1. rész
A nem várt nyeremény.
Magyarországon élsz, a szüleiddel és a testvéreddel egy szép házban. Iskolába jársz, éled az életed. A testvéred, Viki, egy év van köztetek. Ugyanabba az iskolába jártok, hasonlítotok is egymásra. Hasonlóan öltöztök, hasonló pasik jönnek be mindkettőtöknek, csak a zenei ízlésetek tér el. Ő Tokio Hotel rajongó a kezdetektől. Te mindent meghallgatsz, de nincs kifejezett kedvenced.
- Kérlek, csak egyszer hallgass bele az új cd-jükbe és ha egyáltalán nem tetszik, békén hagylak vele. Kérlek, na! – Viki
- Jó hugi, de aztán leszállsz már rólam, és nem kell veled mennem rajongói pólókat és dvd-ket vásárolni! – te
- Rendben! Megígérem, úgyis tudom, hogy tetszeni fog!
- Na add ide, este meghallgatom, de most tanulnom kell! – becsuktad a szobád ajtaját és leültél az asztalodhoz.
Azon elmélkedtél, mit ronthattál el, hogy a barátod szakított veled. 1 év után. Szeretted őt. Az utóbbi időben sokat vitáztatok, de nem gondoltad, hogy megcsal és elhagy téged egy másikért. Szomorú voltál.
Szerda délután van, ilyenkor együtt szoktunk tv-zni nála. Csak fekszünk az ágyán és nézzük a tv-t, kiröhögjük a beszélgető show szereplőit, a hülye sorozatok kitalálóit. – gondoltad magadban – Most mit kezdjek magammal, mit csinál ilyenkor egy egyedülálló, magányos lány?
Lefeküdtél az ágyadba és mindenkép el akartad terelni a gondolataidat. Arra gondoltál, most meghallgatod a cd-t, amit Viki adott. Legalább lefoglal. Elindítottad az albumot és fülhallgatóval a fejeden visszafeküdtél az ágyadba.
Tetszett, amit hallottál. A srácnak jó hangja volt. A szövegek, megérintettek, néha egy- egy könnycsepp is legördült az arcodon. Igen, megfogott benne valami. És teljesen elterelte a figyelmed a csalódásról.
- Na, mivan már? – rontott be Viki.
- Kopogni nem tudsz? – kérdezted és letöröltél egy könnycseppet az arcodról.
- Tetszik, tetszik! Megmondtam, tudtam! – gúnyolódott veled.
- Nem rossz, de most hagyj légyszíves, nem vagyok jól!
- Ne haragudj …(neved), csak fel akartalak vidítani. – mondta Viki komolyra fordítva hangsúlyát és leült melléd az ágyra. – Jót akartam, mert ezek a srácok engem eddig mindig felvidítanak.
- Tetszik hugi, tényleg! – mondtad már kicsit vidámabban. – Jó hangja van a srácnak…
- Bill!! – szakított félbe, kikérve magának.
- Jó, szóval jó hangja van Bill-nek, és a szövegek is tetszenek.
- Szívesen mesélek róluk! – mondta Viki mosolyogva.
Láttad, hogy mennyire szeretné, és titokban téged is elkezdett érdekelni a dolog.
- Rendben, mond el, mit lehet tudni róluk!
- Németországban élő 4 srác alkotja a bandát! Ketten közülük ikrek, Bill és Tom 17 évesek, mint mi – mosolyogta el magát – a másik két srác, Gustav és Georg 19 és 20 évesek. Bill az énekes, és egyben személyes kedvencem is, Tom a gitáros, Gustav a dobos és Georg basszusgitározik a bandában…- és csak mesélt, mesélt. Hallgattad és tetszett, hogy Viki milyen boldog, hogy megoszthatja veled rajongását. Mindent elmondott róluk, amit csak tudott.
- Köszi hugi, most már nem halok meg hülyén! – nevetted el magad, mikor befejezte.
- Ne gúnyolódj! Nekem ez fontos! – sértődött meg.
- Bocsi, csak tudod Tomi nagyon hiányzik és mikor azt mondtad, az egyik tagot Tom-nak hívják, kicsit elterelődött a figyelmem. De tudod, mit? Tetszik az együttes! Rajongó ugyan nem leszek, azt meghagyom neked, de azt hiszem ezt a cd-t elkobozom és megtartom!
- Hát jó! Nekem úgysem csak ez az egy van!
- Lányok, gyertek, vacsora! – kiáltott anyutok a földszinten lévő konyhából.
Megvacsiztatok, aztán lefeküdtetek aludni. Teltek a napok, kezdted kiheverni a szerelmi bánatod, egyre több időt töltöttél Vikivel és újra olyan közel érezted magadhoz, mint régen.
Kb egy évvel ezelőtt romlott meg a kapcsolatotok. Ugyanabba a srácba estetek bele, Tomiba. Tomi téged választott és össze is jöttetek. Annyira szeretted őt, hogy remélted Viki ezt megérti, és nem állhat közétek.
Viki megértette a dolgot, de megváltozott a viszony köztetek. Ha tudtad volna, hogy mi lesz a vége… De már mindegy, a lényeg az, hogy Viki és te újra legjobb testvérek vagytok.
- … (neved)! Hol a Tokio Hotel cd, amit adtam?- rontott be a szobádba, zaklatottan Viki.
- Adom, adom, de nyugi. Mi baj? Azt nekem adtad nem? – vontad kérdőre és közben a kezébe adtad.
- Most hallottam a tv-ben, hogy…- kinyitotta, kivette a borítót és megfordította - Ezt nem hiszem el! – mondta elcsukló hangon és a kezedbe adta a borítót, amin a következő szöveg állt:
„ Szia!
Nagyon örülünk, hogy ez a cd a Te tulajdonodban van! Reméljük tetszik, hisz értetek rajongókért van, mint ahogy mi is.
Egy kis meglepetéssel készültünk, mikor ezt az albumot kiadtuk a kezünkből. Egy szerencsés rajongónk egy hétvégét tölthet el velünk Németországban. Megnézheti, mivel töltjük a napjainkat. Te vagy ez a szerencsés és egy kísérőd.
Mi már nagyon várjuk, remélhetőleg Ti is!
Millió puszit küldünk, Bill, Tom, Georg és Gustav”
Mindannyian aláírták és utóiratban meghagytak egy telefonszámot, amin bővebb információt szerezhettek az előttetek álló hétvégéről.
|