220.rész
2011.06.24. 19:25
Szóval bekopogtam az ajtón. Nem sokra rá nyílt az ajtó és Bill barátnője nyitotta ki az ajtót, akit Susan-nak hívnak.
-Sya. - Susan
-Hali. Bill itthon van? - én
-Igen, gyere be. - Susan
-Köszi. - én, majd bementem a házba
Majd Anna becsukta és felment az emeltre, hogy szóljon Billnek. Nem telt el sok idő és Bill jött le a lépcsőn.
-Sya Nyky. - adott két pusyt Bill
-Sya. - én
-Mi újság? - Bill
-Csak azért jöttem, mert szeretnék veled megbeszélni valamit, de ha lehet, akkor négyszemközt. - én
-Persze, gyere velem. - Bill
-Rendben. - én
Majd Bill elindult az egyik szobába, ami a dolgozószobája volt. Bementünk oda majd bele kezdtem a mondani valómba.
-Na mit szerettél megbeszélni? - Bill
-Susannal kapcsolatban szeretnék beszélni. - én
-Valami baj van Susannal? - Bill
-David nem akar eljönni a keresztapjához, mert a barátnője undok és néha kiabál is vele. - én
-Én nem hallottam még, hogy kiabált volna Daviddel. - Bill
-Most te azt hiszed, hogy David hazudik? - én
-Nem, nem én ezt egy szóval sem mondtam. De én nem hiszem, hogy Susan egyszer is kiabált volna Davidel, nagyon is jól el voltak mindig mikor láttam őket. - Bill
-Én hiszek Davidnek. És jobb lesz ha le állítod a barátnődet,mert ha nem velem gyűlik meg a baja. Egyébként is hol ismerted meg Susant? - én
-Még Franciaországban. de még is mi bajod van vele? Én szerettem őt és ő is szeret engem. - Bill
-És mégis honnan tudod, hogy nem csak a pénzed miatt van veled. Erre nem gondoltál? - én
-Mi az talán féltékeny vagy? - nevetett Bill
-Még hogy én féltékeny? Jaj ne nevettess már. - én
-Látszik rajtad, hogy az vagy. Vald be. - ölelt magához Bill
-Bill, ezt ne. - toltam el magamtól
-Már nem emlékszel milyen szép volt az az időszak mikor "együtt" voltunk? - Bill
-És még is mi lett belőle. Tommal majd nem vége lett a házasságomnak, kösz de az nekem bőven elég volt. Én szerettem Tomot és ki tartok mellette. Jobb lesz ha inkább megyek. - indultam meg az ajtóhoz
-Várj. - kapta le a kezem Bill
-Bill, engedj. Tom már vár. - néztem rá
-Be kell vallanom valamit. Nem tudlak kiverni a fejemből. Azt hittem Susannal sikerül kivernem téged a fejemből, de egyszerűen nem megy, hiába próbálkozom.Szeretlek. - Bill
-Sajnálom, Bill de én nem érzek irántad semmit sem, csak szimpla barátságot. Próbálj meg elfelejteni és ne úgy, hogy másokat kihasználsz, mert az úgy nem fog menni, így csak mások szívét töröd össze. - én
-De nem érted, hogy nem megy. Már ezerszer próbáltalak kiverni a fejemből de nem megy. Minden este arra fekszem le, hogy vissza gondolok arra az időszakra mikor együtt voltunk. Hogy éreztem azt a szerelmet amit irántad érzek és érezhettem a finom csókjaidat. - Bill
-Bill, kérlek. Én most megyek. Sya. - adtam pusyt az arcára, majd kimentem a szobából
Bill csak mereven állt a szoba közepén és nézett utánam. Épp nyitom ki a bejárati ajtót, mikor Susan termett ott a hátam mögött.
-Te együtt voltál Billel? - Susan
-Valami olyasmi, de már vége. - én
-Ajánlom is, hogy vége legyen. De nem is értem, hogy Bill, hogy tudod ilyen csajba bele szeretni, hisz semmi szépség sincs benned. És elég dagadt is vagy. - nevetett Susan gúnyosan
-Ha nem tudnád terhes vagyok. - én
-Az aztán nagyon nem érdekel. De egyet mondok meg ne lássalak Bill közelében. - fenyegetőzött Susan
-Akkor én is mondok egy dolgot drágaságom. Ne merj kiabálni még egyszer a fiammal ,mert velem gyűlik meg a bajod és abból nem lesz köszönet. - fogtam meg Susant a hajánál fogva
-Ááá. Ez fáj. Engedj már el te liba. - nyavicskolt Susan
-Liba a jó édes anyád az. - löktem félre. - Jól jegyezd meg, ha egy rossz szót is hallok rólad, egyesével tépem ki a hajad. Na pá. - én, majd kiléptem az ajtón
-Szakadt r.ibanc. Kiabálta utánam Susan
-Ki a r.ibanc? - szólalt meg Bill Susan háta mögött
-Ja öhm senki, csak az előbb mikor kikísértem Nyky kötözködött velem egy csaj. - Susan
-Értem. Itt van még? - Bill
-Ki? - Susan
-Hát az a csaj, aki kötözködött veled? - Bill
-Ja, öhm. Nem már nincs itt. Elment. - Susan
-Akkor jó. - adott egy csókot Bill Susannak
-Szeretlek. - ölelte meg Susan Billt
-Én is. - csordult ki Bill szeméből egy könnycsepp
Miközben Billék elvoltak, addig én haza fele tartottam. Elégé felhúzta az agyam Susan, de próbáltam le higgadni, ez sikerült is. Nem sokra rá haza is értem. Bementem a házba, ahol Tom a tv-t nézte a kanapén elterülve. Oda mentem hozzá és adtam egy pusyt a szájára.
