érzem egy olyan dolgot rontottam el, amit nem lehet már helyrehozni.

-        Szereted?

-        Nem tudom, egyszer úgy érzem igen, de aztán megbánt, sérteget vagy levegőnek néz. Olyankor úgy vagyok vele, hogy jobbat érdemlek. Érted ezt?

-        Azt hiszem igen. De szerintem beszélned kéne vele erről. Ő azt hiszi, csak játszottál vele, azért ilyen.

-        Tudom. – szomorodtál el.

-        Na, mi ez a bús hangulat már megint kedves …(neved)? – ült vissza hozzátok Georg.

-        Ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Szintén megosztott veled pár ciki sztorit, pl, hogy a buszon egyszer ez srác hátulról átölelte, mert a haja miatt összetévesztette a saját barátnőjével. Nagyon jóban lettetek. Már 2 óra volt, mikor kezdtetek elfáradni.

-        Azt hiszem lassan haza kéne mennünk. Ma is korán keltünk és holnap még előttünk egy fél nap. – Gustav.

-        Sajnálom, hogy haza kell mennem. Úgy megkedveltelek titeket.

-        Ez elkerülhetetlen volt. Minket mindenki megkedvel. – vágták sztár pózba magukat mindketten.

-        Na akkor nagyképű barátaim, menjünk aludni! – te.

Fogtatok egy taxit és hazamentetek. Nem volt otthon senki.

-        Figyelj, most az a szerencse ért hogy választhatsz. Melyikünknél szeretnél aludni? – Georg.

-        Háát, bőség zavara. Nem tudom srácok.

-        Érmefeldobás? – ajánlotta fel elmésen Gustav.

-        Vagy mi együtt alszunk te pedig az én szobámban egyes egyedül. – lepett meg Georg ezzel az opcióval.

-        Akkor szerintem a második lehetőséggel élek.

-        Jó, de legközelebb akkor hárman együtt. – szemtelenkedett Georg.

-        Rendben srácok, jóéjt!

-        Jóéjt! - Georg

-        Szép álmokat! – Gustav.

Kértél egy pólót Gustavtól, hogy tudjál miben aludni, aztán bementél a szobába és lefeküdtél az ágyadra. A srácok szobájából még hallani lehetett egy darabig, hogy bohóckodnak. Georg csaj hangon kínálkozott fel Gustavnak, amin nagyon jókat röhögtek. Ekkor hallottad, hogy valaki van kint a nappaliban. Résnyire nyitottad az ajtót, és láttad, hogy Tom az. Állt egy picit a szoba közepén és hallgatta, mi folyik Gustav szobájában, majd bement a sajátjába.

Te is visszafeküdtél és hallgattad a srácok baromkodását. Egy idő után csend lett. Elaludtak. Azt tervezted, megvárod Vikit, hogy kifaggasd Billről, de hamarosan elnyomott az álom.

Még jó, hogy nem vártad meg őket, mert nem is jöttek haza az éjszaka. Miután a parton otthagytak titeket elmentek egy étterembe, ahol egy tengerre néző gyertyafényes asztalnál megvacsiztak. Ők is nagyon egymásra hangolódtak. Azután lementek sétálni a homokba.

-        Nagyon jól érzem magam veled. – megfogta Viki kezét, és magához húzta.

-        Kár hogy csak ez a három nap jutott nekünk. – mondta Viki szomorúan.

Leültek egymás mellé, Bill átkarolta Viki vállát, Viki pedig Billére hajotta a fejét.

-        De tarthatjuk a kapcsolatot. Telefonon bármikor beszélhetünk, és ha arra koncertezünk, találkozhatunk is. – mondta lelkesen Bill.

-        Ha a menedzsered engedi. Talán menne, de neked annyi rajongód van. Annyi szép lány. És még itt Németországban is. Miért kéne pont egy magyar lány?

-        Ne légy pesszimista kérlek. Legalább ma ne. Inkább csókolj meg és utána mutatok valamit.

-        Szívesen.

Hosszú csókba kezdtek, alig akarták abbahagyni. De Billnek terve volt. Felálltak és elindultak. Egy világítótorony felé vették az irányt. Bementek, felmentek a lépcsőn egészen a legfelső szintre. Ott egy pokróc volt leterítve, kis mécsesek mellette és csodaszép rózsaszirmok mindenütt.

-        Ezt, hogy? Mikor? – kérdezte meglepetten Viki és könnybe lábadt a szeme.

-        Vannak kapcsolataim. – büszkélkedett.

Ismét csókolózni kezdtek, de Viki, megszakította.

-        Tudod, én még nem… szóval én még… - mondta szégyenlősen.

-        Szűz vagy?

-        Igen.

-        Én nem erőltetek semmit. Ha szeretnéd, akkor én is, de ha nem akkor nem fog semmi olyan történni. Rendben?

-        Köszönöm.

Bill megpuszilta Viki homlokát és lefeküdtek a pokrócra. Összebújtak és nem akartak elaludni. Nem akarták alvásra pazarolni azt a kevés kis időt, amit együtt tölthetnek. Egy pár óra múlva Vikit elnyomta az álom. Bill figyelte még egy darabig, aztán ő is elaludt.