Miután végre befejezték a srácok a mesélést rendeltünk magunknak ebédet, hisz már elégé éhesek voltunk mindannyian.Épp nagyban kajizunk mikor kopogtak az ajtón. Rick ment ajtót nyitni. Az ajtóban Tim volt.

-Szevasztok srácok. - jött be a szobába Tom, persze engem még nem vett észre

-Hali. - srácok

-Sya Tim. Engem már észre sem veszel? - álltam meg mellette

-Jaj dehogyis nem. -ölelt meg Tim - Mikor jöttél vissza?

-Tegnap este. - én

-Már azt hittem, hogy le kell mondanunk a turnét,mert nem akarsz vissza jönni. - Tim

-Na nekem ne mondj ilyen h*lyeséget. Soha nem mondanák le turnét ezt jól jegyezd meg. - néztem rá nevetve

-Oké, jól bevésem a fejembe. De azért jó hogy vissza jöttél. - Tim

-De mielőtt bele kezdenél mondani szeretnék valamit. - én

-Mondjad nyugodtan. - Tim

-Szóval biztos észre vetted rajtam, hogy mintha nagyobb lenne a hasam mielőtt elmentem volna. - én

-Hát nem volt nehéz észre vennem. De azért gratulálok. Mennyi idős vagy? - Tim

-Honnan találtad ki, hogy terhes vagyok? - néztem rá értetlenül

-Csak rá hibáztam. - vigyorgott Tim

-Aha biztos. Amúgy 1 hónapos vagyok. - én

-Hm, az szép. Akkor bizti nagyon örültök Tommal az újabb jövevénynek. - Tim

-Ja biztos nagyon örülne neki Tom ha tudná, hogy lesz egy újabb gyereke. - hajtottam le a fejem

-Uh b@szus még nem beszéltettek Tommal? - Tim

-Nem, még nem. És egyre jobban azt érzem, hogy hiába reménykedek a dologban, nem fog jól elsülni a dolog. - én

-Hát ezt nagyon nem értem. - Tim

-Mit? - néztem rá

-Hát azt, hogy múlt héten Tom megkeresett és azt kérdezte, hogy hol vagy mert nem nyitottál neki ajtót ezért megkérdezte tőlem. Persze én mondtam neki, -hogy elmentél, de azt nem tudom hogy hova. - Tim

-És ő erre mit mondott? - én

-Hát azt hogy majd felhív,mert beszélni akar veled. Próbáltam kiszedni belőle, hogy miért keres téged, de nem mondta meg. De látszott rajta, hogy nagyon bánatos és hogy hiányzol neki na és persze David is. - Tim

-Engem aztán nem hívott. De biztos azért keresett hogy elmondja, hogy el akar válni tőlem. - ültem le a kanapéra

-Jaj kislány én nem hiszem, hogy azt szerette volna mondani. De miért nem hívod fel, akkor megtudod, hogy mit szeretet volna mondani neked. - Tim

-Nem tudom. Inkább megvárom míg ő jelentkezik.De amúgy itt vannak még a hotelben? - én

-Én úgy tudom, hogy még itt vannak. Sőt biztos is hogy itt vannak, mert reggel Gustavval és Georggal összefutottam. - Tim

-És ők hogy vannak? Nem kérdeztek rólam semmit sem? - én

-De persze, nagyon hiányolnak téged és mindig tőlem kérdezik hogy mi van veled. Persze én nem tudtam mondani semmit sem rólad, mert úgy eltűntél két hétre, hogy semmi telefon se semmi. - nézett rám szúrósan Tim

-Öhm, bocsika. Akartalak hívni, de valahogy mindig elmaradt. Tényleg sajnálom. - néztem rá bűnbánóan

-Jól van semmi baj. Az a fő, hogy most már itt vagy. De most tényleg, ha most terhes vagy félre tesszük a turnét? - Tim

-Oh istenem, most fogom elmondani utoljára. Az hogy terhes vagyok nem áll se a banda se a turné közé. Attól hogy terhes vagyok folytatjuk a turnét, persze addig amíg csak bírni fogom. Megfelel? - én

-Végül is te érzed, hogy mennyit bírsz, de majd össze szervezzük a koncertet, hogy azért nem legyen olyan megterhelő. - Tim

-Na látod, én is erre gondoltam. - én

-Na majd össze szervezem neked. - Tim

-Jól van, köszi. - én

-És gondolkoztál már azon, hogy mi lesz? - Tim

-Nem sokat tűnődtem rajta. De én kislányt szeretnék, de ha fiú lesz az se lesz baj. - én