-Sya. - húzott bele az ölébe Tom és adott egy hosszú csókot
-Sya. David? - én
-Elment Katyvel és Nicollal a parkba. - Tom
-Ja, jól van, akkor. - én
-És mi volt Billel? - Tom
-Semmi, csak meg kellett beszélnem vele valamit, de nem fontos, szal felejtsük el. - én
-Jól van. - Tom és adott egy csókot
-Van valami kaja, mert elégé éhes vagyok. - nevettem fel
-Maradj itt, össze dobok neked valamit. - állt fel Tom mellőlem
-De én is tudok csinálni magamnak kaját. - kezdtem én is felállni, de Tom vissza ültetett a kanapéra
-Maradsz és kész. - parancsolt rám Tom
-Na jól van. - adtam be a derekam
Majd Tom bement a konyhába és elkezdet valami kaját kotyvasztani. Nem sokáig ültem a kanapén úgy hogy bementem Tomhoz a konyhába. Mikor beértem a konyhába Tom épp a tűzhely előtt állt. Én pedig csak néztem őt az ajtó félfának támaszkodva.
-Nem meg mondtam, hogy maradj ott. - fordult felém Tom mosolyogva
-Mit csináljak, nem tudok egy helyben ücsörögni. - mentem oda hozzá
-Gondolhattam volna. - Tom, miközben elzárt a gázt,
Majd odajött hozzám és megcsókolt. Ez nem tartott sokáig, mert megszólalt a telóm. Épp akartam kivenni a telóm, mikor Tom lefogta a kezem.
-Hagyd biztos nem fontos. - vette ki a kezemből a telómat, majd letette az asztalra és folytatta ott ahol abba hagyta
Majd megfogott és egyenesen a hálóba mentünk, ahol az ágyon kezdtünk el csókolózni. Tom már a felsőmtől is megszabadított. Mikor megszabadultunk mindentől bele kezdtünk a dologba. Először Tom sehogy sem tudott elhelyezkedni a hasam miatt, de utána csak sikerült neki valahogy. :D
Egy fél óra elteltével fáradtan dőlt el mellettem Tom.
-Már rég volt ilyen jó. - adott pusyt a vállamra
-Most hogy végeztünk megengeded hogy végre felvegyem a telót, mert már idegesít, hogy 5 percenként csörög. - én, mivel egész végig csörgött a telóm
-Persze, most már igen. Én most már elértem amit akartam. - mosolygott sunyin Tom
-Na várjál csak ezért még kapsz. - én
-Oké, alig várom. - Tom, miközben adott egy csókot
Felkeltem az ágyból, majd magamra kaptam valami ruhát és lementem a konyhába, majd a telómhoz mentem és megnéztem hogy ki hívott. 30 nem fogadott hívásom volt és mind Tim től volt.
-Remek most fogom kapni a leszidásokat. - gondoltam magamba miközben vissza hívtam Timet
-Na végre, hogy észre vetted, hogy hívtalak. Még is hol voltál, hogy nem vetted fel a telefont? - Tim csepett dühösen
-Bocsi, de Tom nem engedte hogy felvegyem, mert mást akart. - én
-De jó, hogy nektek mindig akkor kell összefeküdnötök, mikor én hívlak téged. - Tim
-Há jó van na. Én arról nem tehetek, hogy Tom mindig ilyen kanos. - én
-Jól van, mindegy. Amúgy azért hívtalak, mert egy óra múlva legyél kész. - Tim
-Rendben. Mire itt lesztek készen leszek. - én
-Ajánlom is. És Tomnak üzenem, hogy most lehetőleg ne most legyen kanos. - nevetett Tim
-Oké, megmondom. - én
-Akkor egy óra múlva találkozunk. Sya. - Tim
-Sya. - én
Majd letettük. Letettem az asztalra a telóm, majd vissza mentem a hálóba. Hát Timnek az üzijét nem tudtam most átadni, mert Tom ahogy kell szépen bealudt. Adtam egy pusyt a szájára, majd elmentem és lefürődtem, majd felöltöztem, megcsináltam a hajam, egy kis smink és már kész is voltam. épp időben, hisz mire kész kész lettem csöngettek...
|