A buli.

Beszálltatok a szálloda előtt parkoló autóba és elmentetek egy szórakozóhelyre. Kellemes helynek tűnt. Hatalmas bárpult és tánctér, klassz fények, mindenhol kis elkerített asztalok fehér bőrfotelekkel körülvéve. Hangulatos volt. Le is ültetek az egyik boxba.

- Viki, egy táncra invitálhatlak? – kérdezte Bill.

- Nagyon szívesen! – kapott az alkalmon Viki.

- Habár be kell valljam, nem vagyok egy őstehetség.

- Nem számít, én sem.

- És te … (neved)? – fordul feléd Gustav és nyújtotta a kezét.

- Benne vagyok! – kézen fogtad és követtétek Billéket a tánctérre.

- Erről lecsúsztam! – Tom beletörődve.

- Jó gyorsak Gustavék!- nevetett Georg.

Egy darabig üldögéltek, iszogattak, majd Tom megelégelte töketlenségét. – Van még időm! Elcsábítom! – állt fel és magabiztosan elindult felétek. Kivette a kezed Gustavéból és egy „most hagy próbáljam meg inkább én” pillantást vetett rá.

- Rendben, átadom a hölgyet! – mosolygott lemondóan.

Tom már magához is húzott és megfogta a derekad. Lassúztatok, habár nem olyan számok mentek. Egy darabig csak néztetek egymás szemébe (Tom néha máshova is ), majd megszakítottad a csendet.

- Nem akartalak megbántani az ebédnél.

- Nem bántottál meg. Tahó voltam, csak tudod a legtöbb rajongó csaj, mikor találkozik velünk a nyakamba veti magát, miközben a nevemet sikítozza. – vette elő ismét beképzelt nézését.

- Hát ez az, én nem vagyok a rajongód! Egészen másfél héttel ezelőttig nem is érdekelt a létezésetek. A cd-t, amivel nyertem ezt a hétvégét, Vikitől kaptam, hogy legalább egyszer hallgassam meg.

- Ahha! Akkor nem velem van a baj! Vagy mégis? Nem tetszem?

- Hát, ami azt illeti…- a mondatot egy hosszú, gyengéd csókkal fejezted be, amit Tom szívesen viszonzott is.

Viki ezt meglátva odament hozzátok. – Öhhöm, nővérkém! Kijönnél velem a mosdóba, megigazítanám a sminkem, rád is rád férne!

- Most nem igazán alkalmas! – ráztad le.

- Szerintem meg pont az! – mondta mérgesen.

- Okok, menjünk! – egyeztél bele, habár nem szívesen szakítottad félbe az „ismerkedést”.

- Én addig visszamegyek a srácokhoz. – mondta Tom.

Bementetek a mosdóba, ahol Viki egyből rákezdett.

- Mit csinálsz? Mi volt ez a csók?

- Te nem is sminkelni hívtál ide! – játszottad meg felháborodásod, hogy kicsit csillapítsd Vikit.

- Ne komolytalankodj! – hát ez nem jött össze.

- Jó! Mi bajod? Csak egy csók volt! Amire megjegyzem a fantasztikus jelző illene legjobban… - ábrándoztál.

- …(neved), nem hiszem, hogy bele kéne bonyolódnod ebbe! Nem szerethetsz bele! Csak megbántana!

- Jaj olyan pesszimista vagy mindig! Miért bántana meg?

- Mert ezt csinálja! Elmesélek valamit, ami talán rávilágít a tényekre. Egyszer egy koncertjük után, a szálloda előtt álló lányok közül felhívott egyet a szobájába. Nem kell részleteznem mi történt. A lényeg most jön. Miután az aktus véget ért Tom csak annyit mondott a lánynak, „Most pedig menj el!” és még pénzt is ajánlottak neki, hogy hallgasson erről. Szerinted az ilyen viselkedés egy hősszerelmesre vall, vagy pedig egy olyanra, akinek csak egy alkalomra kellenél?