-Na és te David milyen tesót szeretnél? Fiút vagy lányt? - Tim

-Nem tom. Lesz ami. - David

-Mi van ti egyre beszéltettek? - nevetett fel Tim

-Nem is beszélgettünk erről még. - én

-Na jó, hiszek neked. Na de nekem most már mennem kell. -Tim

-Nem akartál semmit sem mondani a srácoknak? - én

-Ja csak annyit akartam tőlük, hogy megkérdezem tőlük, hogy tudnak e rólad valamit. De így hogy most itt vagy így már nincs szükség a kérdésemre. - Tim

-Ja, jól van, akkor. - én

-Akkor majd találkozunk. - Tim

-Rendben. Sya. - én

-Hellosztok. - Tim

Majd kiment a szobából. Lassan David és én is visszamentünk a hotelbe ahol még az este szálltunk meg. Elköszöntünk a srácoktól és elindultunk. Épp a hotel előtt álltunk és vártuk a taxit, mikor Bill jött velünk szembe, persze én még nem vettem észre, de David hamar kiszúrta.

-Anyu. Ott van Bill bácsi. - mutatott David Bill

-Remek, még ez hiányzott. Gyere David menjünk. - indultam meg a másik irányba

-Miért nem várjuk meg Bill bácsit? - David

-Öhm mert biztos siet. Na de gyere. - én

-Jól van. - David

majd elindultunk, de már késő volt, mert Bill észre vett minket.

-Nyky! Nyky várj! - futott oda hozzánk Bill

-Öhm sya. - fordultam vele szembe

-Sziasztok. Hol voltál? Már kerestünk. - Bill

-Nem tök mindegy hogy hol voltam, úgy se hiányoztam senkinek sem. - én

-Ne beszélj így, ez egyáltalán nem így van. Igenis nekünk hiányoztál és ha hiszed ha nem Tomnak is. Minden hotelt átnézed utánad és még otthon is kereset, de te nem voltál sehol. - Bill

-Igen? Ha úgy hiányoztam neki, akkor miért nem tudott felhívni ha? - kezdtem el kiabálni

-Nyky. Nyugodj meg. - Bill

-Nem érdekel. Elcsesztem az egész életem csak azért mert lefeküdtem veled. Ennyi. - én, még mindig kiabálva

-Nyky. Most már tényleg fejezd be. Meg értelek, hogy ideges vagy. De ha nem vetted volna észre mindenki minket nézz. - Bill

-Nem érdekel Bill. Marhára nem érdekel. - én, de miután kimondtam erősen elkezdtem görcsölni és már a földön térdeltem

-Nyky, jézusom. Jól vagy? - guggolt le elém Bill

-Hagyjál. Ez is a te hibád. - löktem el tőlem

-Anyu. -szaladt oda hozzám ijedve David

-Nincs semmi baj, kicsim. - én, de még mindig erős fájdalmaim voltak

-Ugye nem lesz semmi baja a tesómnak? - nézett rám aggódva David

-Ne aggódj kicsim, nem lesz semmi baja a tesódnak. - nyugtatgattam Davidet

-Nyky, te terhes vagy? - nézett rám érdeklődve Bill

-Igen, képzeld az vagyok. Szerinted miért aggódik David, hogy baja lesz a tesójának? - én

-Jól van, na. Nem tudtam. Mégis honnan kellett volna tudnom. - Bill

-Jobb ha inkább elmész. - álltam fel a földről

-De nem hagyhatlak itt. - segített fel Bill

-Most már jól vagyok. Nem kell a segítséged. Gyere David. - fogtam meg David kezét és ott hagytam Billt

-Anyu tényleg jól vagy? - nézett rám aggódva David

-Nem kell aggódnod kicsim. Most már tényleg jól vagyok. - én

-Akkor jól van . -David és megölelt

Majd szépen vissza sétáltunk a hotelbe. Végig Tomon törtem a fejem, hogy ha tényleg annyira hiányoztam neki, ahogy Bill mondta, akkor miért nem hívott fel. Inkább hagytam az egészet, nem akartam felidegesíteni magam, mert az árt a babának. Mikor visszaértünk a hotelbe felmentünk a szobánkba. David elment és lefeküdt aludni ez meg is lepett, hisz délután nem nagyon szokott aludni. De ez most kivételes volt. Én pedig leültem a tv elé és elkezdtem nézni, közben pedig kajáltam mindenfélét...