Ti összevesztek, ők összejönnek.

Kimentél. Tom bent úszkált a vízben. Leültél a homokba és nézted. Amikor meglátott kijött hozzád.

-        Hát te? Nem jössz be?

-        Nem. Inkább beszéljük meg a dolgot.

-        Ok, de nem hiszem, hogy változtatna valamin. – és leült melléd.

-        A tegnapi dolog, nekem is fantasztikus volt. Nem akartalak megbántani. Nem azért küldtelek el, mert rossz volt.

-        Akkor? Ezt csinálod a fiúkkal? Egy dugás, és aztán leléphet? Az, hogy belegázolsz az érzéseikbe az nem is számit? – mondta felháborodva.

-        Ezt pont te mondod? Te, aki köztudottan játszik a rajongóival? Kihasználja őket, és még büszkélkedik is vele az interjúkban?

-        Nem használom ki őket. Ők is akarják, és nyilván tudják, hogy nem kötöm össze az életem velük. Nem csinálok velük semmi olyat, amit ne akarnának. Várjunk! Te csak meg akartál szivatni? Ezért küldtél el!! A francba, ez az. Nem velem volt a baj. Tök idegen csajok érzéseit védted. Meg akartál bántani miattuk! Gratulálok, sikerült. És tudod mit? Semmivel sem vagy jobb nálam! Méghogy a lányok nem szokták a testükkel intézni a dolgokat. Ebbe úgy látom nagyon jó vagy.

-        Mit képzelsz? Én bocsánatot jöttem kérni és megmagyarázni hogy… - kiabáltad sírva.

-        Nem érdekel. – vágott közbe szintén kiabálva. – Tetszettél, azt hittem őszinte vagy és kedves. De, egyáltalán nem vagy az, sőt!

-        Fejezzétek be! – szaladt hozzátok Bill. – Mit ordibáltok? Tom, mi ütött beléd. Látod hogy sír!

-        Vagy ezt is csak megjátssza. Én elmentem. Jó szórakozást a kellemes hétvégéhez.

Bement a házba, összeszedte cuccait és elment. Ti is bementetek a házba.

-        Mi volt ez a kiabálás? – Georg.

-        Megkaptam a magamét. – te.

-        Hát, azért szerintem túlzásba vitte. – Bill.

-        Csak bocsánatot akartam kérni. Én nem vagyok ilyen. Nekem ő volt az első. – ismét elsírtad magad. Viki kivételével mindenki ledöbbent.

-        Te szűz voltál? – Georg.

-        Tom vette el … - Bill.

-        Ühüm. – szipogtad.

-        Utálom ezt, de én megmondtam, hogy ne csináld. – ölelt át Viki.

-        Mostmár mindegy. Elrontottam a hétvégét, amire úgy vártál.

-        Nyugi, Tom megbékél. Emiatt nem kell félbehagyni semmit. – Bill.

-        Nem akartok ma is bulizni egyet? Úgy látom, rá fér a társaságra némi alkohol. – próbálta feldobni a hangulatot Georg.

-        Hát, ami azt illeti, mi egy laza mozizást terveztünk. – Bill.

-        Igen, gyertek, megnézünk valami jó filmet. – Viki.

-        Peter hívott az előbb. Tudjátok a srác, aki itt lakik nem messze. Tábortüzes iszogatós buli lesz nála a parton. Meghívott mindannyiunkat.

-        Én szívesen innék! – vágtad rá.

-        Én is! – Georg.

-        Akkor váljunk szét? – Bill. – Mi elmehetünk a moziba. – fordult Vikihez.

-        Ha …(neved)-nek nincs szüksége rám.

-        Ugyan menj csak. Elleszek. – mondtad.

-        Vigyázunk rá Georggal. – mosolygott Gustav.

-        Rendben, akkor mozi után mi is csatlakozunk. – Bill.

Így Viki és Bill elmentek moziba, ti hárman pedig átmentetek Peter-hez.

-        Mit nézzünk? Romantikus? Akció? Horror? – Bill.

-        Romantikus vígjátékot? – nézett Viki Billre szerelmes tekintettel.

-        Én is ezt javaslom. – hajolt oda Vikihez és gyengéden megcsókolta. – Nézd, tudom, hogy holnap hazamész és csekély az esélye, hogy fent tudunk tartani egy kapcsolatot, de nagyon tetszel nekem.

-        Te is nekem. – csókolt vissza Viki. – Élvezzük ki ezt a kis időt, aztán lesz, ami lesz.

Hosszú csókolózásba kezdtek.

Eközben ti már ültetek Peternél a tűz körül. Iszogattatok, dumáltatok, kezdtél újra feloldódni.

-        Na hogy érzed magad? – ült le melléd Peter.

-        Jó kis buli. – válaszoltad.

-        Akkor igyunk mégegyet. – nyújtotta feléd a sokadik koktélodat.

-        Hé, ne itasd le. Én felelek érte. – Gustav.

-        Oké, ne parázz. Csak barátkozok, van csajom. – mentegetőzött Peter. Felállt és elment.

