Az első találkozás.

- Ez komoly? – kérdezted Vikit, aki már az ágyon ült, mert az állás nehezére esett, a levegőt nehézkesen vette és a vigyort semmi sem törölhette volna le az arcáról.

- Remélem! Szólok anyunak! – és már szaladt le a nappaliba. Elmondta neki, mi állt a levélben és megkérte hívja fel ezt a számot most azonnal. Ez meg is történt.

- Kislányaim, a helyzet a következő. …(neved) nyert egy hosszú hétvégét, amit a Tokio Hotel tagjaival tölthet el Németországban.

- Jó anyu ezt már tudjuk! De, mikor, hogyan, mond már! – kérlelted izgatottan.

- …(neved) május 31-én, pénteken utazhatsz Németországba, Magdeburgba. Egy hotelben fogsz megszállni és egészen a vasárnap esti visszautazásig a Tokio Hotel tagjaival töltöd a hétvégét. Egy valakit vihetsz magaddal…

- Aki ugye én leszek! – vágott közbe Viki és meresztette rád boci szemeit.

- Hát persze hugi! Ki más?

- Nem hiszem el! Két éve minden nap úgy fekszem le, hogy tudom Róluk fogok álmodni, és egy nagy találkozásról. Erre tessék! A nővérem, aki még csak pár napja foglalkozik a létezésükkel… - nem folytatta, hanem szorosan átölelt.

- Megyünk, Viki! Csak Te, én és a Tokio Hotel! Kiváncsian várom. – leplezted az izgatottságod, de tudtad, álmatlan éjszakák várnak rád.

- Lányok, közbevágnék! – anyutok – Gondolom tisztában vagytok a ténnyel, hogy az a bizonyos pénteki nap…

- Holnap után lesz! – szakítottátok félbe egyszerre.

Igen, már csak két napotok van. Így felmentetek a szobáitokba és elkezdtetek készülődni. A legcsinosabb ruháitokat pakoltátok be. Gondosan kiválasztottad előre, hogy melyik nap mit veszel majd fel. Innentől már csak várni kellett a péntek reggelt, ami gyorsan eljött, de örökkévalóságnak tűnt. Szüleitek kivittek titeket a reptérre, elláttak mindenféle tanáccsal, de nem nagyon tudtatok koncentrálni.

11 óra körül szállt le a gépetek a Magdeburgi reptéren. Izgatottan kaptátok fel holmitokat és a váróba siettetek. Egy öltönyös fickó állt táblával a kezében, melyen a neved volt. Odamentetek hozzá, bemutatkoztatok.

- Sziasztok, én pedig Friedrich vagyok, a Tokio Hotel egyik alkalmazottja. Én foglak titeket a szállodátokba kísérni. A srácok még sajnos nem igazán voltak képesek kikelni az ágyból, de kicsit később csatlakoznak hozzánk.

Elmentetek a szállodába, Friedrich megmutatta a szobáitokat, kipakoltatok és lementetek ebédelni a szálloda éttermébe.

- Hát lányok, örültem! Nekem most mennem kell stúdió időt egyeztetni, nemsokára megjönnek a srácok, mi meg szerintem még úgyis találkozunk a hétvége folyamán! – mondta Friedrich és már el is sietett. Még levegőt is alig volt időtök venni mikor…

- Sziasztok! Van itt számunkra hely? – ült le melléd hirtelen Tom nevetve.

- Hello lányok! – köszönt Bill is egy-egy puszit nyomva arcotokra.

- Hú, de meg vagytok lepődve! Nem minket vártatok? – követte Billt Gustav.

- Nagyon éhes vagyok! Ti? – ült le Georg is.

- Sziasztok- köszöntöttétek őket megilletődve.

Egy ideig zavart csönd telepedett a társaságra, melyet te törtél meg.

- …(neved) vagyok, ő pedig a testvérem, Viki. Nagyon örülök!

- Gondolom, nekünk nem kell bemutatkoznunk – mondta Tom gúnyos mosollyal az arcán.

- Hát, ha nem veszed sértésnek, a neveteket ugyan tudom, de csak onnan tudom, hogy te vagy Tom, mert Billt megismertem és hallottam, hogy ikrek vagytok. – vágtál vissza, hogy kicsit csillapítsd önelégültségét.

A másik három srác jót kacagott Tom meglepett fején.

- Ti jól meglesztek! – mondta Georg.

A hangulat oldódott és mindannyian nekiláttatok az ebédnek. Tom végig csendben volt és néha a szeme sarkából rádpillantott. Ti öten jobban megismerkedtetek és megkedveltétek egymást.

- Veled mi van? – kérdezte Bill Tomtól miután elváltatok a srácoktól, hogy elkészüljetek az esti bulira, amit elterveztetek. – Olyan csendben voltál egész ebéd közben. Nem szimpik a csajok? Pedig jól néznek ki, nagyszájúak és vagányak. Főleg … (neved).

- Hát ez az! Lenyűgözött. Egy rajongó, aki leolt első találkozásunkkor, aztán levegőnek néz.. – mondta értetlenkedve.

- Bátyó, ne vedd a szívedre, nem jöhetsz be minden csajnak!- nevette ki Tomot.

- Igaz, neked is kell, hogy jusson valaki! – vágott vissza jobb kedvre derülve.

Eközben Ti:

- Na, mit szólsz hozzájuk? Én olyan izgatott vagyok! Bill olyan cuki volt végig. Még annál is jobb pasi, mint elképzeltem. Mondjuk azt hittem, Tom a nagyszájú a bandában és ehhez képest egész végig meg sem szólalt.

- Tudod mit? Tetszik nekem ez a srác. Sok mindent ugyan nem tudtam meg róla, de ha rajtam múlik nem sokáig marad ez így.

- Mi a terved? Elcsábítod?

- Nem hiszem, hogy nehéz dolgom lenne! – mosolyogtad el magad magabiztosan.

- Hát jó, csak ne feledd, hogy vasárnap haza kell mennünk, ők meg itt maradnak. – mondta Viki szomorúan.

- Annál jobb. Nem akarok semmibe se bonyolódni!

- Na nővérkém, ha felöltöztél gyere,  én előre megyek.

- Ok. Sietek.

Felöltöztél, smink és mentél Viki után. Ő már az aulában várt a srácokkal.

- Nem kapkodtad el – Gustav – de megérte várni!

- Köszi! Igyekeztem! – néztél Tomra, aki gondosan végigmérte tested „főbb” részeit.

-Akkor indulás bulizni! – Bill.