Te totál ledöbbenve csak néztél. – Ez komoly? De hát olyan édes, gyengéd volt tánc közben, és ahogy megcsókolt…

- Le akar csak fektetni!

- És én benne is lennék!

- Én csak nem akarom, hogy csalódj!

- Nem fogok! Miért szeretnék bele? Sőt, ezek után pláne. Valahogy meg kell szivatni! – és már támadt is egy ötleted.

- Te tudod, én szóltam!

- Ok, nyugi, nagylány vagyok már!

Ezzel elindultatok vissza a srácokhoz. Ott ültek a fotelekben, leültetek melléjük.

- Ó, úgy látom ez olyan csajos megbeszélős sminkelés volt! – kuncogott Gustav.

- Csak nem veszekedtetek? – aggodalmaskodott Bill.

- Ja nem nem, csak van, hogy nem ugyanúgy vélekedünk egy ügyben. – nézett szúrós szemekkel rád Viki.

- Ja, lényegtelen. – helyeseltél.

- Na srácok bomba nő 2 óránál! – bámult Georg egy szőke csinos csajra a bárpult mellett. – Azt hiszem, iszom valamit.

- Nagyszerű, hozhatnál…- de Tom ezt a mondatát nem tudta befejezni, Georg már gőzerővel a csaj felé vette az irányt.

- Majd én hozok, ki mit kér? – Bill.

Mindenki kért egy- egy koktélt.

- Ezt nem fogod elbírni, veled megyek. – Viki.

- Köszi. – és már mentek is.

Egy jó pár koktél elfogyasztása után, már egyik srác sem volt a helyzet magaslatán, Georg is visszajött már.

- Lehet nem örülne anyu, ha így mennénk haza! – fordult Tom Billhez.

- Nem hiszem, hogy gáz lenne. – mondta Bill, de Tom oldalba bökte.

- Szerintem az lenne a legjobb, ha a lányokat sem hagynánk magukra. Aludjunk a szállodában mi is. Felhívom Friedrich-et, foglaljon szobát nekünk is.

- Hát jó. – egyezett bele Bill.

A szobákat sikerült lefoglalni, a mellettetek lévő nagy kétágyasat kapták meg. A szállodába érve, elbúcsúztatok egymástól és mindenki elfoglalta szobáját. Viki mielőtt bement volna a sajátjába mérges pillantást vetett rád. De téged ez most nem igazán érdekelt.

A fiúk szobájában:

- Rendes csajok. – Gustav.

- És milyen csinik. – Georg.

- Örülök, hogy nem olyanok, akiket nem lehet a nyakunkból levakarni. Kicsit féltem ettől. Te hogy vagy ezzel bátyó, láttam ám azt a csókot. Mi a terved?- Bill.

- Bizony, ez engem is érdekel. – Georg.

- Nem kéne kihasználnod az első éjszakát. Velünk lesznek egész hétvégén. Csak elrontaná az egészet, ha megbántod. – oktatta ki Gustav.

- Nyugi. Tetszik ez a lány nekem. Végre nem azért tetszem valakinek, mert én vagyok Tom Kaulitz a Tokio Hotel gitárosa, őszinte, jó fej, kedves és mindennek tetejében naggyon jól néz ki!

Erre a srácok ledöbbentek. Nem vallott ez Tomra.

- Bátyó, bátyó! Még a végén nem csak külsőre fogunk hasonlítani!

Eldumálgattak még, tervezgették miket csináltok majd a hétvégén, hova visznek el titeket.

- Smsem jött! – Tom.

Elolvasta. Nem volt túl hosszú, de Tom arca elég furcsa lett.

- Mi van? – Georg.

- „ Nincs kedved átjönni? Valamit félbe hagytunk! …(neved)” – olvasta fel Tom az smst.

- Hát ez elég lényegretörő! – lepődött meg Gustav. A fiúk ezen nevetésben törtek ki.

- Akkor én most megyek is. Reggelig ne várjatok! – mosolygott Tom és már indult is.