-Hát körübelül nyár eleje óta , akkor találkoztunk , mikor Emma kijött németországba...-,Bill

-Szóval te nem vagy német?-,Műsorvezető csodálkozva és rámnézett.

-Nem , én magyarországról jöttem és körübelül egy - másfél hónap alatt tanultam meg németül Bill és 2 barátnőm segítségével.-,Válaszoltam.

-Huh , egész jól beszélsz németül!-,műsorvezető

-Köszönöm , szerintem nem , de az a fő , hogy megértenek.-,Mondtam mosolyogva mire a közönség Billékkel együtt egy picit elnevette magát.

-És mostmár itt fogsz élni németországba , vagy haza mész?-,műsorvezető

-Az év nagy részében itt fogok lakni , mivel már itt is járok iskolába és nagyon tetszik Németország.-,én

-És hogyan találkoztatok?-,műsorvezető

-Ez egy elég érdekes és vicces történet...-,én

-Igen , tényleg az...Egy pláza parkolójában futottunk össze...-,Bill

-Igen , pontosabban én véletlenül belédmentem Billbe , aztán elkezdtünk beszélgetni angolul , mert akkor még nem beszéltem németül.-,ln

-Akkor nem éppen hétköznapi módon találkoztatok.:)-,műsorvezető

-Hát nem!-,Én aztán kérdeztek még pár dolgot , utána a hátsó kijáraton távoztunk , ám ott is voltak rajongók , akik nem épp kedves szavakkal illettek engem:

-Takarodj Bill közeléből te liba!-,Ordított az egyik.

-Húzzál haza!-,A másik , mire Bill odahajolt hozzám , és a fülembe sutogott.

-Ne törődj velük!-,És megfogta a kezem.Végre-valahára elértünk egy sötétített ablakú kocsihoz , ami elvitt minket a szállodába.

-Mentek próbálni?-,Én mikor az ágyon feküdtünk.

-Szerintem nem , csak este koncertezni...Jössz te is?-,Bill és rámnézett.

-Aha...Csak a rajongók ne tépjenek szét!-,én

-Nem fognak...-,Bill és közelebb jött hozzám , aztán megint magára húzott úgy , mint reggel.

-Folytatni akarod a reggelit?-,Kérdeztem huncut mosollyal.

-Azt majd este...Most csak nézni akarlak...-,Mondta Bill és csak mosolyogva nézett azokkal a nagy barna szemeivel.

-Ennyire szép vagyok?-,én

-Te nem szép vagy!...Te gyönyörű vagy!-,Mondta és megcsókolt.

-Kössz!:)-,Én és megcsókoltam...Meint kezdtünk kicsit belemelegedni a csókolódzásba , mikor kopogtak az ajtón:

-Bejöhetek?-,Hallottuk David hangját.

-Gyere!-,Mondta Bill és lemásztam róla.

-David!Ha még egyszer megzavarsz minket , én kitépen a nyelved , és a nyakad köré tekerem!-,Mondtam mérgesen.

-Boccs , csak gondoltam megkérdezem , hogy vagytok?-,David

-Ennyi???-,Én kiakadva.

-Igen...-,David

-Kifelé!-,Kiabáltam rá , mire szépen kiment és becsukta maga után az ajtót.

-Bill!Én megölöm Davidet!-,én

-Nyugi , hozzá kell szokni...Nekünk is eltartott egy ideig...-,Bill

-Ok , ok...De folytassuk az elöbbit!-,Mondtam és megint elhelyezkedtünk úgy , mint mielött David bejött volna.

-Biztos , hogy folytassuk?...Csak mert...-,Bill alulról.XD

-Oh fogd már be!-,Mondtam és újra megcsókoltam , aztán kb. 15 perc után lementünk ebédelni...Egész délután bent voltunk a szobánkban és beszélgettünk meg tv-ztünk , aztán este megint mentünk a koncertre...Kb. éjfélkor cuccoltunk fel a buszra és utána húztunk aludni...