A nevem Sarah Watson. Apai ágon angol, anyai ágon német vagyok, ebből adódik, hogy folyékonyan beszélem mind két nyelvet. 22. életévemet töltöm az idén,nem mellékesen másfél éve vagyok férjnél. Ennyi ideje van már romokban az életem. Kislány koromban imádtam a szerelmes regényeket, elég sokszor olvastam bennünk olyan kényszerházasságokról, amiben a két fél halálosan egymásba szeret. Nos, az én történetemben ez nem így van. Azt hiszem nincs azaz épelméjű ember a világon aki egy ilyen emberbe mint a férjem beleszeretne. Oliver egy olyan férfi aki mindig tudja, hogy mit akar, és ha a céljaiban bárki is megpróbálja megakadályozni, nem számít milyen eszközökkel, de eltakarítja az útból. Az esküvőt követő pár hét békésen telt, akkor még én is azt hittem, hogy a mi történetünk is szerelmes regénybe illő lesz. Mikor az új németországi otthonunk megvásárlását ünnepeltük egy kellemes vacsora mellett, akkor láttam Oliver-t először ilyennek. Főételnek Wellington bélszín-t kért, aminek a külseje (állítása szerint) nem lett elég ropogós, sőt még sós is volt. Soha életemben nem láttam még így üvöltözni valakit egy nem elég ropogós wellington bélszín miatt. A következő pillanatban már a pincér srác csokornyakkendőjét fogta és úgy ordibált a képébe. Ekkor tudatosult bennem, hogy a mi életünk mégsem lesz annyira felhőtlen. Igazam volt, azaz este csak a kezdet volt. Az elmúlt egy évben, nem egyszer ütött meg az miatt, hogy az alsónadrágját nem vasaltam ki rendesen, a képkeretek porosak maradtak, nem lett elég puha a hús és még sorolhatnám. Minden nap megfordult a fejemben a válás gondolata, de olyankor akaratlanul is apa mosolygós arca jutott eszembe. Apa fél éve halt meg. A Watson cipőgyár megalapítója volt, ami 2 éve sajnos a csőd szélére került, ekkor jelent meg Oliver Montag egy ajánlattal. Apa fájó szívvel, de beleegyezett. Nekem épp akkor ért véget a 3 éves kapcsolatom, mondhatni a bánat elől menekültem bele ebbe a 'házasságba'. Az életem teljesen tönkrement, az egész csak szenvedés volt, kilátástalan volt a helyzetem. Ebben az időszakomban találkoztam vele...

A történet innentől E/3 személyben fog íródni. :)