6 hónap elteltével...

Az elmúlt 6 hónapban sok minden történt velünk. Tomék elkezdték az új albumuk munkálatait. Én pedig a Badrocksal turnéztam. Most épp az utolsó koncinkra készülünk, mielőtt elmennék szabira a baba miatt, hisz már a hetedik hónapban vagyok. Most otthon pihenhet mindenki. Az utolsó koncink ma este lesz.

Reggel Tom ébresztett fel, mert mentünk ultrahangra.

-Nyky, szívem. Ébredj. - simogatta meg az arcom Tom

-Tom, hagyjál. Aludni akarok. - húztam a fejemre a takarót

-Mennünk kell ultrahangra, tudod nagyon jól. - húzta le rólam a takarót Tom

-Haj na jól van. Kellek. - ültem fel az ágyban

-Míg te elkészülsz addig csinálok reggelit. - adott egy csókot Tom,

-Jól van, igyekszem. - álltam fel az ágyról, majd bementem a fürdőbe

Tom pedig lement a konyhába és készített reggelit. Míg Tom a reggelivel bíbelődött én addig gyors lezuhanyoztam, majd miután végeztem magamra csavartam egy törcsit és a szekrényemhez mentem,ahol elkezdtem ruha után keresgetni. Elég szép idő volt kint és elég meleg is volt, hisz most júliust írunk. Kiválasztottam egy fehér feliratos pólót és egy kék farmer kantáros nadrágot, ami térd föléig ért, + egy fekete balerina cipő. Miután sikerült kiválasztanom a ruhám felöltöztem, majd göndörítettem hajam, egy pici smink majd kész is voltam. Mikor elkészültem átmentem Davidhez, aki még azt hittem, hogy alszik, de már fent volt épp akkor öltözött fel.

-Jó reggelt, kicsim. - mentem be a szobájába

-Neked is jó reggelt anyu. - adott pusyt az arcomra David

-Hogy aludtál? - én

-Remekül. - David

-Akkor örülök. - én

-Ma mentek apával az orvoshoz? - David

-Igen, nem sokára megyünk is. - én

-Én is mehetek veletek? - Davidet

-Ha nagyon szeretnél, akkor jöhetsz velünk. Persze ha apádnak nincs ellenvetése. - mosolyodtam el

-Én veletek akarok menni. Nem akarok máshoz menni. Főleg nem Bill bácsihoz.- húzta el a száját David

-Miért? - én

-Mert olyan undok az új barátnője. És néha kiabál is velem. - David

-Ezt miért nem mondtad eddig? - én

-Mert nem akartalak evvel fel idegesíteni. Sajnálom. - hajtotta le a fejét David

-Semmi baj kicsim, majd beszélek Billel. -öleltem meg Davidet

-De ígérd meg, hogy nem fogsz vele kiabálni. - David

-Megígérem, de most már menjünk. Nézzük meg mit alkotott apád reggelire. - én

-Apa készítette a reggelit? - nézett rám meglepődve David

-Igen, de mi ebben ilyen meglepő? - én

-Hát az, hogy mindig te csinálod a reggelit és apát még soha nem láttam reggelit készíteni, vagy egyáltalán főzni. - nevetett fel David

-Pedig már sokat főzött, csak te biztos nem emlékszel rá. -én

-Az meglehet. Na de menjünk kíváncsi vagyok apa főztjére. - mosolyodott el David

-Akkor gyerünk. - én

Majd Davidel együtt lementem a konyhába, ahol már Tom mindennel kész lett. Leültünk mindannyian az asztalhoz és megreggeliztünk. Mikor végeztünk összekaptuk a konyhát, majd elindultunk az orvoshoz. Mikor odaértünk leültünk a váróba és vártunk hogy behívjanak minket. Erre nem is kellett sokat várni.

-Jó napot! Önök lennének a Kaulitz házaspár? - jött oda hozzánk egy nővér

-Igen, mi vagyunk. - álltam fel a székről

-Akkor jöjjenek velem a doktor úr már várja önöket. - nővér

-Rendben. - én

Majd mindannyian a nővér után mentünk, az egyik vizsgálóba, ahol már várt minket a doki.

-Jó napot! - állt fel a székéből a doki majd kezet fogott velem és Tommal

-Jó napot! - Tom és én

-Akkor kezdjünk bele. Feküdj fel ide. - mutatott a doki a mellette álló ágyra

-Rendben. - én

Majd felfeküdtem az ágyra és a doki rá nyomott hasamra egy kis gélt, majd a a műszerrel (bocsi, de nem tom, hogy hívják :( ) elkezdte szét kenni a hasamon a gélt, miközben nézte a monitoron a babát.

-Ahogy látom minden rendben van, a baba teljesen egészséges. - doki

-Ennek örülök. - én, miközben figyeltem a monitort

-Szeretnék tudni a baba nemét? - doki

-Mi akkor akarjuk megtudni, mikor világra jött. - Tom

-Oh, értem, hát már nem kell sokat várniuk arra. - mosolygott a doki

-Igen, nem sokára újra szülök leszünk, már nagyon várjuk az új jövevényt. - mosolygott boldogan Tom

-Azt elhiszem. - doki

Miután a doki végzet letöröltem a gélt a hasamról ,majd a doki oda adta az ultrahang felvételt Tomnak, majd elköszöntünk a dokitól és elindultunk haza.

Épp haza fele indultunk mikor eszembe jutott az, hogy beszélnem kell Billel.

-Tom! ki tudnál tenni Billnél. Valamiről el kell beszélgetnem vele. - én

-Persze, szívem. De ugye nem leszel sokáig? - Tom

-Max 10 perc az egész, úgy se lakunk olyan messze egymástól, csak pár ház. - én

-Jól van. - Tom

Majd nem sokra rá megérkeztünk Bill házához, ahol Tom kitett. Adtam Tomnak egy csókot, majd kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz mentem. Tom pedig haza ment Daviddel.