-        Köszi. Nem volt kedvem hozzá. Olyan nyomulós. – te.

-        Jól vagy? Kicsit sokat ittál már nem? – Gustav aggódva.

-        Jól persze. – mondtad, pedig kicsit már forgott feled a föld.

-        Akkor jó, mert mondanom kell valamit…- de nem tudta befejezni, mert ekkor megláttad Tomot. – Na ezt akartam mondani. Tom hívott, hogy idejön.

-        És pont erre tart, hogy megint leordítsa a fejem. – mondtad beletörődve.

-        Sziasztok. Figyelj …(neved). Felejtsük el, ami történt. Érezzük jól magunkat. Rendben? – mondta. Láthatóan ivott.

-        Azt hiszem rendben. – hebegted, ledöbbenve.

-        Akkor oké. Na megyek, iszom még valamit. – és elment.

-        Ennyi? – fordultál értetlenkedve Gustavhoz. – Nem kért bocsánatot, nem is nézett a szemembe. Mi volt ez?

-        Nem tudom. Ez fura volt. Mindenesetre legalább úgy néz ki képesek lesztek egy légtérben maradni egymással. – vonta le a következtetést Gustav.

-        Igazad lehet.

Tovább iszogattatok, amit lehet neked nem kellett volna. Bill és Viki kézen fogva jelentek meg.

-        Látom jó volt a film. – mondta Gustav széles vigyorral az arcán.

-        Az bizony. – felelt Bill és megpuszilta újdonsült párját.

-        Örülök hugi. Jól álltok egymásnak. – köszöntötted őket.

-        Hú …(neved). Nem ittál kicsit többet mint szoktál? – aggódott Viki.

-        Nem dehogy. – feleltél, de te sem hitted el ezt magadnak. Ekkor Tom is odajött hozzátok egy csajjal.

-        Helló öcsi, látom jól alakul a hétvége. – ő sem volt túl szomjas már. – Hagy mutassam be, hogy is hívnak? – fordult a csaj felé.

-        Ann vagyok. –csaj.

-        Ja igen, szóval Ann. Most ismertem meg. Jó segge van! – ekkor Tom belemarkolt a lány fenekébe és lesmárolta.

-        Azt hiszem hányni fogok. – mondtad és elszaladtál.

-        Kretén vagy Tom! – mondta Bill mérgesen bátyjának és elindult utánad.

-        Te tényleg hánysz. – mondta mikor utolért. Copfba fogta a hajad és tartotta, amíg előrehajoltál.

-        Köszönöm. – mondtad és egy zsepivel letörölted az arcod. – Lehet kicsit sokat ittam.

-        Talán egy kicsit. – mosolygott rád Bill.

-        A bátyád, ez a két nap. Azt hiszem, várom a holnapot.

-        Sajnálom, hogy így alakult. – mondta együtt érzően.

-        Én is, de örülök, hogy ti így összejöttetek.

-        Hát igen, csak kár hogy már el is mentek. Jó vele lenni, de nincs jövője ennek a kapcsolatnak. Messze lakunk, én szinte mindig úton vagyok a bandával. Szóval érted.

-        Akkor legalább ezt az utolsó estét és a holnapi egész napot használjátok ki. Viki odavan érted. Szeretném, ha neki nem menne tönkre a hétvége. Nekem már úgyis mindegy. – mondtad szomorúan.

Bill átölelt. – Visszamenjünk?

-        Mehetünk. – válaszoltad. – Hogy nézek ki?

-        Pont, mint aki hányt. – gúnyolódott mosolyogva.

-        Akkor jó. – nevettél rá te is.

-        Jobban vagy? – kérdezte Viki, mikor visszaértetek.

-        Persze, csak az ebédet láttam viszont.

-        És én is. – röhögött Bill.

-        Na menjetek utatokra. Majd beszélünk. – mondtad Billnek és Vikinek. Nem kellett kétszer mondani. Elbúcsúztak és elmentek.

-        Tényleg jobban vagy? – aggódott Gustav.

-        Persze. Ne aggódj. Tom hova lett? – kérdezted kicsit félve.

-        Lelépett. De most jól is tette. Utálom mikor részeg, és ocsmányul viselkedik.

-        Te olyan édes srác vagy. Én miért mindig rosszal kezdek?

-        Sokan mondják ezt. – mondta édes mosollyal az arcán.

-        Na Georg is visszatalált hozzánk. Szia! – köszöntötted.

-        Helló. – hát neki se kell már innia többet. – Mi van veletek?

-        Bill és Viki összejöttek, Tom felszedett valami csajt, …(neved) hányt én pedig olyan édes vagyok. – vázolta fel a helyzetet Gustav.

-        Sűrű program. Van még tervetek ma estére? Én elég sokat ittam. Nem akarok még hazamenni.

-        Akkor menjünk el kajálni. Mutassuk meg az éjszakai életet …(neved)-nek.

-        Benne vagyok. – Georg.

-        Még fiatal az idő, menjünk. – egyeztél bele.